Hát... erre vártunk. Ki két évet, ki egy évet, de az is lehet, hogy van, aki semennyit. Adott esetben talán ő járt a legjobban. De tegyük ezt félre, egyelőre heppiség van. Annyira, hogy az országban több moziban is Amcsi Kapcsi maratonokat tartanak – még nem késő bejelentkezni egyikre-másikra –, hogy újra moziban élhesd át a lagymatag első és a kőkemény második részt. Aztán felfrissült memóriával ülj be 2016 legjobban várt képregényfilmjére, már ha nem fordulsz le a székről a fáradtságtól. Ahogy a Kapitány mondaná: bírom én egész nap.

A dologhoz hozzátartozik, hogy először hülyeségnek tartottam, de utána én is elővettem tegnap a két előző részt, és lenyomtam őket egymás után a házimozimban. Az elsőt úgyis nagyon rég láttam, a másodikat meg mindig jó újranézni, és nem is bántam meg. Valahogy – lehet, mert eltelt négy év, vagy a közben készült részek retroaktivitást váltottak ki nálam – most teljesen ki voltam békülve az első résszel is. Emlékszem, anno hűvösen fogadtam a Kapitány bemutatkozását, de most nagyon szórakoztatott. Lehet, a második film érdeme, ami egyenrangú féllé növelte szememben Rogerst Starkkal, de ezúttal egy teljesen jó előzménytörténetet fedezhettem fel benne, már tudtam, miért keresi a Vörös Koponya azt a kék kockát, sőt, hogy utazása során hova jut el végül Rogers. A hangulat és a Kapitány igazságszeretete is nagyon bejött, sőt figyelhettem olyan apróságokra is, hogy BASSZUS BUCKY a Tél katonája???? WTF?

Ezek után kissé félve kezdtem neki a második etapnak, mert az két éve iszonyatosan tetszett – mai napig a legjobb Marvel film!!! –, nagyon reméltem, ott nem következik be valami hasonló 180 fok. De szerencsére erről szó sem volt, a bő két óra egy villanás alatt eltelt ismét. És legalább emlékeztem a nevekre, hogy ki kicsoda, az apró jelekre, utalásokra – eddig is úgy voltam vele, a Marvel csak azért tudja meglepni az embert, mert jönnek-mennek a filmek, közben meg észre se veszed, és ez megnősül, annak gyereke lesz, egyszóval kurva sok idő telik el két rész közt. Vasember már nyolc éve, hogy elstartolt, és a Bosszúállók első bevetése óta is négy év telt el. No ilyen szinten felkészülve ültem be a szinte már hisztérikusan várt filmre, ahol lényegében Thor és Hulk kivételével az ÖSSZES eddig felvezetett szuperhős szerepel, mi több, elkezdi gyepálni egymást.

Emiatt nem árt, ha az ember tisztában van a Bosszúállók 2 - Ultron kora, sőt még a Hangya történetével is – ami a tavalyi év meglepetése lett a sok megpróbáltatás és közutálat után. Nem feltétlenül szükséges, de a maximális élvezethez nem árt. Ha így vesszük, ez a rész akár tekinthető egy harmadik Bosszúállók-filmnek is, és ha így nézném – vagy csak mint a sorozat TIZENHARMADIK tagját –, olyan sok gond nincs is vele. De ha úgy tekintek rá, hogy ez egy trilógia záródarabja, akkor egyből más a leányzó, akarom mondani a Kapitány fekvése.

És, hogy miért e fenemód hosszú kásakerülgetés? Nos, a helyzet az, hogy erről a filmről nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni, de mivel még négy nap van a hivatalos bemutatóig, így mégis ezt fogom tenni. Amit a trailerek ellőttek már – és az igazi hiszti is ezután csapott az egekig –, hogy ebben a részben már PÓKEMBER is benne lesz. Miután a Sony rebootolta, majd legutóbb iszonyatosan lebőgette az új Pókot, kellett most egy harmadik, ezúttal jó kezekben. Meg kell nyugtassak mindenkit, aki utálta Andrew Garfield hipszterfejét, és pláne azokat, akik szerették, Tom Holland képében most már tökéletes pókot kapunk, aki vicces, végre megfelelő korú és testalkatú, szerethető, elesett – kicsit ugyan hasonlít a fejszerkezete a picsogós Tobey Maguire-re –, és lényegében ellopja a show-t mindenki elől. Garantálom, hogy minden megnyilvánulása emlékezetes lesz. Sőt, onnan indul be a film, hogy megjelenik. És igen, jól sejted, ezt megelőzi majdnem másfél óra tömény dögunalom.

Tudtam, hogy nehéz lesz meglépni a második rész tökéletességét, de azért reménykedtem egy szintben. Itt már olyan komolyra vették a figurát, hogy szinte fáj, és ez a morális értetlenkedés, amit már nem is tudom, hányadszorra játszanak el a sorozatban, enyhén szólva is túlzás. Meghalnak a civil áldozatok. Hát bizony ez már csak így van. Hát még ha nincsenek szuperhősök, mennyien halnak meg. És minthogy ez erőtlen, lényegében nincs elég kakaó a filmben, pedig láthatóan mindent megtettek azért, hogy a maximumon pörögjön. Ennek megfelelően a nyitány egy ütős kis akciójelenet, az előző részből ismerős (???) Rumlow ellen – és már ezért megérte újranézni az előző filmet, hogy tudom, ki a tököm az a Rumlow. Kapott egy képregényes nevet is, ami arra utal, tuti jobban ki lett fejtve az alapműben, de ide tökéletesen jó volt, hogy megkapjuk a szokásos film eleji akciódömpinget, ami egyúttal rá is hangol minket, a Bosszúállók élnek és virulnak.

Ezután, mivel legalább tizennyolcan meghaltak az akcióban Skarlát Boszinak köszönhetően, és mivel a S.H.I.E.L.D. sincs már, a nagyokosok kitalálják, hogy ezentúl az ENSZ fogja őket irányítani, vagy bűnözőkké nyilvánítják az összes MUTÁNST. És ebből lesz... a nagy ellentét... meg az egész polgárháború, hogy ki egyezik ebbe bele, és ki nem. Most ez... KOMOLY????? Egy aktatologatós, diplomatikai, politikai baszakodás, aminek kb. az az értelme, hogy áthárítjuk-e a felelősséget, és mennyire vagyunk a saját tetteinkért elszámoltathatók? Pont azért nézek filmeket, mert nem vagyok kíváncsi a napi politikára, bürokráciára, ami megnyomorítja az emberek életét. És akkor még vegyük komolyan, hogy a filmekben a legkisebb életekről is papolnak, miközben akik ezen filmek mögött állnak, jó eséllyel nem is hisznek ebben, hiszen ha valamivel buknak, azonnal leállnak a folytatással. Miért ugyan, hiszen az ügy olyan jó volt! Ja, megvan, mert nem az emberéletek számítanak, hanem csakis a pénz.

Különösen az tetszett, ahogy tételesen bemutatták az előző filmek nagy csinn-bummjait, aztán zárásnak megismételték jelen alkotás nyitó akcióját. Amerika Kapitány nem bírja tovább: elég lesz! Ne aggódj, Steven, több nem is volt. Ennél még az is jobb lett volna, ha Vasember tényleg csak szimplán fejbe dobja Amerika Kapitányt. Vagy miért nem vitték tovább azt a szálat, amelyet olyan jól felépítettek az Ultron korában is, hogy Tony Stark egy önfejű kis fasz? Vagy, döntötték volna a Bosszúállókra a szörnyű igazságot, hogy mi is történt valójában 1991. december 16-án? Mert így egy hosszú, nyúlós csiganyálhoz hasonlatos suspense-t akartak belőle gyártani, de két és félórán keresztül ezt nem sikerül fenntartani. De mondok jobbat. A film annyira hömpölygő és vontatott, hogy totálisan elfeledkeztem a tényről, itt egy Pókember is fog majd szerepelni.

Na jó, szóval lassú, érdektelenül oldották meg a történetet, nincsenek logikus cselekedetek, és milyen a színészi játék? Bocs, de ez egy Marvel-film, miről beszélsz? Chris Evanst én totál megkedveltem már ezer éve, de semmivel nem jobb, mint bárhol, ahol Amerika Kapitányt alakítja. Nem unalmas, meg fáradt, de hadd ne kelljen már elhiggyem, hogy ezzel a semmilyen Emily VanCamppel akarják összeboronálni! Én aztán nem menekülök el a fura fejű lányok elől, de ebben a csajban mi a pláne? Ha nem nézem újra az előző részt, azt se tudom, kicsoda, meg honnét került elő. Tudjátok, aki fél évig azt hazudta, hogy csak a lány a szomszédból, közben meg Stasi volt. A hírhedten hazugsággyűlölő Kapitánynak azonban ez lehet a gyengéje. Láthatóan itt sincs sok értelme, hogy szerepeltetik, de mivel a filmben a tesztoszteron kezd káros mértéket ölteni, nyilván a rendezők úgy gondolták, jó ötlet lesz mindenhová magukkal rángatni, még ha látszólag a szuperhősök se nagyon foglalkoznak vele. Éreztétek ezt? Ez az a vibrálás, amely a két színész közt zajlik, miközben az erőltetett szerelmi szálat próbálják élettel megtölteni. Ez ám a kémia.

Nem is értem, minek kellett megtörni a Kapitány és Fekete Özvegy románcát, hogy a Nagyon Jó Nő Scarlett Johansson levarrhassa lassan az összes Bosszúállót – ti. most Bannerrel kavar épp. Jut is eszembe, Johansson meglepően jól járt ezzel a résszel, karaktere szépen fejlődik. Lassan annyira rejtélyes lesz mint egy százas szög. Csak így tovább. Rajta kívül csak Elizabeth Olsen kap nagyobb szerepet mint Skarlát Boszorkány, de számomra ő egy elég nagy miscasting. Egyszerűen egyeseknek nem való ez a szuperhősködés. És ha már igen, miért ennyire hülye? Sikerült kifogni a legidiótább X-ment? Külön vicces, hogy tőle félnek az emberek, mert mutáns... a szuperhősöktől nem. Ja, és van még egy női szereplőnk, aki a legnagyobb meglepetés, csak pár percet kap, de abban legalább nagyon jó. Ő Marisa Tomei, akinek jelenléte üdítően hat az egész filmre.

A másik oldalon ott van, ugye, mindenki kedvence, Tony Szark (nem elírás!). Viszont az is látszik, hogy most játssza hatodjára Robert Downey Jr., és kezd kurvára alibizni. Az viszont külön öröm, hogy nem öregszik, szóval írjon alá még sok részhez. Az is nagy félelmem volt, hogy ez, ugye, elsősorban Amerika Kapitány-rész, amiben Vasember a vendégszereplő, és bizony, az elején ez kicsit igazolódott is, mert Downey alig kap szöveget, és azon rinyál, hogy szegény kicsi Charlie már sosem dolgozhat az Intelnek. De szerencsére a film végére kiegyenlítődik az egyensúly, szóval ügyes vágással lehetne Vasember 4 – Polgárháború is a cím. Rhodes végre Vashazafiskodhat sokat – de Don Cheadle-t ugyanolyan miscastingnak tartom, nincs bajom vele, nem a Marvel világába való. Semmi humora ennek az ürgének. Sólyom, azaz Anthony Mackie, sokkal jobban járt. Neki három filmben sikerült kurva jól megformálni ezt a sidekick karaktert. Ráadásul neki a humor is jobban áll.

Harmadik fekete szuperhősünk a most színre lépő Fekete Párduc. Chadwick Boseman ugyan próbálja élettel megtölteni ezt a karaktert, de túl kevés időt kap – és ebben a filmben nem is juthatott volna több számára –, hogy ez sikerüljön. Ő egyébként a maga útját járja, aztán hirtelen beáll oda, ahol kevesebben vannak. Paul Bettany Víziója szimplán érdektelen, és ő már annyira más, hogy nagyon kilóg az alapjában emberi szuperhősök táborából. Mégis megint Sólyomszemmel bántak el a legjobban, de olyan szinten, hogy meg is kérdeztem magamtól: miért szopatjátok az egyik legjobb képregénykaraktert? Már a nevét se mondják ki, ő Clint... Eastwood? Jeremy Rennert ezért rángatták vissza? Még a Hangyát alakító Paul Rudd is jobban járt nála, mert lehet, keveset szerepel, de legalább kapott egy NAGYjelenetet, meg bitch please egy önálló filmet.

És akkor ezek után eljutunk valakihez, aki tud is játszani. Nem úgy mint ezek, hanem TUD. Daniel Brühl. Hol vagy, merre vagy? Mert a vásznon nem látlak. Zemo egy újabb sótlan, Marvel-főgonosz, akinek bár valós motivációi vannak, de egész egyszerűen nem elég ahhoz, hogy valaki gonosszá váljon. Vagy ha már ennyire emberi szintre húzták le, felmerül a kérdés, hogy a viharba tudta mindezt így megcsinálni, eltervezni, hogy ez a sok és különleges ember végül egymásnak essen, őt meg még csak el se kapják közben, egyszer ne bukjon le? Mert ha Lex Luthor lenne, vagy valami hasonló szuperbűnöző. De így? Rejtély.

Tehát hülye motiváció, szakadozó dramaturgia, de ugye legalább az akciók rendben vannak? Persze azokból van bőven, csak épp látni nem fogjátok őket. Pedig ezt a filmet ugyanazok rendezték, mint az előző Kapitányosat, ahol stílusos akciókat láthattunk, amiket követni lehetett szemmel, és mindegyik kellőképpen ötletes volt, meg volt SÚLYA. Itt meg. Mi van, Paul Greengrass visszatért, csak közben magára szedett egy kis Parkinsont? Az akciók – már ami van – az első másfél órában élvezhetetlenek, mert nem látok semmit. Súlya meg csak onnét lesz bármelyiknek is, amikor összeáll a két banda, hogy agyonverje egymást. De csak olyan slapstickszerűen, jól elagyabugyáljuk egymást, osztán este iszunk egy sört, jó lesz? 

Pozitív, hogy ennyi vér az összes eddigi Marvel-filmben nem volt még. Sőt, egyikük meg is sérül. Ami csak azért vicces, mert ekkor döbbensz rá, hogy ezek mindent túléltek, soha nem halt meg senki – kivéve azt az ügynököt, mi is volt a neve, de hát ő ember volt, haladjunk –, és meg se sebesültek. Zene szinte nem is létezik a film alatt, és alig kapunk poént. Amikor mégis, valójában az se az – kivéve, ha Pókitól jön –, a nagy részük insiderkedés lesz – értsd: azon fogsz nevetni, amit a filmben tök komolyan mondanak ki. Pl.: Hol van most Thor és Hulk? Egy másik filmben, uram! Épp szünetet tartunk Pepperrel... Vagyis Gwyneth Paltrownak nincs már szerződése a Marvellal. Nem, te most hazamész, Póki! Mi, húsz percre kaptak engedélyt a Sonytól? És valamiért nem mondhatják ki egyértelműen, hogy ő a Pókember? Mi van?

Hát ez lenne az idei év egyik legjobban várt képregényfilmje, amiből az utolsó 40–60 perc ér valamit. Az előtte lévő kb. másfél óra – a film 147 perc – azért lecsorog, de egy olyan ütős második rész után, mint a Tél katonája, sokkal többet vártam volna. Mindenki többet várt, és Te... Te is többet vártál. De a Marvel-gépezet forog tovább. Az pedig inkább aggodalomra adhat okot, hogy ki kellett írni: Pókember még visszatér.

U.i.: A 3D szerintem itt most zavaróbb, mint ha nem lenne – valszeg a shaky cam scenek miatt –, a szinkron elmegy, az IMAX még mindig IMAX –, Samuel L. Jackson nincs, de Stan Lee van, és KÉT JELENET is található a film végén noobok!

Amennyiben tetszett a kritika oszd meg a Facebook üzenőfaladon. Ha pedig nem, akkor is ;)