1985-ben Stallone barátunk nagyon rá lehetett gyógyulva az amerikai-orosz ellentétekre, mert az még rendben, hogy a Rambo 2-ben Vietnamban harcoló ruszkikat lőtt halomra, de hogy a Rocky sorozatból is egy hidegháborús propagandafilmet csinált, azzal azért már túlment minden határon.

Végre, sikerült elkészíteni!
Hosszú távollétemnek oka egyszerű, érettségi időszakban vagyok. Tudjátok milyen -> szar.

Ennek ellenére sikerült elkészítenem ezt a videót, kicsit eltér a szokásos filmkritikáimtól, mert sorozatról van szó, méghozzá History channel divatos dokumentumfilm sorozatáról. 

Úgy döntöttem ilyen esetben sokkal jobb, ha hamar kielemzem a problémáit, utána pedig szemléltetem őket, így az elemzés után az Ősi idegenek paródiáját láthatjátok, amely kielemzi a Nagy Magyar Alföld földönkívüli vonatkozásait!

Ha tetszik a paródia készítek még hasonlókat, hogy legyen változatosság a videóim formátuma között. 

Véget ért ez a jeles esemény is. Nem is tudom hányadik Kecskeméti mozimaraton. A 4-5. után elvesztettem a  fonalat. Sőt minthogy Pesten ha még egyáltalán van évente max egyszer van, máshol meg mintha nem is lenne (Cinema City nem preferálja az olcsóskodást) szerintem kijelenthetem hogy ez az esemény egyedülálló az országban. Az meg hogy negyedévente legyen még inkább, egyre többen jönnek eleinte csak Kecsóról, utána  a környékbeli nagyobb városokból mint Cegléd, Szolnok, később Szeged és most már Pestről is. Legutóbb egy gombostűt nem lehetett leejteni, most valamivel kevesebben voltak hála a ballagással egybeszervezett malőrnek - gondolom a szervezők szépen elfeledkeztek róla, nem baj, legalább ki tudtam nyújtani a lábam. A legelső maratonon még a karszalag ellenében annyi filmet nézhettél meg amennyit akartál, (ekkor 9-et néztem végig egyhuzamban, déltől másnap reggel 9-ig) ezt a harmadiktól leszabályozták ötre, amin eleinte háborogtam, de maraton ide vagy oda, emlékszek hogy jojózott a szemem szombat reggel a kilencedik filmen (3. 3D!!!) úgyhogy az öt film egy egészséges szünetekkel együtt 12 órát ad ki, ami nálam este hat és reggel hat közé esik. És még így is megéri, hiszen a 2600-as jegyárból 600 forint lekajálható a büfében, és legutóbb  a Duna Plázában csak a Vasember 3-at láttam 2000-ért, vagyis nincs ezzel semmi probléma.

Louis Leterrier a szememben olyan, mint Michael Bay: folyton ígérget: "Majd a következő filmem jobb lesz" - persze, csak miután eltelt elég idő ahhoz, hogy ne számítson sokat, ha beismeri, hogy az azt megelőző filmje tényleg rossz volt. Tisztában van vele, hogy a Hihetetlen Hulk, vagy a Titánok harca nem épp úgy sikerült, ahogy sikerülhetett volna, de hozzáteszi, hogy mikor elkezdődött a forgatás, még nem is volt kész a forgatókönyv, emiatt volt nehéz a dolga, blablabla... Én ezekre már immunis vagyok. Hogy mások hogy vélekednek róla? Nem tudom. Mindenesetre sokat mondó, hogy az imdb adatlapján a listák többségének, ahol szerepel a "worst directors" benne találtatik a címében.

Pár évvel ezelőtt, egész pontosan... te jó ég! Nyolc (8) éve a Vince Vaughn - Owen Wilson duó egy egész jól sikerült vígjátékot tett le az asztalra, ez volt az Ünneprontók ünnepe (Wedding Crashers). Előtte már két filmben is szerepeltek együtt (Zoolander, Starsky és Hutch), de a Wedding Crashers volt az első, ahol ez a páros főszerepben domboríthatott, nem mellesleg nagyon jó dinamikával passzolta egymásnak oda-vissza a poénokat és a poénos szituációkat. Sokan - köztük én is - arra számítottak, hogy talán megismétlődhet ez a remek szereplés a Gyakornokokban. Sajnos tévedtünk.

85 éve született és tavaly május 8-án hunyt el Maurice Sendak, Amerika egyik legnagyobb hatású gyermekkönyv illusztrátora és írója. Én természetesen már jó ideje azért figyeltem fel rá, mert 1981-ben ő írta az Outside over there-t amelyben egy lány öccsét goblinok rabolják el és neki kell megmenteni. Igen ez az 1986-os Fantasztikus Labirintus alapja. A könyvet még az 1932-es Lindbergh bébi elrablása ihlette, elgondolkodtató hogy a legtöbb nagyszerű történet mindig valami szörnyűség következménye. Mai alanyunk azonban leghíresebb művén, az 1963-as Where wild things are-on alapszik és a közös kapocs hogy erre a könyvre is úgy figyeltem fel, hogy szintén található egy utalás rá a Labirintusban, egyrészt Ludo karaktere szinte egy az egyben innét származik, másrészt maga a könyv megtalálható Sarah szobájában. Mindezekből én arra következtettem, hogy ez is valami jó kis fantasy filmecske lesz, és kapva kaptam az alkalmon, hogy megnézzem amikor 2009-ben Spike Jonze megfilmesítette. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat.

Miután a folytatás hatalmas sikert aratott - Stallone többi filmjével ellentétben - így nem volt kérdéses, hogy milyen irányvonalon kell tovább haladnia szerény színészi képességekkel megáldott, újdonsült sztárocskánknak. 1982-ben trilógiává bővítette az Olasz Csődör élettörténetét, és ahogy az első, illetve második rész között megfigyelhető némi műfaji váltás (gettódrámából melodráma), addig a harmadik részben ugyanezt inkább stílusváltásnak nevezném. Ha sorrendben nézi egymás után az epizódokat az ember, akkor könnyen olyan érzése lehet, mintha a második és a harmadik felvonás között nem három, hanem egyenesen tíz év telt volna el. Az első két rész erőteljesen magán viselte a ’70-es évek zenehasználatát, tempóját, fényképezését, öltözködését, egyszóval a korszak stílusát.

Kérdeznék valamit. Szerintetek ki volt az USA legbefolyásosabb embere a 20. században? Talán Kennedy? Ugyan már, megdugott egy modellt, és lelövette magát egy városban amiről ma mindenkinek egy szappanopera jut eszébe. Akkor mondjuk Martin Luther King? Miért? Mert kapott egy Nobel-békedíjat? A megfejtés John Edgar Hoover. Hooverről azt hiszem JFK - Nyitott dosszié-ban hallottam először, és bár koraérett kölyök voltam - legalábbis agyilag - az azért mindenképpen beszédes, ha egy 13-14 éves gyereknek már ekkor átjön hogy ő egy nagyon fontos szereplője volt az amerikai történelemnek, félelmetes, sőt rettegett kultuszt épített maga köré. Ezért aztán akkor is érdekelt volna ez a film, ha NEM Clint Eastwood rendezi, és NEM Leonardo DiCaprio a főszereplője. Így azonban az elvárásaim jelentősen megnőttek. Összességében felemás véleményem alakult ki a filmről. Nem vádolnám Eastwoodot azzal amit sok ellenlábasa felvetett - tudniillik egy patriótáról egy republikánus vajh milyen filmet készíthet? - mármint hogy maszatol, és szépít, viszont az elbeszélés módja számomra kicsit érthetetlen - állítólag így izgalmasabb, (nem nem az) -, akkora lyukak vannak a történetben hogy fizikálisan fáj, és rengeteg minden homályban marad. Egy azonban a film végére bizonyossá vált, ha valakinek nem élném át az életét, az ez a hebrencs, munkaalkoholista, szerencsétlen lenne.

Robert Zemeckis megint megcsinálta. Ezzel azt hiszem el is mondtam mindent e filmről, de azért még ódázok pár bekezdésen keresztül ha nem bánjátok. Már akkor vártam a Flight bemutatóját amikor megláttam belőle az első trailert, tudtam, hogy jó lesz, éreztem hogy jó lesz, és nem is csalódtam egy dekát sem - talán csak a végén ingott meg számomra ez a kőkeményen felépített mélylélektani dráma, de ne felejtsük Oscarért indult Denzel Washington, szóval ezt betudom ennek. Az a csodálatos Zemeckisben hogy minden filmje kristálytiszta, és bár Spielberg szárnyai alól nőtt ki ő is - egyesek szerint nem is említhető vele egy lapon - de ellentétben a nagy öreggel neki nem csak az áll jól ha bolondozik - Smaragd Románca, Vissza a Jövőbe, Roger Nyúl a pácban -, de a fajsúlyosabb darabokkal is játszi könnyedséggel birkózik meg - Forrest Gump, Kapcsolat, Számkivetett. Éppen ezért szontyolodtam el, amikor elkezdte a CGI filmjeit gyártani - Polár Expressz, Beowulf, Karácsonyi Ének - nem mintha ezek nem lettek volna jók, de Zemeckisben egész egyszerűen több van, és megmondom úgy ahogy van, egy fél pillanatig el is gondolkodtam, vajh 12 év után még tud-e kezdeni valamit egy élőszereplős filmmel. Jelentem igen.

Bevallom, szkeptikusan álltam hozzá ehhez az akciófilmhez. Mégiscsak egy indonéz produkcióról beszélünk és az én, Hollywoodhoz szokott szemem nem kimondottan kedveli a kelet-ázsiai filmek világát. A Rajtaütés meg eléggé annak nézett ki az előzetesei alapján: lényegében egy modern korban játszódó lövöldözős-karate filmnek tűnt. Oké, valójában az is. Mégsem volt megterhelő megnézni még nekem sem, ugyanis veszettül szórakoztató. Most, hogy kijött DVD-n, azt javaslom, szerezzétek be mihamarabb.

Ha ÖN arra kíváncsi hogy egy viszonylag jómódban élő orvos házaspár kapcsolata hogyan megy szét olyan világi hiúságokon mint a féltékenység, a szakmai siker, az irigység (a saját párunkról van szó igen)... Ha szeretne 90 percet francia nyelvleckével egybekötött ordibálással és veszekedéssel végigülni - feltételezendő hogy saját családi háttere nem szolgál ezzel a manapság igen divatos időtöltéssel -, miközben premier plánban tolják tíz percenként a képébe a leggyomorforgatóbb műtéteket... Ha szeretne látni egy filmet arról, hogyan nem kellene a másik életét tönkretenni, hogyan nem kellene orvos létünkre nagyobb kihívás elé állítani májunkat mint az amire rendeltetett... abban az esetben bátran ajánlom a NYITOTT SZÍVVEL című filmet, mert kétségtelen tény, hogy mindezeket tökéletesen kielégíti eme alkotás. Ha viszont valami furcsa okból ezekre nem kíváncsi - és ha műtét közben ragaszkodik az altatáshoz talán nem az - úgy ne adjon pénzt ezért a filmért, mely esetben a forgalmazó talán végre megérti, hogy ilyen akármiket ne hozzon be az országba, ugyanis ez az a szint, amit simán legyártanak a hazaiak is ingyen és bérmentve.

Stallone nyilatkozta egyszer, hogy a Rocky első részének sikeréig eljutni baromira nehéz volt. Ennél csak egy valami tűnt nehezebbnek: a Rocky után folytatni a karrierjét, mert mindenki arra várt, hogy na most, hogyan sül fel. És hiába lett sztár, abszolút főszereplő a nagyszabású történelmi filmben, az Ö.K.Ö.L.-ben, ha egyszer csúfosat bukott a film, és az sem véletlen, hogy ma már senki sem emlékszik rá, hiába volt ez Joe Eszterhas pályájának kezdete is egyben (gyorsan meg is utálták egymást a film után). Aztán Stallone a forgatókönyvírás és a színészkedés mellett a rendezést is kipróbálta az Édenkert a sikátorban című végtelenül felejthető opuszban. A közönség és a szakma pedig kezdett rájönni, hogy Stallone személyében nem az új Marlon Brando-val találkoztak. Ezek után nem csoda, hogy úgy döntött: újra ringbe kell szállnia Apollo Creed ellen a világbajnoki címért.

Mindenki elkezdi valahogy... A legnagyobb mesterek is gyakorlás révén lettek azok, akik. Nincs ez másként Steven Spielberggel, napjaink talán egyik leghíresebb rendezőjével sem, aki igaz már túl van a fénykorán, de mégis meghatározó ember Hollywoodban (elsősorban a produceri tevékenységének köszönhetően). A '46-os születésű mester 13 évesen már rövidfilmet forgatott és az első, moziban is bemutatott sci-fijével, a mindössze 400 dollárból készült Firelighttal 18 éves korában készült el. Ezt követően inkább a televíziónak rendezett (például az egyik legelső Columbo részt is ő dirigálta), míg 24 évesen neki nem adták a Párbaj-projektet.

Mit szóltok milyen szép háttérképet készítettem? Így néz ki Jason Statham 15 éve. Azt hiszem ez a forma új rekordot állított fel. Szerintem még néha napján Michael Dudikoff vagy Cuck Norris is máshogy nézett ki a filmjeiben, ő viszont konstans kopasz, vagy kevés haja van, nem szőkítik ki mint Willist, nem ragaszt bajuszt mint Sly, egyszerűen képtelenség megkülönböztetni a legtöbb szerepétől - a kommentekben lehet versenyezni ki hány filmjében ismeri fel különböző arcairól. És mégis már túl van három sorozaton, két remaken, és megannyi rossz filmen. Kell valaki akiért döglenek a nők, és tuti aláír? Jason Stathamre mindig számíthatsz. Ha a filmben kell vezetni és/vagy embert agyon verni rá fegyvert fogni akkor ez bizony csak hatványozni fogja a kedvét, hogy szerepeljen az adott filmben. Na most mi újat ad nekünk a Kolibri kód? Készüljetek fel, mert ez sokkolni fog mindenkit.