Hihetetlen egy év alatt mennyi változás történhet a filmiparban. Boris Karloff immár abszolút főszereplő, megjelennek a zenei betétek a filmben, és a Universal újabb szörnyet indít olyan útra, amely sok reinkarnációt, újragondolást teremt. Akkoriban bizonyára félelmetes lehetett - és be vallom, egy jelenete még ma is az -, de ez a horror inkább egy szerelmes kalandfilm, amelynek sajnos pont a kaland elemei vesznek el a sok duma közben.

Egészen különös élmény volt számomra A Múmia, ugyanis az 1999-es remake, vagy reboot, vagy mittudoménmi kétségkívül a legjobban sikerült a 90-es évek horror klasszikusainak feltámasztásai közül. Ott már teljes mértékben a kalandra helyezték a hangsúlyt, és külön érdekes volt, mely elemeket vettek át e filmből. Ilyen a film eleji pár perc, amikor életre keltik a múmiát, Im-ho-tep és Anck-es-en-Amon szerelmének tragikus története, a film végi áldozati jelenet, és a nevek. Én rendkívül szeretem a '99-es Múmiát, és adott helyen arról is fogok írni, de mégis azt kell mondjam, nagyon kellemesen csalódtam ebben a mára alig ismert filmben.

E film ugyanis nem szól másról mint a szerelem erejéről, mely évezredeken áthatol, ha két ember igazán akarja egymást. Ugyanakkor azt a kérdést is fel kell tegyük magunknak, vajon hol az a határ, ameddig el lehet menni egy nő szerelméért? Kétségkívül Imhotep a végsőkig és még tovább is hatolt, hiszen a halálból tért vissza, hogy szerelmével ismét együtt lehessen. Utána pedig tíz évet áldozott arra, hogy megtalálja szerelme reinkarnációját. A film persze meglehetősen sokat merít a valóságból, ahol a nő már mást akar - inkább mintsem feláldozzák, hogy azután újjászülethessen -, a férfi meg nem tud élni nélküle.

Ehhez szükség volt egy erőt sugárzó női karakterre, akit itt Zita Johann alakít - a hölgy egyébiránt hitt a reinkarnációban -, valamint visszatért a 30-as horrorok állandó karakterszínésze Edward Van Sloan is, aki ezúttal is egy doktort játszik, aki megpróbálja felvenni a harcot a múmiával. De hol vannak ők Karloffhoz képest, a Frankensteinben meglehetősen keveset láthattunk tőle színészetből, ráadásul meg sem szólalt, itt viszont meggyőződhetünk róla, hogy ismeretlensége ellenére rendkívüli színészt volt. A Frankensteinben hordott kosztüm miatt sokkal robosztusabb alaknak képzeltem el, itt hihetetlenül vékony, szinte légies.

Ez persze kapóra jön, hogy hangsúlyozzák vele a Múmia túlvilági lényét, és maszkmester - szintén Jack Pierce munkája - is remekül dolgozott a színész külsején, egy végtelenül öreg bőrfelület az ami a Múmia - vagy ahogy az emberek között járkál, Ardath Bey - kültakaróját képezi. Ardath Bey nevét később az 1999-es remakeben a Múmia álma felett őrködő harcosok egyike kapta, itt azonban tudni kell, hogy egy anagrammáról van szó, amely a Death by Ra-t takarják, ezzel egyszersmind elárulva, hogy Ra, az egyiptomiak főistene akarta Imhotep halálát.

Ugyanakkor valamiért azt gondoltam a múmia végig egy fásliba bugyolált gólemként fog embereket fojtogatni, de ez csak a film elején igaz, amikor feltámasztják 1921-ben. Utána eltűnik, és csak tíz évvel később látjuk viszont, akkor már "élő" emberként, aki nem igazán akarja felfedni kilétét. Ő nem ölni akar, csak a szerelmét visszaszerezni. Ebből a szempontból megint csak eljutok oda, hogy a három lény közül még mindig Drakula a leggonoszabb, mert ő élvezi hogy vért szív, és embert öl.

Ez a film az egyetlen az összes Universal szörnyfilm közül, amely nem egy regény, vagy színpadi darab adaptálása, hanem annak a ténynek az inspirációja alapján pattant ki az írók fejéből, hogy 1922-ben feltárták Tutankhamon sírját - amely a mai napig az egyetlen épségben feltárt fáraó sír. A Drakula és a Frankenstein sikerén felbuzdulva Laemmle gyorsan szólt pár emberének, hogy keressenek valami egyiptomi témájú regényt amiben egy múmia ijesztgeti a népet. Ilyet azonban nem találtak, úgyhogy a helyi írók összedobtak egy pár oldalas scriptet Cagliostro címmel.

Ekkor még az egész történet San Franciscoban játszódott volna, ahol egy 3000 éves mágus életre kel - Cagliostro létező személy volt, egy itáliai okkultista, kalandor aki az 1700 évek második felében élt. Később ezt bővítették ki a jelen film forgatókönyvévé áthelyezvén a cselekményt Egyiptomba, és a címszereplőt megváltoztatták Imhotepre. Ő szintén egy létező személy volt, egy építész, akit nem hogy nem végeztek ki, de ő volt az egyetlen egyiptomi, aki úgy lett istenné, hogy nem fáraó volt. A rendezőnek a Drakula operatőrét Karl Freundot kérték fel, nem sokat lacafacáztak, két nappal a forgatás előtt szóltak neki, hogy lenne itt egy film, csinálja meg. Persze kapott is az alkalmon, hiszen ekkor még alig két éve tartózkodott az államokban, és bár sokat segédkezett a Drakulánál is, ez volt számára a nagy kiugrási lehetőség. A végső verziót az egyiptomi nevek furcsasága miatt, a jóval közérthetőbb Múmiára keresztelték át.

A forgatásra alig 200.000 dollárt adott a Universal, és három hét alatt le is zavarták, építettek pár egyiptomi helyszínt a stúdióban, a külsőket pedig a Mojave sivatagban vették fel. Hogy a fásliba bugyolált múmia hiányát jobban megértsük, tudni kell, hogy Pierce reggel 11-től dolgozott este hétig Karloff sminkjén, III. Ramszeszt alapul véve. A felvételek hajnali kettőig elhúzódtak, és további két órába telt, mire eltávolították róla a sok pólyát, és egyebeket. És ez mindössze egy pár perces jelenet a filmben, ahogy a múmia az ősi szavakat hallva életre kel és kicsoszog oldalra. Nyilvánvaló volt, hogy ezt nem lehet minden nap eljátszani, és Karloff is úgy emlékezett később vissza, mint élete legmegerőltetőbb napjára, amit valaha el kellett szenvedjen.

Ebből a filmből is elveszett egy jókora rész, létezett egy flashback ami részletesen bemutatta Anck-es-en-Amon reinkarnációit a századok alatt. Nyilván nem két fillérbe került, aztán az egészet kivágták, most meg keresik mert már csak fotók bizonyítják a létezését, meg egy szereplő neve a stáblistában, akit egyszer se láthatunk. Ezen leginkább Johann háborodott fel, hiszen mint írtam hitt a reinkarnációban, ami által jobban bele tudta magát élni a szerepbe, és természetesen nagyon sok olyan jelenet esett ki a filmből, amiben ő szerepelt. Csak az ősi egyiptomi rész maradt meg, amikor Imhotepet élve temetik el, ez pedig a némafilmek klasszikus jegyei alapján került felvételre.

A végeredményen erősen érződik a Drakula hatása, bizonyos jelenetek, szinte teljesen megfelelnek az ott látottaknak, a "szörny" messzi földről jön el a modern világba, hogy megszerezzen egy nőt, itt is láthatunk egy (ankh)keresztet, amely gátolja az erejét, és lesz egy nemezise, Dr. Muller, aki ért a túlvilági dolgokhoz, és akit itt is Sloan alakít. A főcím alatt szintén Csajkovszkij Hattyúk Tava szól, és itt is megismétlik a stáblistát, ahogy a Frankenstein végén, aminek ezúttal semmi értelme, mert már az elején lehet tudni ki alakítja a Múmiát. Olyannyira, hogy már azért tódultak az emberek a moziba, mert annyit írtak ki: Karloff... A Múmia!

Ennek a filmnek készült a legfrankóbb posztere is, amely bekerült a világ legjobb 25 filmposztere közé a 15. helyre. Abban pedig rekordtartó, hogy egy aukción 453 500 dollárt fizettek az egyik eredeti példányért. A többi Universal klasszikussal ellentétben nem születtek folytatásai, helyette 1940-ben remakelték A múmia keze címmel. Ez később több folytatást is szült: 1942 - A Múmia sírja, 1944 - A Múmia szelleme, 1945 - A Múmia átka. 1959-ben a Hammer film vette át a stafétát, de ők A Múmia kezét és A Múmia sírját remakelték, Múmia címmel. Ez a film is szült három folytatást, amelyek azonban sehogy nem kapcsolódtak sem az eredeti filmhez, sem pedig az első filmjükhöz; 1964 - A Múmia sírjának átka (figyeljük meg a filmcímek kreatív egymásba mosását!), 1966 - A Múmia leple, 1971 - Vér a Múmia sírjából.

A Universal 1999-ben remakelte a Múmiát, amiről már fentebb írtam, és itt meg is állhattak volna, mert 2001-ben máris jött a folytatás A Múmia visszatér címmel, amely semmivel nem tett hozzá a Múmia renoméjához. Ekkor úgy tűnt el is hantolják a fásliba bugyolált szörnyet, de 2008-ban mégis szültek hozzá még egy - újabb felesleges - folytatást a Sárkánycsászár sírja alcímmel, amely már nem is Egyiptomban játszódott. Nem lehet elmenni szó nélkül a 2001-es folytatás legnagyobb bűne mellet, hogy képes volt kitermelni egy előzmény spin-offot a 2002-es A Skorpiókirályt, amely ugyan jobb volt, mint a folytatás, de azóta már ennek is készítettek egy előzményfilmet 2008 - A Skorpiókirály - Harcos születik, és két folytatást; A Skorpiókirály - Harc a megváltásért (2012), A Skorpiókirály - Harc a hatalomért (2015). És ha mindez nem lenne elég a Universal már be is jelentette, hogy újabb remaket szeretne.

Mindezek ellenére én azt mondom, megéri leásni 84 évnyi mélységbe - egészen pontosan december 22-én lesz annyi idős -, és elővenni az eredeti példányt, mert a Múmia egy méltatlanul elfeledett film, amelyre sajnos pont a Universal egyéb klasszikusainak árnyéka vetül.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Nincs még eleged a horror nagy klasszikusaiból? A hollywoodi Halloween folytatódik tovább.

Erre tessék:

Drakula (1931)

Frankenstein (1931)

A láthatatlan ember (1933)

Frankenstein menyasszonya (1935)

A farkasember (1941)

Az Operaház fantomja (1943)