Bevezetőként tisztáznunk kell két szörnyen fontos kérdést, amelyek szinte megszállottként foglalkoztatták az elmúlt hónapokban a "Törésvonal" kritikusait. Elsőként, hogyan is lehetséges, hogy Alexandra Daddario játszhatja Dwayne Johnson lányát, holott csak tizennégy év a korkülönbség közöttük? Nos, úgy, ahogyan anno Jessie Royce Landis eljátszhatta Cary Grant hóbortos anyját az "Észak-északnyugat" (1959) című Hitchcock thrillerben, holott csak nyolc év volt a differencia Grant javára. Másodszor, a filmnek semmi köze a Rockstar Games által fejlesztett és 2004-ben kiadott nagysikerű "GTA: San Andreas" videojátékhoz, lévén a "San Andreas Fault"-ra, a Szent András-törésvonalra utal. Miután ezeken az akadályokon túljutottunk, nézzük, hogyan is állunk? 

Katasztrófafilmet rendezni manapság nem könnyű dolog. Egyáltalán belevágni ilyesmibe. Legalábbis olyan kétséges sikerű vállalkozás, mint westernt forgatni. Az egyiknek ugye elméletileg lejárt az ideje, a másik esetében pedig előre megjósolhatóak azok az alapvető panelek, illetve klisék, amelyekből mindegyik ilyen típusú alkotás felépül. Persze voltak próbálkozások műfaji keveredésekre, mint például a 2009-es két részes, egész estét betöltő TV-film a "Meteor", ahol Bill Campbell az Armageddon árnyékában azzal volt elfoglalva, hogy egy sorozatgyilkost a bitóra juttasson, de olyan harmatgyenge eredménnyel, hogy már-már szóra sem érdemes. Lehetne sorolni napestig így azokat a  TV/mozi filmeket is, amelyek esetén nem volt elég költségvetés nagyszabású trükkökre, ezért hát a történeten igyekeztek csavarni párat. Ezek általában nem jöttek be, mert a nézők, ha már egyszer katasztrófafilm, valami látványosat, egyedülállót szerettek volna látni a vásznon/TV képernyőn. Aztán, ha mégis megkapták, akkor azt volt a probléma, hogy hát izé...nincs karakterfejlődés, sematikusak, papír ízűek a figurák, röhejes a történetvezetés, katasztrofális, ponyvaregénybe illő párbeszédekkel traktálják őket és ez a legjobb benne, még a sok százmillióból készült technikai trükkök is az ötvenes évek színvonalát idézik. Ezeknek a fotelkritikusoknak van egy rossz hírem. Ez a kívánalom, ebben a formában sosem fog összejönni. nem pusztán azért, mert a stúdiók soha az életben nem kockáztatnák meg, hogy például a főhős filozófiai mélységekig lamentáljon, miközben a háta mögött éppen egy egész völgy tűnik el egy 10-es fokozatú földrengéstől, hanem azért is, mert egy látványfilmnél mindig másodlagos maga a szereplő és amit mond. A történéseket a látványorgia szállítja. Belátom, elég nehéz az egyensúlyt megtalálni aközött, hogy a sztori ne fulladjon a szánni valóan megmosolyogtató pocsék közhelyek tengerébe és a speciális effektusok is a topon legyenek. A legrosszabb eset az, ha ezek egyike sem sikerül, mint például a "Meteor"-ban (1979), amit még Sean Connery sem tudott megmenteni a középszer aljától. 

Milyen is hát egy "csináld magad" tipikus katasztrófafilm? Nyilván most a természeti és egyéb, akár véletlenül bekövetkező esemény hatására nagy tömegek pusztulásával járó alkotásokról beszélünk, tehát ha valaki megkérdezi, akkor igen, szélesebb körben ide sorolom a "Pokoli torony" (1974), a "Rajzás" (1978) és társai filmeket is. Ha szűkítjük a kört és egy tipikus sablon földrengés filmet veszünk alapul, akkor a következő sztorit építhetjük fel. Adott egy pasas, aki nem éppen gazdag, sőt, lehetséges, hogy anyagi problémákkal is küzd, de mindenképpen valami súlyos gondja akad már a film elején. Talán éppen válik tőle az asszony, élete szétesőben van, talán már a válási papírokat is megkapta. A gyerekei semmibe sem nézik, ám ha mégis szimpátiát akarunk kelteni iránta, akkor talán megengedhetjük, hogy az egyik gyermeke mégis tápláljon iránta némi gyermeki szeretetet (általában a kisebbik lány, mert ő még mindig hisz benne, gyermeki ártatlanság), de ez minden. A vásznon mindenképpen érzékeltetni kell, hogy jó ember ő, csak az élet meggyötörte. Ezzel szemben a feleség már az új férj/szerető karjaiban vigasztalódik, aki általában szuper-gazdag és amikor hősünkkel találkozik - persze ott az asszony is - nem felejti el az orra alá dörgölni, hogy ő mekkora ász és olyasmivel rendelkezik, ami főhősünknek soha nem lesz. Ha ez egy tipikus '70-es évekbeli film, ahol lassan csordogálnak az események, akkor az ilyesfajta "lelkizős" jelenetek elhúzódhatnak akár háromnegyed órán át is, ha mostanában készült, akkor elég tizenöt perc is nekik. Az alkotók eztán jól odapörkölnek, kezdődhet az őrült sikítozás és pusztítás. Hősünknek ekkorra már egyetlen célja maradt csak, hogy azt a családot, amelyet még mindig magáénak érez és akik már le sem szarják, megmentse. Ez mindig, száz százalékban sikerül is és az addig tévelygő feleség, gyermekek a férjjel az örömkönnyek oltárán harcostársi idillben egyesülnek. No igen, kifelejtettük még az új férj jelöltet. Mivel ő felesleges, két dolog derülhet ki róla. Vagy egy nagyszájú, de cselekvésképtelen féreg, amit drámai képsorokon keresztül be is mutatnak az alkotók, vagy hősies küzdelemben végül áldozattá válik, hogy megnyissa az utat férj és feleség egymásra találásának.

A "Törésvonal" pontosan ezt a sablont követi. Ray Gaines (Dwayne "The Rock" Johnson)  a kaliforniai légi mentők pilótája és egyik legtapasztaltabb embere élete szétesett. Felesége válni akar, mert kisebbik lányuk meghalt, s Ray nem tudta megmenteni. Ezután saját magát okolta haláláért, sosem tudta túltenni magát az eseten. A feleség Emma (Carla Gugino) már új férj-jelöltje szuper-luxus házában múlatja az időt, aki építési vállalkozó. Daniel Riddick (Ioan Gruffudd - ejtsd "Joan" és nem "Dzson" vagy "Éjen", stb. mivel walesi) találkozik is Ray-el, de legalább elkerülik az "én gazdag vagyok, te meg egy senki vagy" kínos szembesítéseket. Ray lánya, Blake (Alexandra Daddario) egy talpraesett fiatal nő, aki imádja az apját. Különösebbet nem tudunk meg róla, azon kívül, hogy fantasztikus (szilikon?) mellekkel rendelkezik, amelyek segítenek eladni a filmet és apjától eltanult ezt-azt a katasztrófahelyzetekre vonatkozóan. Ne legyenek illúzióink. Daniel Riddick-ről kiderül, hogy kellemes ember, amíg vészhelyzetben nem találja magát, ám akkor, lásd, mint fent. Blake-t is eléri a szerelem, hát hogyne úgy tűnik az egzisztencialistáknak igazuk volt, amikor azt mondták, hogy az ember valódi énje határhelyzetekben nyilvánul meg leginkább. Természetesen nem volna igazi katasztrófafilm, ha nem szolgálna tudósokkal is. A fő agykonténer, Dr. Lawrence (Paul Giamatti)  előre megjósolja, hogy a tektonikus lemezek hogyan és merrefelé fognak elmozdulni. Ebben segítségére van néhány diákja, egy csinos riporternő, sőt, azért, hogy a karizmatikus doki figyelmeztetése minél többekhez eljusson, még a TV társaságok hálózatát is "meghekkelik". Amit persze egy ilyen típusú filmben, senki sem fog megkérdezni, hogyan is sikerülhet pár perc alatt, éppen két kilences rengés között. 

A technikai trükkök alapvetően rendben vannak, de ez ízlések és pofonok kérdése. Viszont az kétségtelen, hogy a filmet ezek viszik a hátukon, hiszen az a napnál is világosabb, hogy senki sem a harmatgyenge, más variációban ezerszer látott történetért és a kínosan önismétlő párbeszédekért fog beülni rá. Oké, a Sziklának van néhány jó pillanata, de én végig azon morfondíroztam, hogy mikor lép már igazán akcióba, amikor is a fejemhez kaptam és rájöttem, hogy soha. Hiszen a szó szoros értelmében itt nem ő volt a sztár. Meg kell hagyni, a kezdetekhez képest nagyon sokat fejlődött, mint színész és a karizmája, a jelenléte a vásznon tagadhatatlan. A több, mint ócska párbeszédekről nem tehet, kihozta belőle a legjobbat, amit kihozhatott. Az egyik jelenetben például, midőn egy kisrepülőgépben ülnek a káosz közepette, Dwayne elkezd merengeni arról, hogy mi is történt, mikor elvesztették kisebbik lányukat. Mimikája, az őszinte bánat az arcán valós benyomást kelt, egészen addig, amíg ki nem mondja a számára előre megírt pocsék mondatokat. Feleségeként Carla Gugino próbálja vigasztalni, majd annyit tud mondani, "nem te tehetsz róla". Ezen a ponton annyit elvártam volna legalább, hogy a Rock megrázza a fejét és annyit mondjon, ettől nem lesz könnyebb. Ám csak szomorúan bólogat. Azzal viszont talán nem lövöm le a poént, ha elmondom, hogy a Szikla a végén, ha nagy nehézségek árán is, de csak egységbe kovácsolja családját. A film záró képsorain pedig feltűnik egy csillagos-sávos lobogó. S igen, Kylie Minogue is szerepel a filmben.