"Mr. Rowland? It's been such a long time!"

Milyen kis stílusos vagyok. Meg vicces. De való igaz, annyira szeretem ezt a játékot, hogy mindenképp meg akartam emlékezni a sorozatomban róla, és akkor már miért ne a tizenharmadik helyen? Ez azonban több problémát is okozott, például ennek köszönhető, hogy az elmúlt négy hónapban nem írtam játékismertetőt. De majd most igyekszem bepótolni a mulasztást. Rá kellett ugyanis ébredjek, hogy legalább háromszor kijátszottam a játékot, de a legutóbbi alkalom is több éve volt, és nem tudnék kellő tisztelettel írni róla, nagy általánosságban meg nem akarok. Sok fontos dologra nem emlékeztem volna. És ez mind odavezetett, hogy újra felpakoltam a játékot, és bár csak pár pályát akartam végigtolni benne, de vért izzadva, egy hét alatt, sikerült kipörgetni XXX fokozaton. Az az Arcade, Normal, Realistic utáni szint - a hármas fokozaton hagytam abba a hatodik pályánál hét éve.

Akár hiszitek, akár nem imádom a jó kis FPS-eket. S bár legtöbbször kalandjátékkal nyomulok, nagyon sokat lövöldözök is. Természetesen kijátszottam az alapjátékokat is, Doom, Quake, Half Life, Unreal, de ezek - az első Doom kivételével - soha nem érintettek meg. Slágerjátékok ugyan, de a '90-es években készültek, amikor úgy gondolták a történet nem fontos egy first person shooterbe. Sőt, amikor először hallottam, hogy történetet adtak egy FPS-nek, én voltam az első aki megrökönyödött, mire fel? Mész oszt' lősz. Milyen története lehetne egy lövöldözős játéknak? Nos, az Ubisoft 2003-ban megmutatta.

Más idők jártak. Az Ubisoft röpke egy év alatt a kedvenc kiadómmá nőtte ki magát, mert többek között ilyen jó játékokat vállaltak be, mint ez, vagy a Beyond Good and Evil, arról nem is beszélve, hogy feltámasztották hamvaiból a Prince of Persiát. Találkozásom XIII-mal egy demó formájában történt. Ha harmincszor nem pörgettem ki azt a két pályát, amit belepakoltak, akkor egyszer sem. Mai napig nem értem miért kellett a demókat megölni, hiszen a legtöbb játékról ezek tudják meggyőzni az embert. Ekkor is rögvest tudtam: EZ KELL NEKEM!

"Are you deaf? I've said number Thirteen is still alive!"

Persze ennél többről akkoriban nem is álmodhattam, hiszen nálunk is más szelek fújtak, nem csak az Ubinál. Többek közt, nem lehetett normális áron kapni játékot. Ennél is durvább volt, hogy az internet se volt az a Kánaán, hogy azt rántok le róla, amit akarok. Általában két út volt járható, vagy haverokkal csencseltél, vagy lested a két magazin - PC Guru, GameStar - mellékleteit, hátha adnak valami normális játékot is néha. Összehasonlításul, a XIII-at a Star 2007 novemberében csomagolta az újság mellé... Képzelhetitek a megrökönyödésem, amikor szaros 1500 forintért megláttam halomban a szegedi Media Marktban. Amúgy is a kedvenc helyem volt, évekig oda jártam vadászni a játékokat, mert sokkal olcsóbbak voltak mint az 576 Kbyte - ez egyébként azóta se változott. Ráadásul, nem valami gagyi Ezt vedd Meg budget kiadás, hanem az EREDETI doboz volt! Természetesen azonnal elköltöttem rá az egész heti spórolt vagyonom, aztán tűkön ülve vártam a pénteket, hogy hazavonatozhassak és feltelepíthessem a játékot. Ami... az istennek nem akart elindulni.

A XIII-at eredetileg négy CD-n adták ki - akkor bizony a DVD meghajtó még nem volt alapfelszereltség a legtöbb ember számítógépében - és a harmadik CD-n valami hibát észlelt. Na mondom ezért volt ez ilyen olcsó. Ugye, telnek múlnak a napok, tűkön ülve vártam a hétfőt, hogy vigyem vissza a boltba reklamálni, akartam egy új példányt. Erre a csávókám beteszi ott egy gépbe, naná, hogy teljesen jól fut. Nos, akkor a második kézenfekvő megoldás fogja a problémát okozni, valami összetevő hiányzik a gépemről - otthon még nincs internet, bármi frissítés kell csak haveroktól tudom beszerválni - vagyis újra kell húzzam a gépet. Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe? Tűkön ülve vártam a pénteket, hogy hazamehessek és leülhessek a gép elé, hogy röpke hat és fél óra alatt mindezt kivitelezzem. Akkoriban váltottam 98 SE-ről Xp-re, és nagyon sok bajom volt vele. Persze közben be kell járni órákra, talán vizsgázni, meg csajozni is. Lehet idegbetegeskedni sok mindenen, de a legfontosabb, hogy a XIII induljon el!

"Steve Rowland, you are under arrest for the murder of William Sheridan!"

Aztán természetesen megoldottam a hatalmas problémát. Bár a tokon feltüntették, mégis hideg zuhanyként ért, hogy a játékot lemagyarították. Mert nálunk úgy magyarítanak, hogy 10-ből 9-szer nem lehet kiválasztani az eredeti angol nyelvet, mert ráírják a hazai szöveget - ha nincs szerencsénk még a betűtípust is elbaszarintják... csak jófejségből. Úgyhogy gondoltam egy nagyot, és most az újrajátszás alkalmával - hiszen most már Kánaán van :D - fogtam és leszedtem angolul a játékot, úgyhogy most negyedjére toltam végig először úgy, hogy nem csak a hangok, de minden felirat is angol volt. Jókat röhögtem a félrefordításokon.

A játék hátteréről most bővebben nem írnék, ezt pár éve megtettem már, amikor a katasztrofális minisorozatról írtam. Akit érdekel bővebben, az kérem kattintson ide. Itt most legyen elég annyi, hogy két belga - Jean Van Hamme, és William Vance - eredményes munkája az eredeti képregény, és annak 1984 és 88 között írt első öt fejezetét dolgozza fel a játék. Kis érdekesség, hogy a XIII valóban balszerencsés szám, mert francia területen kívül SEHOL nem jutottak el az ötödik szám kiadásánál tovább. Nálunk is a negyedik albumnál sajnos leálltak vele. És minthogy a játék tökéletesen futott, talán kitaláltátok már miért volt ilyen olcsó: ordenáré nagyot hasalt maga a játék is. A kritikusok húzták a fogukat, a játékot meg végül alig vásárolták. Szegény Ubisoft, pedig olyan stílusosak voltak, még a játékot is 2002. március 13-án jelentették be a közönségnek. Aztán amikor olyan nevekkel kellett versenyezni a májusi E3-on mint a Max Payne 2, a hisztérikusan várt Doom 3, vagy a Warcraft 3, úgy megijedtek, hogy durván egy egész évvel elhalasztották a játék megjelenését. Így végül a XIII 2003. november 28-án jelent meg Európában.

"I've got a class A hero mission to offer you."

A játékban mi alakítjuk a képregény főhősét, a rejtélyes férfit, akire a római XIII-as számot tetoválták. Sebesülten a partra sodródunk, ahol egy Baywatch rucis lány megmenti az életünket, majd máris menekülnünk kell mert a gyilkosok megtaláltak. Papírjaink nincsenek csak egy széfkulcs a farzsebünkben, és rá kell döbbenjünk SEMMIRE nem emlékszünk. A játék során ki kell derítenünk kik vagyunk, és mi történt velünk. És nem is mondanék ennél többet, mert eszméletlenül jó adaptációt kapunk. Úgy is fogalmazhatnék, ha nem olvastad az eredeti képregényt, a játék egy ügyes kivonatot ad, és ahol változtattak, ott talán még jobb is mint az eredeti. Pl.: a képregényben egy idős házaspár halássza ki a férfit, aki napokig lábadozik, majd egy eléggé kínos szerelmi ügybe is keveredik az hölgyikével.

A történet elsősorban átvezető animációkon, másodsorban flashbackeken keresztül alakul, ráadásul nagyon sok csavar is található benne, nem csodálom, hogy anno lemagyarították, mert egyeseknek még lehet úgy sem érthető. Viszont ez fogja fenntartani végig az érdeklődésünket, ha az elején beszippant a környezet és a történet, akkor véged van. Ahogy XIII egyre jobban belemászik a rejtélyes összeesküvésbe, mely egészen a legfelsőbb körökbe vezet, valami egészen zseniális. Az alternatív '70-es évek hangulata pedig olyan telitalálat, amilyet csupán a Watchmen képregény tudott elérni. Esetleg a San Francisco utcáin. No de ennél többet mondani a történetről bűn lenne, pedig szeretnék, de megölném vele a fordulatokat, és a meglepetést. Higgyétek el, hogy jó lesz és kész.

"You can't run forever number Thirteen!"

A játék remekül öregedett, mai napig feltornázhatjuk 1400*1050-es felbontásba. Soha nem fog elavulni, köszönhetően a cell-shaded grafikai megoldásnak, mely azt jelenti, hogy fogták a korszak legjobb motorját - Unreal 2 - lemodellezték vele a játékot, mindent megcsináltak 3D-ben, majd visszarajzolták, és így elérték ezt a semmihez sem fogható 2D-s hatást. Kvázi olyan az egész, mintha egy képregényben játszanánk, a karakterek és helyszínek maximálisan hűen tükrözik az alapanyagot, az emberek stílusosan szögletesek, durván raszteresek, és vastag tussal körberajzoltak. Azt hittem annak idején, hogy ez majd jobban elterjed, de a XIII buktája nyilván elvette az emberek kedvét a cell-shaded irányvonaltól. Persze nem is állna jól ez a megjelenítési forma bármilyen játéknak, de amit képregényből csinálnak, ott nagyon is egyben van. Lásd a The Walking Dead kalandjátékot, amely szintén ezt a technikát használja, vagy a Borderlands-t ami érdekes módon hatalmas sikernek örvend.

A XIII képregényes világát további effektek erősítik. Például a kedvencem, amikor fejbe lövünk valakit, és a pontos találatot, három kis kockában bezoomolja a játék. Vagy ha valaki magasról esik, azt is külön képregénykockában mutatja real time-ban, tehát lehet hogy mi már valaki mást lövünk épp szitává. Ha gránáttal, vagy teszem azt bazookával támadnak ránk, és túl közel vagyunk a becsapódáshoz, akkor az egész képernyő kiesik a keretből, és láthatóvá válik, hogy épp egy képregény kockában vagyunk, csak erről nincs tudomásunk. A fontosabb információkat szintén kikockázzák, pl. közeledő ellenségeket, vagy tippeket mit is kéne csinálni. Az összes beszélgetés buborékban jelenik meg, a rengeteg átvezető videóban pedig egymás mellett, alatt, felett történnek az események, mindez mesteri rendezésben. Még a torkolattüzet, a robbanásokat, a vérfröccsenést is megrajzolva látjuk, és természetesen a képregények hanghatásait megjelenítendő WHOOOS, BANG!!! BAMMMM is kiíródik amikor kell. A töltés közben látható RA TA TA TA TA TA kellően megalapozza a játék egyedi hangulatát.

"He knows we betrayed him, he wants revenge!"

Összesen tizenhárom fejezeten, és harmincnégy pályán kell átküzdjük magunkat. Vagyis a játék meglehetősen hosszú, két-három nap alatt csak akkor fogjuk kipörgetni, ha éjjel, nappal ezt nyomjuk. Azonban a szintek kellőképpen változatosak, és az összetett játékmenet, meg a fantasztikus történet miatt egy pillanatra nem ül le a. Az egyes pályák nagyon jól megtervezettek, és az elágazásoknak köszönhetően azt sem érezzük, hogy a fejlesztők terelgetnének, vagy korlátoznának. Talán csak a SPADS tábor ami sablonos, de nem is tudnék még egy FPS-t ahol ennyire bevésődtek volna a különböző missziók. Szinte mindenre emlékeztem sok sok év után is. Ráadásul majdnem mindegyik küldetés a kedvencem. Említhetnék a Grand-kanyont, vagy az FBI főhadiszállását, a Bristol hotelt, a Winslow bankot, Brighton beach-et, a USS Patriot tengeralattjárót, a búváros részt, vagy a Kellownee-tó melletti mészárlást, ahol egy kis faviskót kell tartanunk záros határidőig.

Aztán ott van maga a játékmenet, ami elképesztően jól eltalált. Életemben nem találkoztam még olyan FPS-el, ahol a rambo üzemmód, a lopakodás, és a sniperkodás ennyire jól megfért volna egymás mellett. Pl. ott van máris az első pálya, ahol ha lelőjük még idejekorán a helikoptert, akkor az nem hoz utánpótlást, és megkönnyítjük vele a helyzetünket, ellenben képes percenként visszatérni, és két három embert kidobni, akik lőnek ránk. Vagy az FBI-os rész, ahol megvárhatjuk, míg a két frakció kinyírja egymást, és mi csak takarítunk, vagy magunk elé fogunk egy ügynököt, és akkor emberi pajzsként felhasználjuk a rossz fiúk ellen. A fogoly takarásában ugyanis nem lőnek ránk, hiszen az ellenfelek félnek, hogy saját társukat lőnék le. Ilyenkor egy kézzel pisztolyt vagy kést használhatunk, de ajánlatosabb a kulcsokkal kinyitni az ajtókat, aztán meg leütni a túszt. Külön lesznek olyan pályák, ahol nem ölhetünk meg senkit, vagy ha felfedeznek, és riadóztatnak és akkor az automatikusan a misszió végét jelenti, jobb esetben csak négy-öt plusz ellenséget, akik hozzák a nehéztüzérséget. Én azonban leginkább fejbelődözni szeretem a rossz fiúkat a kis számszeríjammal, mert csendes, és senki nem hallja meg, hogy kicsi John már nincs köztünk.

"Thirteen, Number One underestimated your skills!"

Apropó fegyverek. A XIII tisztességes fegyverarzenállal kínál meg, pontosan tizenhat darabbal. Ezek között lesz 9 mm-es pisztoly, 44-es revolver, UZI, ismétlő és vadászpuska, gépkarabély, Kalasnyikov, mesterlövészpuska, M60-as gépfegyver - dög nehéz és futni képtelenek vagyunk vele - és rakétavető, amivel leginkább teherautókat, helikoptereket kell majd kilőnünk, de természetesen tökéletesen alkalmasak a túlerőben lévő ellenfelek likvidálására is. Kapunk kézigránátot is, ezeket meg is főzhetjük eldobás előtt, és pár helyen a telepített gépágyúkat is irányításunk alá vonhatjuk. Ha hangtalanul akarunk gyilkolni, akkor ragaszkodjunk a kés, számszeríj pároshoz, ez utóbbinak a későbbi pályákon egy fejlesztett verzióját vehetjük magunkhoz. A pisztolyra néha találhatunk hangtompítót, de ez meglehetősen ritka. Egy pálya erejéig szigonypuskát is használhatunk búvárok ellen - ez az egyetlen fegyver, ami működik a víz alatt is.

A legtöbb fegyvernek másodlagos tulajdonsága is van, pl. a kést nem csak eldobhatjuk, de szúrhatunk is vele, a gépkarabély gránátot vet, a kalasnyikovot beállíthatjuk sorozatlövésre, a puskákkal pedig odaüthetünk egyet a tussal, ami szintén csupán elkábítja az áldozatainkat. A mesterlövész fegyverekkel zoomolhatunk, de ez nyilvánvaló, hiszen közelre nem érdemes használni őket. Nem maradunk fegyvertelenül akkor sem, ha kifogynánk a lőszerből, mert végső esetben az öklünket is bevethetjük. Ráadásul nagyon sok tárgy felvehető, és fegyverként használható, és bár közel sem kapjuk azt a mennyi mannát, amit később a Condemned nyújtott, de a XIII abban forradalmi volt, hogy fejbe vághatjuk az ellenséget egy hamutállal, eltörhetünk a hátán széket, ásót, biliárd dákót, leüthetjük egy partvissal, nyakon dobhatjuk üvegcseréppel, betörhetjük a fejét egy téglával, vagy amúgy kocsma módra egy sörösüveggel eshetünk neki.

"Number Thirteen is still alive! We must get rid of him, before he wrecks the operation!"

Elvileg a hullákat, vagy ájult embereket fel is kaphatjuk a vállunkra és elrejthetjük, nehogy megtalálja valaki - tuti kinyílik mögöttünk egy addig lezárt ajtó, és előbotorkál egy újabb őr. De véleményem szerint ezt már nem tudták a fejlesztők gondosan a játékba illeszteni, és sokkal hatékonyabb ha kitakarítjuk a pályákat. Ráadásul a riasztás nem azonnali, először egy kis kérdőjel jelenik meg a célpont feje felett, ha gyanút fogott, majd ez felkiáltójelre vált, ha nem bújtunk fedezékbe. Persze más a helyzet, ha rálövünk és elcsesszük, de ilyenkor is a célpont vagy elkezd szaladni a riadó gomb felé, esetleg veszi a fáradtságot és előveszi a CB-jét... szóval nem kell azonnal pánikba esni, inkább célozzunk pontosan, és bumm a fejbe!

A védelmet a játékban golyóálló mellény és sisakok adják, attól, függően, hogy könnyű, vagy nehéz besorolásúak, egyet, vagy többet kell felvegyünk, hogy a maximális 100-as szintet elérjük. Túlélési esélyeinket növelendő igyekezzünk mindenig rendesen felöltözni. Legtöbbször az ellenfelekről szedhetjük el ezeket, pl. ha fejbe lőjük őket, akkor máris van egy klassz mellényünk, ellenben ha odabaszunk nekik egy bazookával, akkor fuccs a cuccnak. Ha valakit fejbe lövünk és sisakot visel, első körben a sisak felfogja a lövést, és fel is hívjuk a figyelmét az illetőnek, hogy valaki el akarja tenni láb alól. Viszont a sisak a tarkót nem védi... szóval ki kell ismerni a játék finomságait. Azonban nem úgy működik a dolog, hogy amíg van páncélunk, addig az életerőnk nem fogy, így folyamatosan vadásznunk kell elsősegély csomagok után is. Ezeknek két verziójuk létezik, közepes, és teljes, értelemszerűen az utóbbiakat a galád fejlesztők jól elrejtették.

"I'm starting to doubt this man indentity."

Különböző kütyüket is használhatunk a játékban, pl. puskamikrofon, poloska, robbanószer, mágneskártya, de legtöbbször az álkulcsnak és a mászókötelünknek vesszük majd hasznát. Ennek segítségével olyan területeket érhetünk el, ahova egyébként képtelenek lennénk felugrani, ilyenkor általában nagyon jó kis bónuszcsomagokat találhatunk. Végezetül pedig XIII, ahogy halad előre a történetben, úgy emlékszik vissza különleges tulajdonságaira. Pl. a leütés képességet elég hamar megkapjuk, ahogy a hatodik érzéket is. Ilyenkor ha megállunk és fülelünk, akkor következtethetünk arra, hogy a másik szobában van e őr, és merre jár. Ezt "halkuló" vagy "hangosodó" Tap, Tap, Tap jelzi a képernyőn.

Aztán ott van az orvoslás, amely megkétszerezi a gyógyszercsomagok hatékonyságát, a halkabb járás, a lélegzet visszatartás, ami után nem imbolyog a célkereszt, - ezt megelőzően mindig nyugalmi állapotban kell várnunk, és lehetőleg guggolva, úgy sokkal biztosabban tudunk célozni. A víz alatt is dupla olyan hosszú ideig tudunk majd idővel úszkálni egy levegővel - vigyázat, ha elfogy a levegőnk azonnal meghalunk, és nem kezdünk el fulákolni, meg lassan életerőt veszteni -, és az ajtókat is kétszer olyan gyorsan tudjuk majd kinyitni. A két kezes harc elsajátítása után pedig a pisztolyból, és az UZI-ból mindkét kézzel oszthatjuk az áldást, de ehhez először találnunk kell még egy hasonló fegyvert. Sajnos a fejlődési rendszer nem a legjobb, lévén nem mi dönthetjük el, hogy a kapott készségpontot melyik tulajdonságunkra dobjuk rá, automatikusan feloldódnak menet közben. Ráadásul nem tudnék egy olyan helyzetet mondani, ahol azon állt vagy bukott az életem, hogy három vagy hat másodperc alatt nyitottam ki egy ajtót.

"I can't remember a thing."

Állítólag ezek a képességek a titkos XIII kék dossziék összeszedése után nyílnak meg, de én ezt kétlem, mert abból tizenegy található a játékban, míg képességből mindösszesen nyolc, ráadásul az utolsó pályán is találunk ilyen dossziét, ahol már nem kell semmit sem feloldani. Hogy ezek a dokumentumok mit tudnak, arra tíz év alatt nem jöttem rá, a net meg sajnos egymásnak ellentmondó infókkal bombáz, már ahol vették a fáradtságot és felhívták rá a figyelmet. Ezek ugyanis nem tévesztendők össze a Titkos dokumentumokkal, melyek a főmenüben egyfajta hátteret adnak a karakterektől, amennyiben megszerezzük őket. Hasonlóan a főmenüben olvashatjuk el az egyre inkább kibontakozó történet képregényes kivonatát, és az összeesküvésben résztvevő emberkék személyazonosságát is felfedjük.

Az irányításra különösebben nem térnék ki, ez már nem az az időszak, amikor a franciák ragaszkodtak a görcsös egyéni kombinációikhoz, a sztenderd WASD + egér kombót kapjuk, aki két FPS-el játszott az életében, annak mindez ismerős lesz. Amit esetleg nem árt ha megjegyzünk, hogy bár az F gombbal szedhetjük elő az egészségügyi csomagokat, de ez időbe telik, és harc közben a Q-val azonnal is gyógyíthatjuk magunk. A SHIFT-el pedig nem futunk hanem lopakodunk. A nehézsége viszont legendás ennek a játéknak, és el is gondolkoztam, hogy biztos XXX-en akarom én ezt most tolni? Mert Realisticen is feladtam anno, és nem mondom, hogy a Hatodik pályánál nem anyáztam mire sikerült megcsinálnom. De ugyanakkor rá kellett jöjjek, hogy a XIII tipikusan az a játék, ami a legelején a legnehezebb. A hatos pálya vízválasztó, ha ott átküzdöd magad, onnantól már nem olyan vészes, és ez a pálya is inkább azért halálos, mert még alig rendelkezünk bizonyos képességeinkkel, pl. a gyógyítással.

"You can fly, you can hide..."

A mesterséges intelligencia egészen kiváló, mint írtam az őrök azonnal riasztanak, fedezékbe kucorognak, sőt a hideg rázott ki, amikor bemenekültem egy szellőzőalagútba, és kerestem a célpontot, aztán megdöbbenve vettem észre, hogy ez a mocsok állat bemászott utánam. A mesterlövészek, és rakétavetősök egy zsebkendőnyi helyre képesek belőni, a gránátokat is szeretik használni, és mint írtam csapatosan támadnak. Az ellenfelek skálája széles, az egyszeri suttyóktól kezdve, a zsarukon, és FBI ügynökökön át egészen a SPADS különítményesekig, és ez egy 2003-as játékban nagyon szép dolog. Külön élvezet hallgatni a dumáikat, évődéseiket, terveiket, álmaikat... - hogy egyikük éppen arra készül, hogy kibékül a barátnőjével - aztán meg szétlőni őket a picsába. Az a helyzet, hogy ez a mai játékokból sajnos már kiveszett. Pedig ha sokat hallgatózunk, az sokat hozzátesz a játékélményhez, hovatovább a történet is mélyül.

És akkor a boss fightokról nem is beszéltem. Ott vért fogunk pisálni, minden egyes alkalommal. Értelemszerűen az összeesküvés tagjai közül kerülnek ki ezek az ellenfelek. Nem kell megijedni, nem mind a tizenkilencet kell kiiktassuk - bár emiatt kicsit morgok is, hogy sok ellenfél csak úgy megjelenik a menüben, az FBI elkapta, jól van. Mindegyik boss-nak ki kell ismerni a taktikáját, és utána már viszonylag könnyen lenyomható, még akár XXX-en is. Kivéve a Mangusztát. Szerintem nála olyan ötvenedjére csak a véletlen, meg a megváltó segített hozzá, hogy ő essen be a rakétasilóba és ne én. Tévedtem, király vagyok - gyorsan visszaléptem és kinyírtam még egyszer, most tizedjére sikerült is. :D

"Oh, my God! You'are alive!"

A másik ok, amiért ez a játék valami eszméletlenül, brutális módon nehéz, - és ideje, hogy a játék egyetlen fekete leveséről is beszéljek -, hogy nem lehet menteni. Nem véletlenül fejlesztették ezt a játékot Unreal 2 kóddal, ez a motor ugyanis különösen képlékeny és így PC mellett az akkori összes létező platformra kiadták.  PlayStation 2-re, Xboxra, sőt még GameCubera. Emiatt azonban checkpoint rendszer működik benne, ami azt jelenti, hogy a legtöbb pályán abszolút NINCS mentés. Elejétől a végéig le kell nyomni mindenkit, ráadásul ezek egyáltalán nem scripteltek, más történik, ha nem lövünk le egy őrszemet, és más, ha igen. A legtöbb pálya egyetlen nagy nem mentés, pár misszió pedig 2-3 maximum négy checkpointból áll, bár ezek már tényleg ritkák.

Elviekben bárhol menthetünk, de ha meghalnánk, az adott szint elejéről kell kezdjük a játékot, SŐT autosave sincs, úgyhogy ha nem mentünk, - mint tettem én azt a negyedik pályáig -, akkor a játék  LEGELEJÉRŐL kell kezdenünk ha kilépünk. Szóval a játékból ha valaha készül egy HD, akkor mindenképpen bele kellene tenni a mentést, mert enélkül is iszonyatosan embert próbáló, és talán nem kell ecsetelnem milyen érzés, amikor leharcolva, harminc katonán túljutva, egyetlen őrszem fejbe lő minket. Ami miatt még anyázhatunk, hogy hiába darálunk le harminc ellenfelet, mire odaérünk a hullákhoz, azok legtöbbje eltűnik, és csak néhány marad. Már elnézést, de nem azért gyilkolok, hogy utána ne tudjam felszedni a cuccost. Ellenben a vértócsa az ott marad. És az se valami kedves, hogy jó párszor amit összeharácsoltunk fegyvert, a következő küldetésen elveszik mind, és kapsz egy pisztolyt, hogy akkor most kezd elölről a gyűjtögető életmódot. Arra bezzeg volt eszük, hogy bekapcsolható parental lock-ot építsenek a játékba, ami kikapcsolja a vért, és a csúnya beszédet.

"Are the fireworks not to your liking, number Thirteen?"

A végére hagytam a zenét, ami egyesek szerint jobb mint maga a játék. Remek hangulatot teremt, egyből érezzük a kémkedés, a 70-es évek Amerikájának életérzését. Lalo Schifrin szerzeményeihez tudnám hasonlítani a nagyszerű score-t, esetleg a Birdmanéhez, abban doboltak ennyit. Bár az itt csak akkor szólal meg, amikor beindul az akció, lévén a játékban a zene dinamikusan váltakozik. Amennyiben mindenkit kinyírtunk megint lassúbb dallamok jönnek. Éppen ezért érthetetlen, hogy az Ubisoft nem sokkal később kiadta a Thirteen Soundtracket, ami sokkal inkább hasonlítható azokhoz az albumokhoz, amiket filmek mellé szoktak kiadni, amiket tudjátok csak inspirált a film, és közük nincs ahhoz, amit ott hallhattál. Nem mondom, hogy rossz lenne, de a játék eredeti zenéjéhez nem ér fel. Állítólag épp a dinamikus változás miatt lett volna nehéz összevágni egy önálló albumot belőle, aztán egy lelkes rajongó mégis minőségi munkával megcsinálta, szóval úgy hallgassátok.

A zene mellett a hangok, és pláne a szinkron is kiemelkedő. Ropog a hó a lábunk alatt, konganak a fémlétrák, öblösek a vízalatti robbantások. A szinkron egyetlen kivételtől eltekintve parádésra sikeredett. Adam West Carrington tábornok szerepében tökéletes, érezni hangjában a méltóságot, és a kort. Az énekesnő Eve  egyszerre szexi, dögös, és vagány az indián Jones szerepében. Ken Starsevic is emlékezetessé tette mind a félkarú Amos ezredest, mind pedig a legfeelingesebb figurát, a bérgyilkos Mangusztát. És akkor ki a kivétel? XIII! Akit nem értem, hogy dicsérhetnek, csak azért, mert David Duchovny szinkronizált. Alapvetően nem is azzal van gond, hogy semmi érzelem nincs a hangjában, mert összesen ha húsz mondatot szól a történet során. Akkor is működne a játék, ha egyetlen büdös szót se szólna, mert a mellékszereplők pofáznak helyette. De nézzetek már rá a főhősre, Duchovny egész egyszerűen nincs karakterben, a hangja egyáltalán nem illik a főhős markáns vonásaihoz. Pláne, hogy egy tíz évvel ezelőtti Duchovnyról beszélünk. Olyan vékonyka az orgánuma, hogy valahányszor megszólal elfújja a szél.

"Say your prayers!"

Amennyiben a játék után hiányérzet támadna bennünk, úgy ajánlom a multiplayert, ahol huszonkét pálya várja a játékost. Tíz karakter fizimiskáját magunkra ölthetjük, - további 99 nem hivatalosan letölthető - és hat játékmódban mérettethetjük meg magunk akár tizenöt másik társunk, vagy a botok ellen. Minden fegyvert használhatunk, ami a játékban szerepel - ráadásul kapunk villanógránátot is, ami egyedül itt érhető el. A szokásos Deathmach, Team Deathmatch, és Capture the Flag mellett, három vadonatúj játékmód is megtalálható, és a legjobb az egészben, hogy egyedül a PC-sek kapták meg mindet. A Power Up, - PC mellett egyedül PS2-re adták ki - a Deathmatch egy másik verziója, ahol sosem tudjuk mit rejt a titkos csomag, amit felveszünk, ugyanúgy kaphatunk lőszert, mint regenerálódást, vagy sebezhetetlenséget, láthatatlanságot, turbó gyorsaságot.

Ennél sokkal jobb a Sabotage, - PC-n kívül csak az Xbox tulajok élvezhetik. Itt a versenyzők két csapatra oszlanak, egyiküknek bombát kell elhelyezni három megadott helyen, és azt tizenkét másodpercig telepíteni, míg a másik csapatnak értelemszerűen meg kell ezt akadályozni. Minderre tíz perc áll rendelkezésre. A legelmebetegebb viszont egyértelműen a The Hunt - Playstation 2-re és GameCube-ra készítették. Itt egymásra is vadászhatunk, - kizárólag sörtétes duplacsövűvel - és magára a HALÁL-ra, aki gyorsan szaladgál, ha hozzád ér meghósz, és közben énekelget. Ha meglőjük irányt vált, és egyre kisebb lesz, és elsősorban őt kell elkapni, mert nagyon sok bónusz pontot ér annak, aki végleg kicsinálja. Iszonyatosan jó móka, szinte megunhatatlan.

"You maybe run, but you cannot hide, number Thirteen!"

Általában egy játékot nem tudnak normálisan lezárni. Itt ezt is sikerült megfejelni, egyrészt mai napig őrjönghetünk a be ígért To be Continued felirat láttán. Az évtized cliffhangerével sikerült lezárni a játékot. Másrészt viszont olyat se nagyon láttam még, hogy egy játék outrója játszható legyen. Az utolsó pályán már nem történik semmi akció, csak beszélgetünk a szereplőkkel, de legalább nem csak egy szaros videót kapunk. 2011-ben azóta kiadták a XIII - Lost identity című "folytatást?" de minthogy az egy kalandjáték, - vagy hidden object - és idáig beszerezni nem tudtam, nem tudok róla többet mondani. Tartok tőle, hogy nem ezt a játékot folytatja, sokkal inkább az eredeti képregényt dolgozza fel másképp. Ezen kívül pedig sajnos semmilyen kezdeményezés nem történt, hogy a játék kapjon egy folytatást, pedig még hátra lenne 15 album, szóval lenne miből gazdálkodni. 

Aki eljutott eddig, annak gratulálok, és megérdemel egy XIII-as tetkót. Ha van játék, akkor ez tényleg megérdemli, hogy fossam róla a szót, mert ha kicsit is szereted az FPS-eket és nem találkozták még vele, azonnal szerezd be! Amit látok, hogy mindenki jó érzéssel emlékszik vissza erre a játékra, akárhol olvasok róla, elképzelhető, hogy nem kapott elég reklámot, esetleg anno túlságosan nagy volt a gépigénye - mintha rémlene, hogy sokat kellett a töltési képernyőt bámulni - és ezért lett a sorsa a balszerencse. Talán tényleg nem jó ómen 13-nak nevezni valamit. Zárásul pedig nézzétek meg Gggmanlives bemutatóját, - szerintem nagyon igényes, bár kicsit spoileres FPS bemutatókat készít - nagyjából ugyanezt fogja elmondani, kivéve, hogy nem vitte vissza a játékot a Media Marktba.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!