Nem értem, hogy miért nem tavalyra lőtték be ezeket a világvége vígjátékokat, amikor elvileg 2012-ben kellett volna, hogy romba dőljön a civilizációnk. Vagy akkor ez még nem lett volna humoros, csak most, hogy már „túléltük”?

Írta: Koncsek Krisztián

Dzsingisz kán: a földek és vizek ura (2007)

A film több címen is futott: angol nyelvterületen „Genghis Khan: To the Ends of the Earth and Sea”, Japánban „Aoki okami: csi hate umi cukiru made” (szabad fordításban „Kék farkas: a földek és vizek ura”). Ezt az alkotást is Mongólia 800. születésnapjára készítették. Furcsa érzés lehetett a mongoloknak, hogy a nemzeti évfordulójukra rögtön kaptak két japán nagykánt.

Az alkotók számomra ismeretlenek. Szavai Sinicsiro rendezte, Szorimacsi Takasi játszotta a címszerepet. A teljes stábot kizárólag japán színészek alkották, a mongoloknak – szó szerint – statisztaszerep jutott; ugyanis az összesen 27 000 főből ötezren a mongol hadsereg kivezényelt katonái voltak. Mindez persze hozzájárult ahhoz, hogy a film mintegy 30 millió dollárba kerüljön. Közel kétszer annyi lett tehát a költség, mint a Mongolnál, amely 18 millió dollár volt a költségvetése (Bevétel szempontjából egyébként – az orosz verzióval ellentétben – hatalmas bukás lett belőle).

Nosztalgiázzunk egy kicsit! Emlékszem még, amikor ezt az egészet Moziünnepnek hívták, nyáron tartották, és 300 ft (!) volt egy jegy. Persze, ha jobban utánaszámolok, egyből kiderül, hogy az már legalább 9, de az is lehet, hogy tíz évvel ezelőtt volt. Nem mintha sokallnám a 690 ft-os jegyárat, sőt szerintem jó lenne, ha egy évben nem csak egyszer, hanem legalább kétszer lenne ilyen rendezvény. Szívem szerint mondanék 4-et is, de akkor ezeket az eseményeket leszámítva valószínűleg senki sem járna moziba, az meg azért mégse lenne jó. Nem tudom egyébként, mennyire lehetett sikeres az idei Filmünnep, tavaly csak teltházas vetítéseken voltam, és négy filmet néztem meg. Idén csak kettőt, mivel sajnos majdnem mindent láttam már, amire úgy gondoltam, érdemes lehet időt szánni. Amikor szombat délután megvettem a jegyeket, egyáltalán nem kellett sorban állnom, bár az is igaz, hogy minden egyes kassza nyitva volt az Arénában. A vasárnap reggel 10-es Don Jonon, alig lézengtünk páran, a Fogságbanon pedig kb a terem negyede volt foglalt délután 1-kor. Nagy kár, hogy a Szupercellát, meg a Carrie-t még nem mutatták be, de hát mire való a Corvin kedvezményes szerdája, és az legalább nem egy lelketlen pláza. De elég a vénasszonyos siránkozásból, nézzük a filmeket! Amúgy Lisztes kolléga már mindkettőről írt cikket, így most csak röviden az én személyes benyomásaim következnek. Spoilerveszély!

Írta: Koncsek Krisztián

Ebben a cikkben, illetve folytatásában öt olyan filmet szeretnék bemutatni, illetve ajánlani, amely a közelmúltban készült, és az eurázsiai pusztai népek történelmi múltjában játszódik. Két kazah, egy mongol, egy japán és egy orosz alkotásról van szó. További közös vonás, hogy mindegyik esetben kiemelt szerepet kapnak a száguldó lovak és a gyönyörű táj. Úgy gondoltam, érdemes együtt értelmezni a Nomádokat, a Mongolt, a japán Dzsingisz kánt, valamint a Myn bala című műveket, majd rá is térek, hogy miért. A lent leírtakban különös figyelmet fogok fordítani a történelmi tényekre, illetve arra, hogy a valós história milyen viszonyban áll a filmvásznon látottakkal. 

Azt éppen nem lehetne állítani, hogy viharos gyorsasággal készültek a fantasztikus filmek a szocialista tábor keblén belül. Némileg magyarázat rá, hogy a műfaj az átlagnál nagyobb költségvetést igényelt, és pénz dolgában mondhatni sosem álltak jól a stúdiók. Nem véletlen, hogy szinte minden fantasztikus film több baráti ország segítségével készült. A másik ok pedig az, hogy Sztálin fölöttébb gyanakodva tekintett erre a zsánerre, és hosszú időre jegelte a témakör mozijait. (Naná, még valaki másnak is lesz jövőképe rajta kívül.) A régi reflexek pedig sokáig éltek. Így aztán szinte viharos gyorsaságúnak mondható, hogy az 1970-es Meteorvadászok után potom két évvel leforgatták az Eltűnt nyolc űrhajó mozit. De jól tették…. mert a "vörös blokk" egyik legjobb sci-fi története került vászonra.

Jövő héten Asylum film lesz terítéken.

Ez az év filmje? De most komolyan. Azért mutat valamit - az egész éves felhozatalra - hogy egyesek EZT kiáltják ki az év filmjének. Sőt az év sci-fijének, úgy, hogy ez nem is sci-fi. Ami fikción alapul, és az űrben játszódik attól még nem lesz sci-fi. De persze érthető, találni kell egy év sci-fijét, amikor olyan filmekkel indul egy ligában mint a lopkodó Feledés, az elcsépelt Elysium, a renegát Star Trek. A Gravitáció a legjobb sci-fi, hiszen tuti máris 13 Oscarra fogják jelölni. Steve Jobs is megmondta, hogy az Ájfón a legjobb mobil, és igaza is lett, nem? Őszintén örülök, hogy a sok senkiházi, aki a felirat vs. szinkron vitában a felirat pártján áll, ezúttal elérte amit akar. Mindez jelentősen hozzá fog járulni, hogy a Gravitáció elégjen a hazai légtérben, tekintve, hogy a tegnapi premieren vagy húszan néztük este 8-kor. No igen, 3D-s filmet nem szerencsés feliratozni. De hát ez a kisebb gond, nézzük a nagyobbakat.

„Férfiúról szólj nékem Múzsa, ki sokfele bolygott”

Talán nem férfiú, hanem inkább szépfiú, ám de legyen! Szólok Perseus - ismertebb nevén - Percy Jacksonról a félig isten félig ember fiúról aki újabb kalandba keveredik Zeusz villámának eltűnése és megtalálása után…

A film többek között Mark Wahlberg produceri felügyelete mellett kelt életre egy hosszan elhúzódó előkészítő szakasz után. Több rendező és főszereplő neve felmerült a projekt kapcsán (Jackman egyszer visszamondta már, később még maga Wahlberg is sanszos volt egy időben), míg végül kialakult a végleges felállás, mely szerint Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal főszerepel Denis Villeneuve (Felperzselt föld) rendezésében. Az eredmény pedig egy lenyűgöző mozi 2 és fél órában.

Talán ez az első űrben játszódó film, amire nem lehet ráfogni, hogy sci-fi lenne, ugyanis semmi tudományos fantasztikummal nem találkozunk a másfél órás játékidő alatt. Pont ez adja a félelmetességét, ugyanis a Gravitáció minden pillanatát elhisszük, minden pillanatát átéljük. Persze nem állítom azt, hogy nem fokozta maximumig az élményt a hatalmas IMAX vászon és a lenyűgöző 3D, de a film ezek nélkül is igazán minőségi darab. Nyilván a látvány a lényeg, de a karakterek és a drámájuk nélkül csak egy hatalmasra fújt, de belül üres lufira emlékeztetné a nézőt Alfonso Cuarón legújabb rendezése.

A miskolci Cinefesten sajtósként lehetőségem volt életem első interjúját megejteni, méghozzá rögtön angolul, külföldi filmesekkel. Az Iron Sky rendezői változata Miskolcon debütált, így a film rendezője, Timo Vuorensola és főszereplőnője, Julia Dietze is meglátogatta a fesztivált e jeles eseménynek hála. Én is, mint oly sokan, megragadtam az alkalmat és nekik szegeztem pár kérdést és ők nem is okoztak csalódást, mivel elképesztően kedvesek és vidámak voltak annak ellenére is, hogy egész nap csak kérdésekre válaszolgattak.

Amikor ki kellett találnom, hogy milyen darabot nézzünk meg színházban, akkor nagy bajban voltam. De amikor megláttam az előadások között a neves rendező/forgatókönyvíró, eredetileg drámaíró Martin McDonagh nevét, egyből tudtam, hogy a Vaknyugat lesz a befutó. Nem titok, hogy az Erőszakik az egyik kedvenc filmem, de szerettem A hét pszichopatát, és McDonagh bemutatkozó kisfilmjét a Six Shootert is. Sőt, még McDonagh tesójának, John Michael-nek A guardista című alkotását is megnéztem már vagy háromszor.

Ismét eltelt három hónap és ugye mind tudjuk mit jelent? Malom Mozi Maraton. Hell Yeaaaah! Kicsit utánaszámoltam, és a 9. maraton volt ez.  Igazából már vártam mikor fog emelkedni az ár, mert az elmúlt három évben sztenderd 2600 hufért nézhettünk 5 filmet, és lekajálható volt belőle 600 forint. Na ez most érkezett el, 3000-re emelték az árat, de egész érdekes módon, mert most 5 helyett 6 filmet nézhettél meg, és 600 forint helyett 800 forintos kupont kaptál. Így kéne emelni mindent az országban. Bosszús vagyok, mert nem tudok dühöngeni, minden simán és flottul ment, volt néhány paraszt, de hát ez már csak ilyen. Viszont nem pislogott egyik vetítőgép se, nem volt gebasz, semmi, ha csak nem az, hogy túl szorosra vágtam a filmek közötti váltást, és leszámítva egy másfél órás etapot, amikor a magammal vitt Micimackóból elolvastam két fejezetet, többnyire öt-tíz perc szünet volt, ami épp egy kis levegőzésre, meg WC-re elég. Jut eszembe WC, Isten köszönöm, hogy férfinak születtem. Milyen jó érzés is férfinak lenni. Különösen akkor, amikor látod, mennyi csaj toporog a klozetban, és kifolynak annyian vannak, a férfi retyóban meg még foghíjas a piszoársor (LOOOOL).