A Nemzeti Filmintézet Inkubátor programja 2015-ben indult, ahol elsőfilmes rendezőknek segítik életre hívni... ööö első filmjüket. Évente nagyjából hetven pályázat érkezik, vagyis eléggé sikeres projectről beszélhetünk, az eddigi nyolc év alatt huszonkét film született így. Köztük mai alanyunk is.

Fazekas Máté első játékfilmje nem árul zsákbamacskát, - ez az egyik legnagyobb hibája is, mert az ötlettelen cím, valójában kasszandrai jóslatnak bizonyul a film egészére nézve is - itt bizony reggel nyolckor megérkezünk Ilona nénihez, és onnantól kezdve azt nézhetjük, amit sok ezer szomszéd az országban, miszerint délig el kell hagyni a házát, mert egy órára már jönnek az új lakók. Kilakoltatás. Nem sok film témája az biztos, és valóban egy szörnyű dolog - bármennyire is megérdemelt - most tekintsünk el attól, hogy önhibájából, avagy önhibáján kívül kerül a delikvens a szituációba. Napjainkban pedig még aktuális is, mert a devizahitelesek tömeges cserbenhagyása pontosan azt eredményezte, hogy rengeteg lakás, ház kiürült, még akkor is, ha nem jött az új lakó, mert a bank már csak ilyen.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy végrehajtónak se megy mindenki, ugyanúgy kell hozzá gyomor, meg vastagbőr mint annak, aki azt írja a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre az oviban, hogy NAV vagy BKV ellenőr. Ricsi szemmel láhatóan nem ezt írta, nincs meg hozzá se a gyomra, se a bőre, sajnos viszont van egy tirpák apja, ő meg tele van feltoluló megfelelési kényszerrel, - meg egy kis idegrendszeri problémával - ami azt eredményezi, hogy a szimpla rutinmunkának induló hétfő, délután ötre már Dante Poklának valamelyik bugyrához kezd inkább hasonlítani. A film során végigkísérhetjük, mennyi bürokrácia, mennyi igazolás kell ahhoz, hogy a rendőrség szabályosan járjon el, kezdve azzal, hogy aktivisták állják el az utat, azon keresztül, ha egy nyolcvan éves öregasszony nem hajlandó együttműködni, egészen odáig, ha a házának felrobbantásával fenyegetőzik.

Ebből ered Fazekas filmjének összes gyengesége. Egész egyszerűen ez a forgatókönyv túl vékony. Írta is rendezte is, mégsem vette észre, hogy azzal, hogy minden egyes problémához egy újabb szervnek kell kiszállni a Kökörcsin utca 7 alá azzal csak a véres valóság élét csorbítja ki, mígnem az egész film hirtelen átbillen a holtponton egyfajta burleszkbe. Tudjátok mint Arany László Kakaska meg a Jércike című meséje, amiben Pityike félrenyeli a kökényt, a kakaska meg szalad a kútra vízért, de az gally nélkül nem adott neki, fa sem adott gallyat míg nem kap koszorút és így tovább a végtelenségig. Merthogy Ricsi megjelenik egy rendőrrel, de az aktivisták miatt erősítést kell hívni, majd kiderül egy tucat kutya őrzi a házat, ezért kell egy sintér, de nála nincs elég altatólövedék, úgyhogy kell az állatkert, az öregasszony ki lő pár nyílvesszőt a házát ostromlókra - nem vicc -, ami miatt jönnek a rohamosztagosok, majd a tűzszerészek, katasztrófavédelem, mentők, tűzoltók, túsztárgyaló, és persze a tévé, egy Sajó Dávid cameoval terhelve.

Ennek a fele bőven elég lenne, és bár Fazekas nyilván körül járta, hogy ez a hivatalos eljárás, lehet nem járt terepen amikor a készenlétisek akcióba lendülnek. De nem ez a baj, hanem hogy a film így akarja kibekkelni a maximum félórára elegendő tartalmat, Arany meséje fél oldal! Közben pedig felvázolja Ricsi családjának problémáját is, tudniillik nincs jóban a hugicával, Verával, aki maga se tudja mi okból - leginkább mert lázadni akar disznófejű apja ellen - de beállt az aktivisták közé, Péterfy Bori cameója, könyörgök, Péterfy Borit minden egyes filmbe! Ricsi, akinek saját hülyesége miatt - emiatt a karakter akkor se lenne szerethető, ha eredetileg nem végrehajtó lenne a szentem - egyre inkább kicsúszik a kezéből az irányítás, kétségbeesetten próbálja visszaszerezni a kontrollt.

És itt aztán van minden, nyomozás a külföldre költözött fiú után, szociodráma a pszichopata Ilonka nénivel - aki viccesnek szánt beszólásaival másodpercek alatt elveszíti a néző kegyét -, önismereti válság, ahol a legnagyobb gond, hogy bocsánatot kellene kérni, meg előtte hazudni egy nagyot. És egy csomó szimbolika, mint az egyre kényelmetlenebbé váló cipő, a makulátlan ruhák koszolódása, elszakadása. Orosz Ákos - akinek ez a második szerepe, ahol Ricsinek hívják - nagyon nehéz feladatot kapott, karaktere egyáltalán nem ura sem a helyzetnek, sem önmagának, végtelenül szánalmas figura, amit Orosz kinézete még ki is emel. Dicséretére legyen mondva cipeli a hátán a filmet derekasan, de minthogy az egy ponton átmegy önmaga paródiájába, emiatt a vége sem lesz kellőképpen hangsúlyos, hiányzik a katarzis és csak találgathatjuk mi lesz itt a stáblista után. Ami amibevalens mód a legerősebb része az egész filmnek! Vágatlan, egyszerre felkavaró és elgondolkodtató.

A vígjáték jelző, amely mindenhol érthetetlenül ott csüng a film adatlapjain - én is kitettem, csakhogy ekézni tudjam - teljes félreértés. A filmben nincsenek poénok, nem lehet rajta nevetni, - gondolom a kutyák szisztematikus kilövését nem annak szánták - de nem is kell, mert ez egy véresen valós, és reális helyzet, ahol, ha a kapirgálás helyett mélyebbre ástak volna, egy sokkal húsbavágóbb, valós képet kaphattunk volna a mai állapotokról. Drukkolok, hogy Fazekas kapjon még lehetőséget, mert egy kis kreatív kontrollal - mondjuk egy másik forgatókönyvíróval - sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni, és minden egyéb téren rendben van a film. Kár, hogy félre ment, de ez a film tipikusan a kevesebb több esete.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4