Ebből is látszik, hogy videofilm és videofilm között is mekkora különbség lehet. Nem mondom, hogy a Replikáns nagyon jó volt, de meg lehetett egyszer nézni különösebb megrázkódtatás nélkül. Én naiv pedig azt hittem, hogy a Tökéletes katona 2-nél már semmi sem lehet rosszabb, de a Vakvágányon minden várakozásomat alulmúlta. Egyszerűen annyira gagyi, igénytelen és színvonaltalan, hogy azt nehéz szavakba öntenem.
Az alapötlettel még nem is lenne semmi baj, egy sima vonatos akciófilmről van szó, a szokásos Die Hard szituációval. Bár ezzel kapcsolatban megemlíteni a Die Hardot (ráadásul kétszer) érzem, hogy felér egy kisebbfajta szentségtöréssel. Jó, tehát semmi eredeti, de Van Damme-nak még úgyse volt vonatos filmje, meg hát egy ilyen videóra szánt műremektől ne is várjunk semmi ilyesmit. Azonban az alapötleten kívül is minden annyira kiszámítható, hogy az már fáj. A zenéről nem is beszélve, ami nemes egyszerűséggel borzalmas.
Jean-Claude színészileg teljesen alulmúlja önmagát, és ha még mindez nem lenne elég, szegény öreg már gyakorlatilag fejmagasságig sem tud felrúgni, pedig elvileg egykor harcművész sztár volt. Egyébként Szabó Sipos Barnabás a magyar hangja, aki nem illik Van Damme-hoz, de még így is túl kellemes a hangja egy ilyen borzasztó filmhez. Viszont tetszett az ötlet, hogy a saját fia játssza a filmbeli fiát, csak kár hogy ezt egy ilyen színvonaltalan alkotásban találták ki. Mindenesetre a srác az apjához hasonló színésztehetség. Értsétek, ahogy akarjátok. A főhősnő szerűséget Laura Harring játssza, aki meglehetősen szexi, és nem is rossz színésznő, de ezen a filmen ő sem tud javítani. A főgonosz viszont olyan emlékezetes, hogy már gyakorlatilag el is felejtettem, hogy milyen így pár óra után. Nem úgy a speciális effektek: feledhetetlenek. A háttérvetítések, vagy a robbanási effektusok annyira rosszak, hogy egyszerűen én még ilyet nem láttam. Nem csak a költségvetés lehetett elképesztően alacsony, de a készítők is ennyire igénytelenek voltak. A legemlékezetesebb ilyen jelenet, amikor a játékvonat le akar zuhanni a mélybe. A film legvégét - amikor már tényleg alig várjuk, hogy végre véget érjen ez a szemét - olyan aljas módon túlnyújtják, hogy azt nehéz volt megemésztenem.
Mivel alapvetően megbocsájtó ember vagyok, még ezeket a hibákat mind-mind elnéztem volna. Ha csak ennyi lett volna, mondhatnám azt, hogy „oké, szar film, de legalább jókat röhögtem”. De nem-nem. Amivel végképp teljesen tönkreteszik a Vakvágányont az nem más, mint a vágástechnika. Ritmustalan és feleslegesen kapkodó, máskor pedig öncélúan és hatásvadász módon próbálnak trükközni vele. Közben azt is könnyen kiszúrhatjuk, hogy ezzel csak a gyenge akciójeleneteket próbálják valahogyan leplezni.
Szóval ennyi. Ez a mélypont. Jean-Claude Van Damme idáig süllyedt. Nem tud már se bunyózni, játszani meg talán soha nem is tudott. A Vakvágányonhoz képest a Tökéletes katona 2 egy magasabb színvonalat képvisel. Én meg teljesen értetlenül állok, hogy lehet ennyire igénytelen filmet összehozni. Naivan azt hittem a Street Fighter a legrosszabb, de erre már két Van Damme film is rácáfolt. Hogy lehet ilyen mélyre süllyedni?
