A mai nappal ismét elindítom egykor szebb napokat megélt sorozatomat, amely CE3-ban két évadot élt meg az oldalon. Aki nem tudná, a Tini Scal rovatban olyan filmekről írok, amik számomra a múlt ködébe vesztek és jóformán a lehetetlenség őket előbányászni, mert legtöbb esetben semmire nem emlékszek belőlük, csak egy hangra, egy jelenetre, egy érzésre. Talán mondanom se kell, hogy micsoda öröm, amikor ennek dacára mégis felbukkan egy film a múltamból, legyen ez lázas kutatómunka, avagy a puszta véletlen műve. Ezen filmek legtöbbje nem azzal éri el, hogy szó essen itt róla, hogy legendás alakítások vagy nagy színészek lennének benne, sőt többnyire nem is nagyon jók, mégis gyakran kellemesen csalódok az újrázás alkalmával. Így történt ez a mostani díszpéldánnyal is.

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,

én rajtam át oda, hol nincs vigasság, 

rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság;

Isten hatalma emelt égi kénnyel,

az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,

csupán örökkel; s én örökkön állok.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

"Inspired by historical events and characters. This work of fiction was designed, developed and produced by a multicultural team of various religious faiths and beliefs."

Niki tényleg jól látta a dolgokat. A legdurvább, hogy nem tanítják, talán csak egyetemen találkozhatsz vele, akkor is HA felveszed a szakirányt. Meg tegyük a szívünkre a kezünket, ugyan ki a kóchengeres péket érdekelne egy 15. századi ingyenélő, akit jobb híján filozófusnak hívnak? Nekem szerencsém volt, a tanár egy órát rááldozott a filozófia szakon, pedig ha az igazi filozófusokkal tesszük mérlegre azért hamar elvérzik. Mert szerintem ő nem ez volt, hanem egy korát megelőző politikus, afféle szürke eminenciás, akinek egyeneságú szellemi utódai majd Richelieu és Mazarin lesznek.

El lehetne intézni ezt a filmet annyival, hogy Peter Shaffer nagy sikerű drámájából készült, aki zsidó volt, és homoszexuális, úgyhogy a valláshoz fűződő viszonya vélhetően nem volt a legjobb, így történelmi tényeket meghamisítván arra használta drámáját hogy kritizálja a kereszténységet. De minthogy a drámák nem igazán arról híresek, hogy belőlük kellene a történelmet tanulni - írói szabadság/szabadosság, meg miegymás - és a zsidók istene is láthatatlan, élek a gyanúperrel, hogy inkább azért szar az egész mert a rendező Irving Lerner nem tudott felnőni a feladathoz.

Ébresztő Miszter Anderson! A történetek valójában soha nem érnek véget, legalábbis amíg van rá kereslet és elég sok hülye, aki pénzt fizet érte, hogy moziban lássa. Mert ezeket a folytatásokat a remény adja el, a remény, hogy talán jobb lesz, mint a legutóbbi - amit szintén ez adott el, de ezt mára úgyis elfelejtették. Szóval úgy döntöttünk folytatást akarunk, akkor is ha semmi értelme. És Veled vagy Nélküled, de meg is csináljuk.

Valaki mondja már meg nekem, hogy miért tartják jó ötletnek, hogy még mindig húzzák a bőrt erről a mérsékelt sikerű sorozatról? Már a második rész is egy erőltetett, borzalmasan maníros folytatás volt, és bevallom az elsőt se tartottam annyira jónak, bár ott még voltak jó zenék, egy emlékezetes gonosz, és sütött a stílus minden irányból. A folytatás megpróbálta kitágítani eme univerzumot, mert ugye mindenkit érdekelt mit lehet ebből kihozni. No akkor mi legyen a következő rész, hát egy prequel. Amiben azt fogjuk látni melyek voltak azon események, amik létrehívták a korona legtitkosabb szervezetét.

Ha a címből esetleg nem volna teljesen egyértelmű, hogy ez egy SPOILERES írás, akkor most szólok, hogy ez bizony egy SPOILERES írás.

Valamikor 2001-ben egy HungaroConon:

- Te figyu mán, ha már így összefutottunk nagy kalandjátékosok, segíts már, mert tíz éve elakadtam a Gobliiinsban és ha megőrülök se tudok továbbjutni.

- Persze nagyon szívesen. Hol jársz benne?

- Hát van egy karám, a banya háza mellett, de akármit csinálok, nem tudok átjutni rajta. Mindig visszacsap az a rohadt ajtó.

...

- Mi van?

- Az az első pálya bazdmeg!

Nem rajongok a Tom Holland-féle Pókemberért. Az első rész annyira PC lett, hogy azon röhögött a fél világ, hogy egy fehér osztálytársa se lett Peternek, mert a készítők annyira meg akartak felelni a trendnek, ráadásul megint ott voltunk a kályhánál, mindent elölről kezdeni amit már KÉTSZER is láttunk. A második rész pedig úgy volt feledhető, ahogy volt, egy CGI-ben úszó orgia, amiben még Jake Gyllenhaal se tudta menteni a menthetőt. A harmadik részt már megnézni se akartam, mert rossz látni, ahogy a Marvel is elkezdett küszködni a mindent lezáró kettős opusz után. 

"They were all dead. The final gunshot was an exclamation mark on everything that had led to this point. I released my finger from the trigger, and it was over."

Tartozom egy vallomással. Azért írtam az eredetiről, mert mindenképpen akartam, hogy legyen valami kontraszt. A leírást megpróbálom spoiler-free-nek megtartani, hogy aki szeretné megnézni a Netflix legfrissebb sorozatát, annak ne én rontsam el az élményt (hanem majd saját maga... ha... ha...), de helyenként muszáj leszek belemenni bizonyos dolgokba, természetesen majd ott figyelmeztetek mindenkit. Na akkor? Egy kis vaj és dzsem?

Mindig érdekes, amikor a filmesek önmagukat veszik górcső alá. Ha komolyan teszik, akkor azért, mert bizalmas részleteket tárnak fel. Ha komolytalanul, akkor pláne jóra számíthatunk, hiszen ki ismerné tőlük jobban azt a belterjes világot, és hogy miket lehet onnan parodizálni? 2013-ban Velencei Filmfesztivál egyik korai vetítési darabja volt a „Why Don’t You Play In Hell?” „Guglis fordítás” esetén az angol címre azt kapjuk, hogy „Miért nem játszol a pokolban?” Nem igazán adja vissza azt, amit az alkotók üzennek nekünk. Közelebb áll hozzá ez: „Akarsz szerepelni a pokolban?” Részemről úgy vélem, magyarul kérdőformában igazán jó megoldást nem kapunk. Viszont a felszólításos megoldás, vagyis a „Csináljunk jakuzafilmet!” annál inkább ül. Japánban hasonlóan talányos címet kapott, ami nagyjából úgy adható vissza, hogy „Mi a gond a pokollal?” Szóval, pokolian talányos az egész, de csak addig, amíg meg nem nézzük a történetet. Akkor kiderül, hogy a szó szerinti és átvitt értelmű variációk egyaránt terítékre kerülnek. Azt hiszem, a fentiekből már könnyen sejthető, nem kifejezetten matiné vetítésre való a darab. Hacsak nem olyan matiné előadásra vágyunk, amilyet a Monty Python csapat a „Brian élete” alkotásukba csempészett bele. De jöjjön a lényeg.

27 éves koromban, 2006 novembere és 2007 márciusa között, tehát 2006-2007 telén minden egyes éjszakán három választásom volt. Vagy pornót nézek, vagy a Budapest TV végtelenített timelapsét, vagy pedig az akkoriban indult A+ csatornát, amely az itthoni anime hullám harmadik fázisát indította be, és dacára, hogy csak hat órában sugárzott megosztva a Minimax-al, nagy szerepe volt benne, hogy végre a mainstream közönséget is elérje ez a különös világ. Olyan sorozatokat hozott el amiket addig sehol nem mutattak be, mint pl. a Full Metal Alchemist, Full Metal Panic, Trigun, meg a világ legjobb animéje, a Cowboy Bebop.

Majdnem pontosan öt éve írtam meg a YouTube-os listámat, és sokat gondolkodtam azóta, hogy ideje lenne frissíteni (sok listámat illenók frissíteni), leginkább mert azelőtt többnyire külföldi csatornákat néztem, viszont öt év alatt sokat változott a világ, és kinyílt a magyar YouTube. Persze a maga hátrányaival. Ennek köszönhetően ebben a listában most sokkal több magyar szereplő fog helyet kapni. Átnézve a legutóbbit arra jutottam, hogy bár továbbra is maradtak onnét csatornák, amiket még nézek, szinte teljesen kicserélődött az ízlésem, érdeklődési köröm.

Lássuk, melyek ezek!