Hölgyeim és uraim, a várakozásnak vége. 2016 egyik legnagyobb csinnadrattával beharangozott popcorn mozija megérkezett, hogy beszippantson bennünket képregényes világába. Ha a hype elég nagy, akkor mindig hatalmas várakozások előzik meg az alkotást. Nem volt ez most sem másképpen és bevallom nagyon szorítottam Ben Affleck-nek, aki a hálásabb szerepet játssza a két szuperhős figurája közül: a sötét, önmagával tusakodó anti-hőst, aki ráadásul megfáradt, kiöregedett, negyvenes éveiben járó férfi, s kellőképpen cinikus ahhoz, hogy olyan ember benyomását keltse, mint aki sokat tud a világról és nincsenek kétségei, miféle szörnyetegek rejtőznek ott. Egyszóval én is beleestem a csapdába: sokat vártam és ehhez képest keveset kaptam.

A Liza, a rókatündér esete az amikor megkérdezem magamtól: azért nem tetszett olyan borzasztóan mert egy megkeseredett filmkritikus vagyok? Vagy azért nem tetszett, mert valóban annyira azért nem kiemelkedő, mint a hypevonat, amit alávágtak? A Filmhéten erre voltam a leginkább kíváncsi, mert tavaly MINDENKI azt harsogta, emiatt a film miatt is jött el a Magyar Film Reneszánsza. A díjátadón aztán derekasan megszórták: 15!!!! kategóriában jelölték, ennek durván a felét - szám szerint hetet - be is húzott; legjobb film, legjobb rendezés (Ujj Mészáros Károly), legjobb női főszereplő (Balsai Móni), legjobb vágás (Czakó Judit), legjobb zene, legjobb látvány, valamint a legjobb maszk és smink. Én meg ülök, nézek ki a fejemből, várom, hogy röhögjek a filmen, hiszen olyan könnyed, habos babos. De semmi. Sőt, a poénok többsége inkább erőltetett, és fárasztó semmint szívből jövő.

Amikor bejelentették, hogy lesz új X-akták, mindenki, aki egy cseppet is ismerte a sorozatot, netán rajongója volt, lázban égett. Ez a láz aztán erősen lecsillapodott, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett "évad" csupán hat részből fog állni, tehát rásüthetjük a  "mini" jelzőt. Sajnos az évad nem pusztán mini és rövid, de a készítők mintha arányt is tévesztettek volna. Úgy akarták eladni ezen részeket és a bennük történő eseményeket, mintha ez az évad is legalább huszonkét részből állna. No, ez hiba volt. 

A francia játékkiadó óriáscég, a Ubisoft egyszerre két nagy dirrel-durral beharangozott címmel is kijött, melyekkel nem csak megtörte az év eleji uborkaszezont, de hamarjában az eladási listák élére tört. Visszatérjünk az őskorba mamutokra vadászni vagy inkább a karantén alá vett New Yorkban állítsuk helyre a törvényt? Legyen mindkettő!

„Mondok még valamit. Ha azt hiszed, okos vagy... Nem vagy!”

Február 27-én immáron tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Magyar Borok Bálját – harmadik alkalommal a Winelovers szervezésében –, ami a hazai bortermelők legelőkelőbb ünnepsége. Az eseménynek idén az InterContinental Budapest Hotel adott otthont. A bál hagyományaihoz híven az estélyen átadták a Gál Tibor Emlékdíjat is, melyet évente az Év Bortermelői ajánlanak fel egy, a közönség által megszavazott tehetséges borásznak. Újdonságként idén először a bál során kereken száz tételt kóstolhattak meg a vendégek. Lássuk, mi minden várta azt, aki eljött az eseményre!

Átlagos cím egy rendkívüli mesének. Hazánkban már-már hagyománya van a jobbnál jobb címek kiötlésének, s ezáltal módszeresen herélnek ki olyan történeteket, melyek szélesebb közönséghez is eljutnának. A cikkben boncolt rajzfilm tipikus esete ennek, hiszen egy japán meséről lévén szó, sokan azt sem tudják, eszik, avagy isszák.

A Sin Cityvel még jóval a bemutatója előtt, egy Filmvilág cikkben találkoztam először. Képregényre festett mozi, ezt írták róla. És igazuk volt. Frank Miller történetei egyértelműen az amerikai bűnfilmek sablonjaival játszottak, de nem csak erről volt szó. A képregény kockáinak szemszöge, és hatásmechanizmusa egyértelműen filmszerű volt. Ha ezt a képregényes filmszerűséget visszaadaptáljuk a filmre akkor egy olyan egyedi, groteszk, semmi máshoz sem hasonlítható elmebeteg remekművet kapunk, mint a 2005-ös Sin City.

A keresztapa (1972)

„Leave the gun, take the cannoli.”

Az első rész egy csodálatos remekmű, nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden idők legjobb filmjének tartom, az egyetemes filmtörténet csúcsteljesítményének, amiben egyszerűen minden tökéletesen összejött. A legjobb színészek nyújtották a lehető legjobbat magukból, Marlon Brando ikonikus szerepe felejthetetlen, Al Pacino átváltozása úgyszintén, Robert Duvall, mint hűséges ügyintéző, és James Caan, mint a forrófejű Sonny egyaránt emlékezetes figurák. Nem véletlen, hogy kb mindenkit Oscarra jelöltek közülük.

Március 19-én ismét megrendezésre kerül a nagy Tokaji kóstoló. A rendezvénynek idén is a Corinthia Hotel Budapest biztosítja a helyszínt. Magyarország legnagyobb tokaji kóstolóján közel 80 pincészet és 20 egyéb kiállító várja majd a kóstolóra érkezőket. A borra szomjas vendégek a kiállítótérben kínált borokon kívül, az Aszú teremben nyugodt körülmények között kóstolhatják a tokaji borkínálat csúcsán lévő kizárólag öt- és hatputtonyos aszúkat.

A 2. Magyar Filmhét kiemelt eseménye volt, amikor az idén elhunyt Zsigmond Vilmosra emlékeztek, a Fekete Dália című filmmel, így teszünk mi is. Isten nyugosztalja a zseniális operatőrt. FIGYELEM, a következő blogbejegyzés illusztrációi nemcsak meztelenséget ábrázolnak, de felkavaróan brutális képeket is tartalmaznak, megtekintésüket kizárólag 18 éven felüli, erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk, akik nem esznek éppen.

Önnek is elege van az Európába özönlő arab invázióból? Mérhetetlen haragot és dühöt érez az ártatlan civilek párizsi legyilkolása miatt? Szeretné látni, hogy ezeket a tehetetlen liberális, tökölődő vezetőket egymás után robbantják fel a limuzinjaikban? Szeretné látni különösen Angela Merkelt, ahogy öt centiről lövik fejbe? És szeretné látni, ahogy több száz arabot lemészárol a nyugat jelenkori védelmezője? Micsoda? Dehogyis az USA, Gerard Butler! Nos, ez esetben a London has Fallen garantáltan tetszeni fog Önnek!

Vagy inkább: Te jó isten! Kutyapokalipszis a fővárosban.

Valószínűleg a kritikusok fele idézni fog majd A kis hercegből, miért épp én maradjak ki a sorból? "Jól csak a szívév..." hopsz, ide nem is ez illik... Szóval: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" - nagy igazság. Mundruczó Kornél kutyás filmet forgatott nemrégiben fővárosunkban. Szép vállalás, érdekes koncepció és nem mellesleg nem kis munka lehetett több száz ebbel felvenni a jeleneteket Budapest kihalt utcáin. Az első képek alapján is lehetett már sejteni, hogy itt bizony egy igazi különlegesség van készülőben.

Hát akkor következzék egy vallomás, vagy ahogy a manapság divatos ezt mondani: egy "coming-out" tőlem, nektek. Sokan sejthették már, igazából sosem volt titok. Az asszony sem bírja felfogni, pedig már jó ideje ez a helyzet velem. Néha, ha társaságban előjött a téma, elkezdtem furcsán viselkedni, mert kényelmetlenül érintett a dolog. Most már érteni fogjátok, hogy miért. Azonban végre itt a remek alkalom, hogy kiadjam magamból: nem szeretem a magyar filmeket. Továbbra sem. De ahogy észrevettem, nem vagyok egyedül ezzel...

Nem szeretem az utóbbi években (ehh... rendszerváltás óta?) született magyar filmeket. Itthon a szakma már rég nem szakma, hanem inkább bebetonozott pozícióban ülő tehetségtelenek gyülekezete, akik nem haladnak a korral és mindig találtak okot arra, hogy elköltsék valamilyen "szerzői" filmjükre a magyar adófizetők pénzét. De majd most... Andy bácsi színre lépésével úgy tűnt, lesz valami változás, míg nem megnéztem A nagy füzetet - mert egy csapásra szertefoszlott minden naiv gondolatom. Ez még mindig ugyanaz a sz*r - jegyeztem meg magamban.