Santino kollégával a legutóbbi vérre menő vitánk akörül bonyolódott, hogy mi számít első filmnek, és mi nem. Példaként Christopher Nolan Following - magyarul A Csapda címmel jelent meg - című "első" filmjét jártuk körül. Santino nem tartja első filmnek, mert összesen 69 perces, minimalista, és nagyon amatőr minden szempontból, inkább kísérleti filmként kezeli, és így Nolan első filmje, a Memento. Ha jól emlékszem - majd kijavít - legalább 75 perctől számítja az egész estés filmeket. Én ugyanakkor azzal érveltem, hogy mindegy mennyire amatőr, látszanak benne a későbbi Nolan klasszikus kézjegyei, a 65 percet bőven meghaladja, így kísérleti filmnek inkább az ezt megelőző rövidfilmjét tartom. Vagyis A Csapda egy önálló értékekkel is bíró, saját érvényű alkotás, és nem csupán azért érdemes megnézni, mert ez Nolan első nem rövid alkotása. Miért hoztam fel mindezt? Mert Elekes Gergő és Gallai József közös alkotása, a Bodom, még a 65 percet sem éri el...

A minap láttam a tévében valamelyik “okoscsatornán” egy igen érdekes útifilmet, mely egy fiatal francia pár fotóprojektjéről számolt be. Egy minibusszal járták be Délkelet-Ázsiát, plusz Nepált és Tibetet és ahol megálltak egy hosszabb időre, ott egyszerűen kezelhető digitális fényképezőgépeket osztottak szét a helybeliek között, hogy fényképezzenek vele amit gondolnak, magukat, a tájat, ahol élnek, ahogy élnek. Néhány nap múltán a legsikerültebb képekből aztán kiállítást rendeztek a helybeliek számára, akik érthető módon, jót derültek saját magukon… Mi viszont az egészből már csak a döbbenetes hitelességű, vad és szokatlan fényképeket láttuk, amit a pár válogatott ki ezekből a képekből. Valahogy ugyanezt éreztem a tanzán(iai) illetőségű Fehér árnyék című filmet nézve. Itt is mintha csak odanyomták volna az egyik helybéli kezébe a kamerát, hogy vegye fel vele, amit lát, és amit látott, abból valaki egy sárkunyhóban összeollózott egy majd’ kétórányi mozgóképfolyamot, melyen a fekete-afrikai falusi lét titkos, misztikus és babonák által vezérelt hétköznapjai láthatók, eddig soha nem látott intenzitással és cáfolhatatlan hitellel.

"- Volt valaha barátnőd?

- Igen, volt barátnőnk, amikor olyan idősek voltunk, mint te. Minden lehetséges pillanatot hosszú sétákkal, mozizással, a kertben fekve csillagok bámulásával töltöttük, amíg a szülei be nem hívták, és haza nem küldtek minket. Nagyon szerelmesek voltunk, ahogy visszaemlékszünk rá.

- Mi történt vele?

- Elvettük őt, majd elváltunk tőle, és soha többé nem láttuk.

- Köszönöm ezt a boldog, bizakodó, kis példabeszédet. Alig várom, az első válásomat."

Nem nagyon találni aktuálisabb témát manapság, mint az egyre jobban aktivizálódó radikális muszlim csoportok egyre brutálisabb, egyre elvakultabb tevékenysége. Bárhol tartózkodunk a világban, ha beletekintünk egy ottani híradóba, egészen biztosan lesz benne hír az Iszlám Államról (ISIS), a Boko Haramról, vagy valamilyen más csoportról, hogy már megint nyilvánosan lefejeztek egy újságírót, egy segélyszervezeti aktivistát, egy papot, hogy amerre terjeszkednek, ott napirenden van a vallási és etnikai indíttatású népirtás. Indokaik természetesen vannak embertelen tetteikre, amiket azonban nem igazol sem az iszlám, sem a Korán, sem semmilyen egyetemes emberi törvény. Kivételes bátorságról és szinte emberfeletti eltökéltségről tesz tanúbizonyságot az, aki ezeket a magukat “szent harcosoknak” tartó csoportokat kritikai megjegyzésekkel illeti, s egyenesen szentnek (illetve annak muszlim megfelelőjének, sidinek) kell tekinteni azt, aki ezt “belülről”, a szembenállást nyíltan felvállalva teszi. A mauritániai származású Abderrahmane Sissako részben egy néhány éve megtörtént, halálra kövezéssel végződő esetet felhasználva, mégis ezt teszi Timbuktu című Oscar-díjra is jelölt filmjében.

Sajnos, megint azzal kell kezdeni, hogy az eredeti mindig a legjobb, ami természetesen a címadásra is érvényes. Az Esélylesők című olasz dráma (vagy inkább társadalmi példázat?) eredeti címe Az emberi tőke, és aki végignézi a filmet, az tudni fogja, miért ez. Aztán azért is értetlenkedek, mert ilyen magyar címmel létezik már egy 1984-es kalandfilm is, aminek természetesen szintén tök más az eredeti címe…

SPOILERES!

Vallási fanatizmus. Foglalkozik ezzel bárki manapság? Persze, ha a muszlim terroristák géppisztollyal francia karikaturistákat gyilkolásznak. Pedig van egy legalább ennyire veszélyes, bár kevésbé látványos vonatkozása is ennek a témának, például hogy mit művelnek a vallási fanatikusok a gyerekeikkel. Ez biztos komoly társadalmi probléma lehetne, ha egyáltalán bárki foglalkozna vele, de hát a vallás ugye magánügy, mindenki azt hisz, amit akar, legyen szó a történelmi egyházakról vagy szektákról. Csak engem hagyjanak békén! A gyereknek viszont nincs választása, a családtagok a legritkább esetben sem segítenek, mert mindenkinek így a legkényelmesebb, hogy hány gyerek él folyamatos terrorban, és törik szét a lelkük talán örökre, az senkit sem érdekel. Legfeljebb akkor, ha sorozatgyilkosok lesznek, akkor ellamentálhatunk, hogy hát igen, szörnyű gyerekkora volt, hogy aztán ugyanúgy elfordítsuk a fejünket legközelebb is.

A dél-afrikai származású Neill Blomkampot a District 9 az ünnepelt rendezők közé repítette, azonban következő filmje, az év sci-fijeként várt Elysium akkora csalódást jelentett, hogy a piedesztál, melyre emelték, máris összeomlani látszott. A rendező maga is belátta, hogy a sztoriban rejlő lehetőségeket nem sikerült kiaknáznia, hívei pedig abban a reményben várták újabb sci-fijét, hogy az Elysium egyszeri félresiklás volt. A Chappie, akárcsak a District 9, Blomkamp egy korábbi rövidfilmjét bővíti egészestés alkotássá. A rendező a forgatás kedvéért visszatért hazájába maga mögött hagyva a gigantikus költségvetéssel járó luxust is. A nyilvánvaló szándéka az volt, hogy elkészítse a District 9 szellemi folytatását, de csupán a gyanút növelte bizonyossággá, hogy elhamarkodott volt őt zseninek kikiáltani.

Ha valaki szeretné látni Lisztes kolléga első filmjét nagyvásznon, március 8-án vasárnap délben, az válaszoljon a következő kérdésre!

Lisztes hány darab kritikát írt a Filmbookra?

A megfejtéseket a filmbook.blog@gmail.com címre várjuk, összesen 3 db páros jegy áll rendelkezésünkre. Sok sikert!

Will Smith sztárstátusza érezhetően megtört az utóbbi években. A Men in Black 3 langyos fogadtatása és A Föld után teljes kudarcát követően egyre nagyobb szüksége lett egy ünnepelt sikerre, ami bizonyítja, hogy még mindig képes elbűvölni az embereket. Mi is lehetne erre megfelelőbb szerep, mint egy sármos csalóé? A Focus, melyet eredetileg Ryan Goslingnak és Emma Stone-nak szántak, régimódi svindlerfilm megfűszerezve egy kis romantikával. A tutinak látszó sikerrecept kivitelezéséért a körbedicsért Őrült, dilis, szerelem rendezőpárosa felelt, mely az öregedő sztár mellé a csábos Margot Robbie személyében egy feltörekvő csillagot rakott a filmbe erősítésül.

Úgy látszik ez a pillanat is eljött: egykori kollégánk, Lisztes valóra váltotta régi álmát, filmet készített, amelyet reményeink szerint hamarosan szélesebb közönség is láthat. Addig is itt a film posztere, illetve egy rövid összefoglaló a projektről a készítők szavaival.

"A magyar zsánerfilm manapság gyakorlatilag nem létezik, mi ezen az állapoton szeretnénk változtatni. Filmünk egy kis költségvetésű, minimalista sci-fi thriller, amely olyan alkotások nyomdokait követi, mint Christopher Nolan Csapdája vagy Shane Carruth Találmánya. A R.E.M. létrejöttének története szűk egy éve kezdődött, amikor Molnár Szilárd elhatározta, filmet fog forgatni, akkor is, ha ehhez sem szakmai tapasztalat, sem gazdag producerek nem állnak mögötte. Hitvallásunk ugyanis, hogy egy jó filmet nem az határoz meg, hogy mennyi pénzt költöttek rá, mennyi effekt került bele az utómunka során, hanem alapvetően az, hogy milyen ötletek és mennyi munka áll mögötte. Így mindvégig hittünk abban, hogy R.E.M. képes lehet ugyanazt, ha nem magasabb szintű élményt nyújtani, mint jó pár, több százmillió dolláros költségvetésű alkotás. Az erőforrások hiánya természetesen rengeteg kihívást szült és improvizációt kívánt, de úgy érezzük, sikeresen megoldottuk a feladatot, és örömmel jelenthetjük be, hogy a film elkészült és remélhetőleg a kezdete lesz egy hosszú filmográfiának."

Az előzetes:
https://www.youtube.com/watch?v=AUTXLT6CwiQ

Ez pedig a Facebook-oldal, ahol rengeteg egyéb információval találkozhatsz, reményeink szerint a jövőben is:

https://www.facebook.com/remmovie2015

Ez a film egy botrány. Kb. az a kategória, hogy annyira rossz, hogy már jó. Igazság szerint megfelelő társasággal, és némi alkohollal visítva lehet rajta röhögni, és emiatt történhetett, hogy ezt is megnéztem vagy hússzor, de ennél is fontosabb, hogy érdeklődni kezdtem a Sir Leslie Colin Patterson jelenség iránt. A film ausztrál és ez azért beszédes. Az a hely valóban az isten háta mögött van, kicsit olyan, mintha nem is létezne. Utoljára Diana hercegnő halálakor szerepeltek a hírekben, mert első felindultságukban megint függetlenedni akartak Angliától, de aztán aludtak rá egyet. Filmügyileg pedig akkor hall felőlük az ember, amikor egy ott született színész Hollywoodba menekül. Ford Fairlane szerint itt kéne atomot robbantani. De láthatólag az ausztrálokat mindez nem zavarja, ők elvannak magukban... és ilyen filmeket gyártanak, mint ez is.

Március 12-től újra látható a magyar mozikban a valaha élt egyik legnagyobb rendező, Stanley Kubrick korszakos sci.fi mesterműve, a 2001 Űrodüsszeia. A forgalmazó, Pannonia Entertainment jóvoltából 3 db páros jegyet sorsolunk ki a film premier előtti díszvetítésére, amely március 2-án, este 19:30-kor veszi kezdetét. A feltételekért kattints a tovább gombra!

Ahogy mondani szokás, se kiköpni, se lenyelni nem tudja “a nép” Clint Eastwood 6 Oscar-díjra jelölt háborús életrajzi drámáját, az Amerikai mesterlövészt. Miközben Amerikában (műfajában) jegyeladási rekordokat döntöget a film, a kritikai hangok már megosztottak, de a közönség gondolkodó része is megütközik a film néhány jelenetén, illetve jelenetének etikai vonatkozásain. A film valós történetet mesél el, Chris Kyle történetét, aki könyvben írta meg, hogyan vált egy egyszerű texasi parasztgyerekből Legendaként (az ellenfeleknél pedig el Shaitanként, “az Ördögként”) ismert háborús ikon, akinek számlájára 150 áldozatot ír a Pentagon. Igen, hivatásos gyilkos volt Kyle, akinek az volt a dolga, hogy lesből szemmel tartsa a tengerészgyalogosok bevetése idején a terepet és minden gyanús jelre - ha kell, terhes nőre, kisgyerekre - lőjön, így védve meg a katonái életét. E tevékenységét igen hatékonyan tette, minek köszönhetően valódi amerikai hőssé kiáltották ki hazájában – mégis egy pszichésen megbillent amerikai veterán végzett vele, már leszerelése után. Temetése napján csillagsávos lobogókat lengető amerikaiak ezrei kísérték utolsó útjára. Szép sors, filmre kívánkozik…

John Eleuthére du Pont valóban rendkívüli egy pasas lehetett, s az a minimum, hogy alakja, bonyolult személyisége, furcsa hóbortjai megérnek egy filmet. Amellett, hogy az Egyesül Államok nagy hatalmú, elképzelhetetlenül gazdag és befolyásos arisztokráciájának saját jogú tagja volt hadi- és a vegyiparban prominens családja révén, ráadásul a legszűkebb, legbelsőbb körben, tudományos körökben is jegyzett madárkutatónak számított, múzeumot alapított, valamint olyan amatőr sportágakat, sportolókat támogatott, mint a birkózás, az úszás és az öttusa, melyek Amerikában semmiképpen nem tartoztak a tömegek érdeklődési körébe. Emellett magán hordozta az embertelen nagy hatalommal bíró emberek minden kínkeservét is: szenvedett a magánytól, viszont paranoiája (sőt, skizofréniája) miatt esélye sem lehetett normális emberi kapcsolatra (a házassága is mindössze 90 napig tartott). Számomra a Foxcatcher elsősorban róla szól, néhány életét fatálisan meghatározó év történéseit bemutatva.

A horrorfilmekkel nevet szerzett, a fénykorától évtizedekre lévő Hammer stúdió feltámasztása óta mindössze egyetlen produkciójával tudott elismeréseket begyűjteni. A Susan Hill regényét másodjára feldolgozó A fekete ruhás nő régimódi, de hatásos kísértetfilm volt. Mivel csavarral végződött és a bevételt is szépen termelte, nem volt egy percig se kérdés, hogy a folytatás érkezni fog. A stúdió a vártnál is gyorsabban hozta tető alá a második részt. A nagy sietségben kihullott az eredeti alkotógárda két meghatározó tagja, James Watkins rendező és a forgatókönyvet író Jane Goldman. Helyetteseiknek ez volt az első munkájuk a műfajban, ami meg is látszik a végeredményen.