Egy film akár több rendezőt is elfogyaszthat a magvalósulás során, a kibukott alkotók elképzelései pedig már személyüknél fogva megmozgatják a fantáziánkat. Mi lett volna például, ha az Alien 4-et az eredetileg kiszemelt Danny Boyle készíti el? Vagy ott van az amúgy tisztes sikert aratott Legenda vagyok, amit Ridley Scott rendezett volna Schwarzeneggerrel a főszerepben. Természetes, hogy összeszorul a filmrajongó gyomra, hisz a szóban forgó személyek feltehetően többet hoznak ki a lehetőséget bőséggel tartalmazó alapokból egy gyorsan múló szezonslágernél, ami végül az utóbbiból lett. A Marvel legújabb attrakciója, A Hangya első blikkre egy újabb klasszikus példa, amikor az ambiciózus rendezőt az utolsó pillanatban kirúgják, hogy a helyére olyasvalakit ültessenek, aki azt teszi, amit a stúdió elvár tőle. Se többet, se kevesebbet.

Az újkori Mad Max-et látva több kérdés is felvetődött bennem. Először is minek csinálták? Miért hívják Mad Maxnek, amikor semmi nem hasonlít belőle a régiekhez? Hol az Interceptor? Miért kellett ehhez a régi rendező? De mivel összességében a film tetszett így inkább a kukacoskodás helyett arra helyezném a hangsúlyt, hogy egyesek lelkesen magyaráztak a filmbe mindenféle belső mondanivalót, sőt mi több feminista kiáltványnak tartják. Alapvetően tudok egy rövid magyarázatot minderre, és egy hosszút. A rövidet vázolnám itt, akit érdekel a hosszabb az meg tovább kattint. Szóval annyi változás történt - és most kéretik figyelni -, hogy az igazi férfi az Furiosa karaktere, és őt Charlize Theron játssza, míg Tom Hardy, Maxként szinte cameóvá degradálódva átvette a férfi főhős mellett segédkező női mellékszereplő státuszát. Ennyi a nagy varázslat. Akit viszont ez nem elégítene ki - kb. ennyire érdemes egy akciófilmbe magyarázni dolgokat - az kattintson, de kéretik vigyázni, mert spoilerek bizony előfordulhatnak.

Avagy hogyan érkezik meg augusztusban a nyár Kingsmanje. Szinte ahogy kijöttem a vetítésről ez volt az első gondolatom! Guy Ritchie legújabb filmje nincs annyira felkapva, nem találkozol vele mindenhol ha járkálsz a városban, és a barátaiddal sem ez a film jön fel először ha moziról van szó! Pedig… A történet lényege, hogy a ’60-as években egy CIA ügynöknek és egy KGB ügynöknek együtt kell dolgoznia hogy ne pusztuljon el a világ valami rejtélyes bűnszervezet nukleáris keze által. A vicces a sztoriban az, (ahogy a previewból lejött) hogy a Henry Cavill (Superman) által játszott CIA ügynök tűnik az szemét, faramuci “antihős” főszereplőnek, míg Armie Hammer (Magányos lovas, Tükrüm tükrüm, Social network) a szovjet ügynök a “jófiú” becsületes “hős-hős”nek. Nekem már ez a fordulat is nagyon tetszik, hiszen legtöbb esetben pont az ellenkezőjét látjuk! Aztán ott van még aki fontos lehet Alicia Vikander (Ex machina) akire majd Armie Hammernek kell vigyáznia, ha minden igaz. Meg aztán láthattuk az előzetesben Hugh Grant-et is ami biztos érdekes lesz mert ha emlékezetem nem csal, ő nem annyira ügynökös, kémes karakter.

Úgyhogy én már szépen előre félreteszem a zsebpénzem a nagyobb nachosra, kukoricára és kólára a pénzem és varom, hogy jóslatom beteljesüljön amikor a film kijön a mozikban.

1. évad.

SPOILERES!

Számomra ez volt a csúcs. Furcsa, mert a legtöbb helyen azzal a véleménnyel találkoztam, hogy az elején még nem indult be igazán, és csak később lett jó a sorozat. Valószínűleg azért gondolják így sokan, mert itt még nem a mai drámasorozatok formátumában már megszokott cselekményszövésre, a több részen keresztülhúzódó konfliktusokra építettek. Itt még inkább az a jellemző, hogy egy rész/egy megoldandó probléma, miközben a háttérben azért már elkezdtek futni azok a szálak, amelyek később fontosak lettek. Nekem ez a hozzáállás sokkal szimpatikusabb, mint ami később jött. Az első évad ugyanis amellett, hogy bemutatja a karaktereket, az erőviszonyokat, és úgy egyáltalán az egész közeget, közben még veszettül pörög is. Annyi minden történik itt az elején, mint a következő két évadban összesen. A szezon jellegéből adódóan (ez még csak az első) itt ugye még nem nagyon történhetnek olyan nagyon nagy dolgok, de az eszeveszett tempó, meg a jó karakterek bőven kárpótolhatnak. Arról nem is beszélve, hogy a történet eleje még jóval könnyedebb, vidámabb, viccesebb, mint amivé később vált ez a széria. A kérdés csak az volt, hogy az alkotók tudják-e tartani ezt a tempót?

Mindig elszomorodom, ha egy film/sorozat olyan címferdítést kap, amelynek köze nincs az eredeti tartalomhoz. Persze jól hangzik, de jelen esetben a cím lefordítható, tehát körül sem kell írni, vagy kitalálni valami frappánsat. A magyar címválasztásból éppen az vész el, amit a sorozat sugallni akar: nevezetesen, hogy a "valódi nyomozók", éppen, mert ez a munkájuk, amire felesküdtek és nem csak egy jól hangzó szlogen, amelyet olyan idealista és a valóságtól ezer mérföldekre tanyázó sorozatokban lehet elsütni, mint például a T.J. Hooker, szóval a valódi nyomozók mindig utánamennek a nyomoknak, azok bárhová is vezessenek. 

Kiskoromban nagyon szerettem a szimplán Múmin című rajzfilmsorozatot. Valahogy meg volt a saját bája ennek a melankolikus, szomorkás, mégis nagyon szerethető, barátságos mesének, amelyek minden részben a szeretetre, egymás elfogadására, a jóra való törekvésre, és megannyi pozitív dologra tanították a gyereket. Én azonban nem ezek miatt szerettem elsősorban, hanem a hihetetlenül kreatív karakterekért. Pl. ott volt Bűzmók - milyen név ez már? :D -, aki folyton csak gonoszkodni akart, de leginkább azért, mert senki se szerette, kiközösítették, talán Planktonhoz tudnám hasonlítani a Spongyabobból. Vagy a koravén kislány a tűhegyes fogakkal, nem beszélve Vándorról, akit meg egyenesen A Gyűrűk Urából kopírozhattak át a készítők. Na most pont velük nem fogunk találkozni a legújabb nagyfilmben.

Egy tutajos csapásmérő egység kellett hozzá, hogy megnézzem ezt a filmnek csak kis jóindulattal nevezhető valamit. Természetesen amikor mozikba került hallottam róla, de leginkább azért, mert sokan összehasonlították a magyar Magic Boys-szal, sőt egyesek odáig mentek, hogy arról lopták ezt a filmet. Ilyen ökörséget kb. a Pusztító óta nem hallottam - tudjátok, amit a Nemere regényből lopott Hollywood. Ugyanakkor ez egy olyan film volt, ami hat millióból készült, és ennek a 250*-esét fialta, így a Magic Mike XXL előtt gondoltam nem árt ha legyűröm az ellenszenvem és alámerülök az alapanyagba.

No de mi az a KAFF? Ezt a kérdést szegezték nekem legtöbbet június 24 és 28 között, miután abbéli örömömben, hogy a sajtós zsákomban lapult egy póló is, gyorsan belebújtam - nem a zsákba! - és onnantól kezdve le se lehetett rólam tépni. Nos a KAFF, a Kecskeméti Animációs Film Fesztivál rövidítése, amelyet régebben három, de újabban kétévente rendeznek meg a Hírös városban - városomban -, és mivel tavalyelőtt lemaradtam róla, mi sem volt természetesebb minthogy idén elmegyek rá. Az Anilounge is tetszett, a Titanic is jó volt, mégis úgy érzem, így, hogy nem minden évben rendezik meg ezt a fesztivált, kevésbé érződik rajta a "kötelező" jelleg, és az egész olyan volt számomra, mintha egy szűk hétig a rajzfilmet ünnepelnénk. Kis városom lett az ország, talán egész Európa közepe.

Az előző cikkben írtam, hogy milyen kurvajó karakterek vannak ebben a sorozatban, és milyen kurvajó színészek játsszák őket. Viszont erről érdemben csak spoileresen lehet bármit mondani, úgyhogy aki nem látta a sorozatot, az nem biztos, hogy jól jár, ha ezt elolvassa! Mindamellett a rajongók se biztos, hogy örülni fognak, mert biztos kimarad 1-2 kedvenc, de hát minden ebbe a cikkbe se férhet bele.

Az utóbbi évek legnagyobb fesztiválja készül a Balaton-felvidéken – 25. alkalommal rendezik meg a Művészetek Völgyét. A magyar kulturális, zenei, színházi, irodalmi élet színe-java ott lesz az idén jubiláló Művészetek Völgyén július 24. és augusztus 2. között. Az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja több ezer programmal, fellépővel és a fesztiválozók visszajelzéseire épülő újításokkal készül.

A Fantasmania,hu online játékbolttal nyereményjátékot hirdetünk a Terminátor legújabb része kapcsán. Részletekért kattints lent a Tovább gombra!

Ismered azt az érzést, amikor 150-el száguldasz egy motorral, megszűnik a külvilág, és végtelenül szabad vagy? Nem? Én sem. A Sons of Anarchy a legtöbb embert valószínűleg éppen ezért riasztja első látásra. Persze, van a motorozásnak egy szubkultúrája, akik számára mindez érdekes lehet, de minket többieket ugyan miért izgasson egy ilyen sorozat? Miért akarnánk eltölteni ebben a közegben majd' 100 órát? Viszont ha csak ez áll közted és a Sons of Anarchy között, akkor tedd gyorsan félre, és nézd meg egyben az egészet. Ugyanis ha sorozatrajongó sem vagy (ahogy én sem), akkor van egy plusz jó hírem; a Sons of Anarchy véget ért tavaly év végén, így nem kell szívnod a cliffhangeres epizódokkal, és pláne nem a cliffhangeres évadzáró epizódokkal. Kész van, és kerek az egész. A következőkben egy kis ajánlót fogsz olvasni, miért érdemes végig nézned ezt a sorozatot akkor is, ha eddig nem csigázott fel különösebben a motoros téma. Ja igen, és spoilermentesen.

Nem lennék jó zsűritag. Összehasonlítani egy gyurma- vagy báb-animációt egy cut-out animációval, 2D-t a 3D-vel, egy pasztellceruzával rajzolt filmet egy grafitossal és/vagy festettel, esetleg kombinált technikát alkalmazóval; a stílust értékelni?, vagy a történet és az alkalmazott eszközök összhangját, összetartozását?; olyan kérdések, amikkel minden értékelőnek szembe kell néznie. Közben mégis az van, hogy ha 'van benne dög', az megmutatkozik így vagy úgy – s ha nincs, az is. Mindemellett, ha 'van benne dög', még nem biztos, hogy meghat, megindít, elgondolkoztat, hozzám is ad. Az idei KAFF rövidfilm-versenyprogramjának tizennyolc filmjét végignézve mégsem volt kétségem a legjobbat illetően – pedig sok jó filmet láttunk.

Hadd idézzek egy meme-t: Clinton és Bush elnökjelöltek, A Jurassic film első a toplistákon és jövő hónapban jön a Terminátor! Mégis milyen évet írunk?!