November első két hetében visszatérnek a magyar mozikba a Na'vik, hogy "Zsékszuli"-val az élükön egy új élményt kínáljanak a Westend 4DX termébe ellátogatóknak: az Avatart limitáltan, kizárólag ebben a formátumban újra versenybe küldi az Intercom, hiszem James Cameron még mindig nem mondott le a 3 milliárd dolláros mozis bevétel eléréséről, így mindig újabb és újabb indokot talál, hogy visszaküldje a legjobban fialó kicsinyét a vetítőtermekbe. Magáról a filmről már értekeztem a saját blogomon (én nagyon szeretem, biológusként kötelességem is), ezért ettől itt most eltekintenék (erre a pirossal jelölt linkre kattintva elolvashatjátok), helyette az új dimenziók nyújtotta pluszról (vagy mínuszról) szólnék pár szót.

Nem voltak magas elvárásaim ezzel a mozival kapcsolatban. Az időutazás témája keltette fel az érdeklődésemet, és annyit reméltem, hogy az átlagosnál egy kicsit igényesebb romantikus komédiát láthatok. A vége az lett, hogy nem kicsit, hanem sokkal igényesebb mozi lett, és éppen annak köszönhetően, hogy – bár úgy indul – ez egyáltalán nem egy romkom. Persze, lehet rajta nevetni, meg a romantikus szál sem hiányozhat, de ennél azért jóval többet kapunk a pénzünké'.

Tudom, hogy én vagyok az internet mumusa. Az örök tagadás szelleme, az ördög ügyvédje, vagy hogy stílusosan fogalmazzak: a tizedik ember. Aki mindig más aspektusból vizsgálja a történéseket, mint az első kilenc – akik általában egyetértenek. De a helyzet az, hogy én szeretem, hogy ilyen vagyok. Vegyük például ezt a filmet. Minden oldal – nézzük csak az itthoniakat – előre leírta, meg különben is zombik és Brad Pitt, hagyjál már. Előre hízott minden kretén mája, mekkora rábaszás lesz ez a film, és különben is milyen gagyi, és már megint eltolták. Meg a könyv is megfilmesíthetetlen, és most meg újra kellett vágni, meg forgatni hozzá. Kiáltsuk ki az év bukásának. Jaj, de jó lesz, mikor beszopja a kasszáknál... Aha, hát ne menjetek jósnak, faszikáim. A katt után következik az elmúlt tíz év legjobb zombifilmje.

A Szupercella bemutatásának örömére Stallone után elkészítettem az egykori body builder sztár, néhai kormányzó, és örök akciósztár Schwarzi 10 legjobb filmjét tartalmazó toplistát, így ha véletlenül bepótolnivalótok van vele kapcsolatban, akkor már legalább tudjátok, mit érdemes megnézni. Kis személyes megjegyzés, hogy ilyen gyorsan még sosem sikerült összeszedni egy toplistát, egyrészt azért mert a művészúr összes filmjét láttam, másrészt mert mindet sokszor láttam, és így még a sorrenddel sem kellett sokat vacakolni, annyira magától értetődő volt az egész.

Nem láttam a Brian de Palma-féle eredetit. Kövezzetek meg érte. Gondolkoztam rajta, hogy a sajtóvetítés előtt megnézzem, de időm sem nagyon volt és végül is arra jutottam, hogy úgyis mindenki ahhoz fogja hasonlítani a remaket, talán több értelme van, ha egy "szűz szem" véleményét osztom meg veletek. A mozi- és célközönség nagy része úgysem látta, vagy ha látta is, már nem sok mindenre emlékszik és úgy is arra kíváncsiak, hogy önmagában megállja-e a helyét ez a verzió.

Mondanám, hogy se elvált nem vagyok se nő mégis tetszett a film, de ebből csak az egyik igaz. A fantáziátokra bízom melyikre gondoltok.

(vendégkritika)

Október 24-én valóra válik egy gyerekkori álom. Egy filmben lesz főszereplő Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger. Persze, játszottak már együtt korábban A feláldozhatók mindkét részében, de ott Schwarzi csak cameozott. A Szupercellában viszont mindkettőjüknek komoly szerep jut. Még nem érkeztek hírek a film színvonaláról, nem tudni, hogy a közönség vevő lesz-e az akciótatákra így együtt… Külön-külön ismét bukdácsolnak mind a ketten. Mindenesetre erre a jeles alkalomra elkészítettem egy-egy listát mindkettejük 10 legjobb filmjéről. Schwarzenegger toplistája ugyanitt lesz olvasható egy hét múlva. A két tesztoszteronbomba közötti különbségről leginkább annyi mondható el, hogy Stallone volt az inkább földközeli hős, Schwarzi-nak már csak méreteiből adódóan is jobban állt a sci fi, vagy a fantasy műfaja.

Nem értem, hogy miért nem tavalyra lőtték be ezeket a világvége vígjátékokat, amikor elvileg 2012-ben kellett volna, hogy romba dőljön a civilizációnk. Vagy akkor ez még nem lett volna humoros, csak most, hogy már „túléltük”?

Írta: Koncsek Krisztián

Dzsingisz kán: a földek és vizek ura (2007)

A film több címen is futott: angol nyelvterületen „Genghis Khan: To the Ends of the Earth and Sea”, Japánban „Aoki okami: csi hate umi cukiru made” (szabad fordításban „Kék farkas: a földek és vizek ura”). Ezt az alkotást is Mongólia 800. születésnapjára készítették. Furcsa érzés lehetett a mongoloknak, hogy a nemzeti évfordulójukra rögtön kaptak két japán nagykánt.

Az alkotók számomra ismeretlenek. Szavai Sinicsiro rendezte, Szorimacsi Takasi játszotta a címszerepet. A teljes stábot kizárólag japán színészek alkották, a mongoloknak – szó szerint – statisztaszerep jutott; ugyanis az összesen 27 000 főből ötezren a mongol hadsereg kivezényelt katonái voltak. Mindez persze hozzájárult ahhoz, hogy a film mintegy 30 millió dollárba kerüljön. Közel kétszer annyi lett tehát a költség, mint a Mongolnál, amely 18 millió dollár volt a költségvetése (Bevétel szempontjából egyébként – az orosz verzióval ellentétben – hatalmas bukás lett belőle).

Nosztalgiázzunk egy kicsit! Emlékszem még, amikor ezt az egészet Moziünnepnek hívták, nyáron tartották, és 300 ft (!) volt egy jegy. Persze, ha jobban utánaszámolok, egyből kiderül, hogy az már legalább 9, de az is lehet, hogy tíz évvel ezelőtt volt. Nem mintha sokallnám a 690 ft-os jegyárat, sőt szerintem jó lenne, ha egy évben nem csak egyszer, hanem legalább kétszer lenne ilyen rendezvény. Szívem szerint mondanék 4-et is, de akkor ezeket az eseményeket leszámítva valószínűleg senki sem járna moziba, az meg azért mégse lenne jó. Nem tudom egyébként, mennyire lehetett sikeres az idei Filmünnep, tavaly csak teltházas vetítéseken voltam, és négy filmet néztem meg. Idén csak kettőt, mivel sajnos majdnem mindent láttam már, amire úgy gondoltam, érdemes lehet időt szánni. Amikor szombat délután megvettem a jegyeket, egyáltalán nem kellett sorban állnom, bár az is igaz, hogy minden egyes kassza nyitva volt az Arénában. A vasárnap reggel 10-es Don Jonon, alig lézengtünk páran, a Fogságbanon pedig kb a terem negyede volt foglalt délután 1-kor. Nagy kár, hogy a Szupercellát, meg a Carrie-t még nem mutatták be, de hát mire való a Corvin kedvezményes szerdája, és az legalább nem egy lelketlen pláza. De elég a vénasszonyos siránkozásból, nézzük a filmeket! Amúgy Lisztes kolléga már mindkettőről írt cikket, így most csak röviden az én személyes benyomásaim következnek. Spoilerveszély!

Írta: Koncsek Krisztián

Ebben a cikkben, illetve folytatásában öt olyan filmet szeretnék bemutatni, illetve ajánlani, amely a közelmúltban készült, és az eurázsiai pusztai népek történelmi múltjában játszódik. Két kazah, egy mongol, egy japán és egy orosz alkotásról van szó. További közös vonás, hogy mindegyik esetben kiemelt szerepet kapnak a száguldó lovak és a gyönyörű táj. Úgy gondoltam, érdemes együtt értelmezni a Nomádokat, a Mongolt, a japán Dzsingisz kánt, valamint a Myn bala című műveket, majd rá is térek, hogy miért. A lent leírtakban különös figyelmet fogok fordítani a történelmi tényekre, illetve arra, hogy a valós história milyen viszonyban áll a filmvásznon látottakkal. 

Azt éppen nem lehetne állítani, hogy viharos gyorsasággal készültek a fantasztikus filmek a szocialista tábor keblén belül. Némileg magyarázat rá, hogy a műfaj az átlagnál nagyobb költségvetést igényelt, és pénz dolgában mondhatni sosem álltak jól a stúdiók. Nem véletlen, hogy szinte minden fantasztikus film több baráti ország segítségével készült. A másik ok pedig az, hogy Sztálin fölöttébb gyanakodva tekintett erre a zsánerre, és hosszú időre jegelte a témakör mozijait. (Naná, még valaki másnak is lesz jövőképe rajta kívül.) A régi reflexek pedig sokáig éltek. Így aztán szinte viharos gyorsaságúnak mondható, hogy az 1970-es Meteorvadászok után potom két évvel leforgatták az Eltűnt nyolc űrhajó mozit. De jól tették…. mert a "vörös blokk" egyik legjobb sci-fi története került vászonra.

Jövő héten Asylum film lesz terítéken.

Ez az év filmje? De most komolyan. Azért mutat valamit - az egész éves felhozatalra - hogy egyesek EZT kiáltják ki az év filmjének. Sőt az év sci-fijének, úgy, hogy ez nem is sci-fi. Ami fikción alapul, és az űrben játszódik attól még nem lesz sci-fi. De persze érthető, találni kell egy év sci-fijét, amikor olyan filmekkel indul egy ligában mint a lopkodó Feledés, az elcsépelt Elysium, a renegát Star Trek. A Gravitáció a legjobb sci-fi, hiszen tuti máris 13 Oscarra fogják jelölni. Steve Jobs is megmondta, hogy az Ájfón a legjobb mobil, és igaza is lett, nem? Őszintén örülök, hogy a sok senkiházi, aki a felirat vs. szinkron vitában a felirat pártján áll, ezúttal elérte amit akar. Mindez jelentősen hozzá fog járulni, hogy a Gravitáció elégjen a hazai légtérben, tekintve, hogy a tegnapi premieren vagy húszan néztük este 8-kor. No igen, 3D-s filmet nem szerencsés feliratozni. De hát ez a kisebb gond, nézzük a nagyobbakat.