Injon...

Egy előző életemben biztos sokkal jobban tetszett ez a film. Legalábbis majd ezt gondolom, vagy gondolja csak inkább a rendező. Nagyon meg vagyok lepve mind azon, mekkorát fut manapság egy film, ha dél-koreai, mármint mennyire két kanállal zabálja a nép, miközben tíz-húsz éve még úgy néztek mindenre, ami Ázsiából jött, mintha legalábbis az űrből származna. Mind pedig azon, hogy az ázsiai filmek minimalizmusa ennyire vonzó legyen a nagyközönségnek. Erről a filmről egyebet se hallottam, hogy ez 2023 legszebb, legjobb filmje, jelölték is a legjobb film kategóriában - és amilyen filmeket mellette jelöltek, azokhoz képest hát tényleg ez a legjobb, a másik a forgatókönyv, ott még ingadozok.

Mert a történet valós, mindez megtörtént a rendezőnővel, Celine Songgal, aki aztán megírta a történetét, és most filmet is forgatott belőle, azzal a visszafogottsággal, ami annyira jellemző a dél-koreai alkotásokra. De persze ázsiai ez a film? Az A24 gyártotta, de 90%-ban ázsiai szereplőket látunk, a film felében koreaiul beszélnek, az író rendezőnő szintén dél-koreai, szóval nevezhető egy elég vegytiszta ázsiai élménynek. Talán csak egy kicsit módosítottak rajta, hogy a fehér ember gyomra könnyebben befogadja.

A történet szerint Nora és Sung Hae gyerekként annyira a legjobb barátok voltak, hogy már éppen egybekeltek volna, amikor Nora családja kiköltözött az USA-ba és új életet kezdtek. Sung Hae ellenben maradt Dél-Koreában, de sosem tudta elfelejteni gyermekkori szerelmét. Ezért tíz év múlva a Facebooknak hála megtalálja, majd sűrű Skypolás következik, és egy darabig minden ugyanolyan tökéletes mint gyerekként. Mivel azonban Nora nem tud visszamenni Dél-Koreába, Sung Hae pedig nem tud kimenni az USA-ba, a kapcsolat ismét megszakad egy röpke tíz évre. A film harmadik harmada pedig a jelenben játszódik, amikor már hőseink harminc évesek is elmúltak, és ekkor végre Sung Hae kirepül Norához, aki azonban addigra férjhez ment. 

A film tehát egy ismerős kérdést boncolgat merőben más aspektusban. Történetesen azt, hogy mi lett volna ha bal helyett jobbra fordulunk? Ha ez a két ember nem szakad el egymástól, alakulhatott volna-e másképp a sorsuk, egymásnak lettek-e teremtve, és milyen lett volna a közös életük, amit más sosem ismernek meg? Soren Kierkegaardnak meg van erre a válasza, de láthatóan Celine Songnak is, ami nem kevésbé depresszív és szomorú. Ezt nevezi injon-nak, vagyis ha két ember sorsa összefügg, akkor azok előbb utóbb találkoznak, ha nem ebben, hát a következő életükben. Nagyon kedves gondolat, annyi szent, de lehet simán ázsiai bullshitelésnek is bélyegezni, amit becsomagoltak a szokásos egzotikus maszlagba. Különösen a nőnek kényelmes, aki meglepő hasonlóságot mutat A világ legrosszabb embere főszereplőjével, akinek csak és kizárólag saját maga volt fontos.

Norának is meg van az élete, karrierje, az odaadó férje, de ettől függetlenül szemmel láthatóan élvezi, hogy valaki a fél életét úgy élte le 12.000 kilométerre, hogy utána vágyakozott. Sung Hae semmit nem kap, csak a reményt, hogy majd egy másik életükben talán egymáséi lesznek. Ennek a csúcspontja a jelenet, amikor hárman ülnek egy bárban, mert Nora azt szeretné, ha a két férfi megismerné egymást és látná, hogy egyikükkel sincs semmi baj, és az, hogy éppen ebben az életében melyikükkel van, az a véletlenek összejátéka csupán. Szerencsére a film nem követi el azt a hibát, hogy Arthurt valami pojácának állítsa be, épp az a tragédia ebben, hogy ő aztán végképp nem tehet róla, hogy tíz éve megtetszett neki a lány, aki pár napja még buzgón videofonált a gyermekkori szerelmével.

A film nincs két óra, de hosszabbnak tűnik, mert ingerszegény és kicsit unalmas is. A szereplők sokszor nem tesznek fel fontos kérdéseket, ha pedig igen, arra valami banális válasz érkezik, legalább félperc kivárással. Nem láthatunk érzelmi kitöréseket, veszekedéseket, egymás hibáztatását vélt, vagy valós okokért, az egész film nagyon csendes, mint a könnyek tava a Kékszakállú herceg várában. Song egy filmben megrendezte azt, amire Richard Linklaternek egy trilógia kellett. Tanulságnak meg marad ez az injon, amit nyilván sokan zsolozsmáznak majd a moziból kiefelé jövet. Semmi probléma, ha nem úgy alakult valami, ahogy azt reméltem ebben az életemben, majd egy másikban lehet megint nem úgy lesz. Bár engem nem nagyon tud nyugtatni a tudat, hogy egy másik életemben az Indiana Jones 5-öt egészen máshogy baszták el.

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4