Nem, ez a film egyáltalán nem az Agymanók készítőitől van... mondjunk inkább Verdák 2-őt, vagy Egy bogár életét, akkor jobban belőjük a szintet.
A szüfrazsett (2015)
Kedvem lenne ezt a kritikát amolyan jó hím soviniszta, szexista, meg hasonló módon megírni, mert a feminizmus egyre nagyobb térnyerésével már lassan tényleg nem tudom mikor vagyok nagyobb fasz: ha kinyitom egy nő előtt az ajtót, vagy ha szépen bemasírozok az orra előtt, mondván egyenlők vagyunk, én értem oda előbb - valószínűleg a sokkal jobban felépített izomrendszeremnek köszönhetően. De maradjunk a filmnél, ami engem, mint történészt érdekelt, de az emberiség nagyobb része nyilván nem így gondolta, ezért lehetett az, hogy hárman néztük az ötvenfős teremben a Sugár moziban moziünnep alkalmával.
Az ételművész (2015)
A környezetem - meg magam - szerint is hedonista vagyok, szeretem két végéről égetni a gyertyát, és ehhez hozzátartozik, hogy imádok enni is, szeretem olykor megadni a módját, szeretek étteremben enni, szeretem a street-foodot, szeretem a különlegességeket, és bár a junk-fooddal sincs semmi bajom, egy elcseszettül finnyás ínyencnek tartom magam. Anno a rokonságot azzal készítettem ki, hogy rendre megmondtam az őszinte véleményem a kajáról, amivel traktáltak, akkor is, ha a belem kifordult tőle. Miért? Ők kérdezték, gondoltam az igazságra vágynak. Biztos mindenkinek ismerős a szituáció, amikor Náncsi néni kiszedi a túrós csuszát, aztán hatvanszor elmondja, hogy de csak egy falatot. Az egyetlen baj, hogy úszik a zsírban, és még el is van sózva. De persze a legtöbb ember ilyenkor még meg is dicséri, amivel a hazugságon kívül egyetlen dolgot érnek el, Náncsi néni legközelebb is pontosan így fogja elkészíteni a túrós csuszát... hiszen azt mondta a kedves vendég, nem győzött betelni vele. Miért meséltem el mindezt? Mert Bradley Cooperrel nagyon egymásra találtunk mi ketten az alábbi filmben.
Játékból filmet 2. - Lara Croft: Tomb Raider (2001) - II. rész
No hát máris visszatértünk, tegnap eljutottunk eme csodálatos film első harmadáig, ma pedig folytatjuk utazásunkat Lara Croftban... akarom mondani a Lara Croft - Tomb Raiderben. Így mégis csak szebben hangzik, vagy nem?
Játékból filmet 2. - Lara Croft: Tomb Raider (2001) - I. rész
Kerülőutak (2004)
Könnyed esti kikapcsolódásnak tűnhet eme film, melyben két barát, asszonyt, mobilt, gondokat hátrahagyva kikapcsolódik egy laza hét erejéig, nagyon finom borokat kóstolnak, és egy utolsó nagyot buliznak, mielőtt egyikük kimondaná a boldog(talan)ító igent. Vagy mégsem? Ha megnézzük a rendező nevét, és csekkoljuk, hogy ugyanaz a fószer, aki a Schmidt történetét is tető alá hozta, akkor azért már számíthatunk egy kisebb önismereti túrára is, melyből - és higgyétek el, most tényleg így van - akkor jöttök ki jól, ha egyik szereplővel sem tudtok azonosulni.
A mestergyilkos: Feltámadás (2016)
Jason Statham 2011-es tömegmészárlása, A mestergyilkos szolid bukás volt a mozikban, ám a leárazott DVD-t elég sokan megvehették, ha a producerek azt gondolták, jó ötlet a folytatás. Statham részéről meglehet a kétségbeesés szava diktálta a második részt. A feláldozhatók-sorozat kifújásával úgy tűnik, hogy csak a mellékszereplés maradt neki járható útként. Karrierjében hűen követi a '90-es évek lecsúszó bunyós sztárjainak pályáját, vagyis mindössze egy lépés választja el őt attól, hogy a filmjei kihagyják a mozikat és egyből DVD-n vagy VOD-on keresztül jussanak el a nagyérdeműhöz. A mestergyilkos: Feltámadás könnyen lehet Stathamnek az a film, ami Van Damme-nak a Tökéletes katona: A visszatérés volt. Nem más, mint a vég kezdete.
Az úszómester (1979)
Nem is olyan régen meghívást kaptam egy nem mindennapi vetítésre, amit a Lurdy moziban rendeztek filmszerető emberkék, akik fejükbe vették, hogy a teljes Jean-Louis Trintignant életművet átültetik magyar nyelvre, ugyanis az úriembernek egyetlen filmje se volt elérhető se szinkronosan, se felirattal kis hazánkban. Ez kérem orvosolva lett, ugyanis mindkét filmje, amit rendezett kapott egy professzionális magyar feliratot. Jól olvastátok, direktori életműve mindössze két filmet takar, ebből Az úszómester volt a második. Trintignant ugyanis inkább színész volt, majdnem 150 különböző filmben tűnt fel, és leginkább a 60-as 70-es években volt sikeres Franciaországban.
Csapda (2013)
Hát, Rock, apám, szedd össze magad, mert ez vérgyenge volt. Még tőled is. Bár jó, hajlamos vagyok egy pontot rádobni, mert a szinkron az kritikán aluli volt - ki a faszom találta ki, hogy Kamarás Iván legyen a hangja????? -, és lehet eredeti hanggal azért élvezhetőbb csemege ez. Egy elég érdekes dologra hívja fel a figyelmét a nézőnek, azon kívül, hogy tudjuk, nem lopnál autót, nem lopnál tévét, nem lopnál filmet, és nem rendelnél online fél kiló extasyt, hogy azután az FBI lekapcsoljon, és bevarrjon 15 évre a sitkóra.
A művészet templomai: Milánói Scala - A csodák palotája (2015)
Megint egy ismeretterjesztő film, amely a Vad Kunsággal ellentétben nem természetfilm, hanem egy nagyobb sorozat része, amit még tavaly kezdett vetíteni az Uránia Nemzetei Filmszínház. Elöljáróban megint csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szép filmet kapunk, egy több szempontból is jó dokumentumfilmet, ami alaposan körbejárja ezt a méltán híres intézményt, de mégis miért gondolja bárki, hogy erre a filmre jegyet fognak váltani az emberek, és megnézik, sőt, egyáltalán elzarándokolnak érte moziba? Ezek a filmek nem moziba valók. Vagy valami hatalmas támogatást kaphatnak, amitől okafogyottá válik a sikert várni, és akkor is megéri nekik moziban vetíteni újra és újra, ha hárman ülnek rajta.
Outcast 1.1 (2014)
Tegnap átvettük eredeti és hamisítatlan Outcastot, a világ egyik legjobb játékát, amit valaha csak emberi kéz alkotott. Viszont az elmúlt 17 évben folyamatosan történtek próbálkozások ilyen, vagy olyan irányból, amik megpróbálták ismét a köztudatba hozni a játékot. Ám ezek mind sorra elbuktak. És minthogy úgy ítéltem meg, hogy a témához tartozik, de kilógna a játék ismertetőjéből így ezekre most kerítünk sort.
Legkedvesebb Játékaim VI. - Outcast (1999)
A káosz birodalma (2006)
No kérem tisztelettel Hölgyeim és Uraim! Történelmi pillanathoz érkeztünk az oldal fennállásában. Komolyan azt hittem ez sosem jön el, néha kényszeredetten rádobtam volna egyik-másik delikvensre, de azután az objektivitás mindig győzött; nem, nem ennek a filmnek bizony némi nemű élvezeti értéke, lehet, hogy nagyon szar, de még így is van. És amire mi pontszámot adunk, az legyen olyan, legyen neki súlya. Egy hatos az egy hatos, nem ötös, nem hetes, az egy kőkemény HATOS. Miről hadoválok? Bár nem ez volt a végső cél, de megérte három és fél évet filmek nézésével tölteni, mert mai alanyunk, egy igazi remekmű. Egy csiszolt ékkő. E film teljes szívből megérdemli, azt a baszott nagy EGYEST, amit kapott.
G. I. Joe - A Kobra árnyéka (2009)
Tartozom egy vallomással. Soha életemben nem volt egyetlen G.I. Joe katonám sem, csupán egy-két osztálytársam hozott be belőle a suliba, még a 90-es évek elején. Akkoriban a sorozat is csak műholdon ment, de amikor később rogyásig játszotta valamelyik csatorna egész kellemes kikapcsolódást nyújtott. Érthetetlen hogy mai napig beszerezhetetlen DVD-n, csupán a sorozatból készült mozifilmet lehet kapni. Amikor a Transformers kasszát robbantott a Hasbro máris fellebbentette a fátylat, hogy a Joe-k is hamarosan az ezüst vászonra kerülnek.
Az időutazás nagy kérdései (2009)
Nem is tudom mivel kezdjem, ja meg van. Kapja be a Looper! Igen, egész nap itt ülhetnénk? És a végén belegabalyodnánk? Komolyan, tényleg? Leginkább mert gőzöd nincs a sci-firől mi? Alacsony költségből készültél, kit érdekel, ez a film még inkább, csak van egy marha nagy előnye veled szemben, nem amcsi ahogy te vagy, hanem angol. Szóval legközelebb mielőtt belekavarsz az idő szövetébe, legalább valami logikus és épkézláb történettel állj elő, amiben nincs kettőnél több paradoxon.
