A mai nappal ismét elindítom egykor szebb napokat megélt sorozatomat, amely CE3-ban két évadot élt meg az oldalon. Aki nem tudná, a Tini Scal rovatban olyan filmekről írok, amik számomra a múlt ködébe vesztek és jóformán a lehetetlenség őket előbányászni, mert legtöbb esetben semmire nem emlékszek belőlük, csak egy hangra, egy jelenetre, egy érzésre. Talán mondanom se kell, hogy micsoda öröm, amikor ennek dacára mégis felbukkan egy film a múltamból, legyen ez lázas kutatómunka, avagy a puszta véletlen műve. Ezen filmek legtöbbje nem azzal éri el, hogy szó essen itt róla, hogy legendás alakítások vagy nagy színészek lennének benne, sőt többnyire nem is nagyon jók, mégis gyakran kellemesen csalódok az újrázás alkalmával. Így történt ez a mostani díszpéldánnyal is.

Újabb Tini Scal mérföldkőhöz érkeztünk, amiben a legfurcsább, hogy olyan, no name sztárok szerepelnek benne, mint Max von Sydow, Christopher Plummer, Dennis Quaid, és Kate Capsaw. Leginkább azt nem értem miért nem kukázták elő tíz éve a sok Eredet elemzés során, amikor nagyjából ugyanarról szól? Halványan emlékeztem rá, hogy réges-rég láttam egy filmet, amiben elég elborult álmok szerepeltek, és újra nézve eszembe is jutott, hogy tíz évesen miért rittyenthettem ettől be anno, de ugye a technika kicsit öregedett - mert ha nem, akkor ma is berittyentenék tőle. A fantasztikus borítót Drew Struzan készítette, aki olyan filmekhez rajzolt plakátot, mint a Vissza a jövőbe, Szárnyas Fejvadász, az Indiana Jones trilógia, vagy éppen a Shop Show. 

A történetet Roger Zelaznytól 1966-os regényétől eredeztetik, de tőle megvették a jogokat és megbízták David Laugheryt, hogy írjon belőle forgatókönyvet. Neki köszönhetjük a Star Trek - Végső határ-t, az 57-es utast, a Szolid motorosokat, no meg a legendás Time Trax időutazásos sorozatot is - igaz EZT a csodát is ő írta. A filmet ráadásul az a Joseph Ruben rendezte, aki később egész tűrhető filmekkel ajándékozta meg az akkori HBO-t. Gondolok itt a Jófiúra, Egy ágyban az ellenséggel-re, no meg a Pénzvonatra.  A zenéje is remekül eltalált. Maurice Jarre elektronikus dallamai remekül megadják a hangulatát az elborult álomképeknek. Eredetileg szimfonikus zenét kértek tőle, de meggyőzte a producereket, hogy az elektronikus zene sokkal jobban aláfesti a témát. És az idő őt igazolta. Úgyhogy egyáltalán nem egy nevenincs filmről van most szó, csupán én nem emlékeztem rá, hogy anno mit láttam. 

A filmből nagyon kevésre emlékeztem, jellemző módon a teljesen frusztrált férj szexuális töltöttségű álma, hogy a felesége a fél utcával megcsalja, meg a végén a vonatos száguldás abban a vérrel telített hagymázas rémálomban. A film egyébként kísértetiesen arról szól, mint az Eredet is. Vannak emberek, akik képesek belépni mások álmaiba, mi több manipulálni azokat, a 80-as évekre jellemző módon az atomháborút álmodó elnökön kellene segíteni, akit azonban a gonoszok épp álmában akarnak meggyilkolni, ahol senki sem védi. No, hát majd Mr. Quaidnek is lesz pár hozzászólása.

Angliában a bemutatókor erősen megvágták a filmet, így kivágták a csúnya beszédet, a kitépett emberi szívet, valamint a híres nunchakus jelenetet. Ahogy azt már leírtam egyszer a Tini Nindzsa Teknőcök ismertetőmben a nunchaku jelentette az Antikrisztus fegyverét a BBC-nél, és egészen 1999-ig, amikor újra leültek modernizálni az indexüket, mindenhonnan kivágták. Természetesen azért is került ez a fegyver a filmbe, mert tele volt utalással más filmekre, mint a legendás Sárkány közbelép, Tomboló ököl, Csillagok háborúja, vagy éppen az Indiana Jones első két része. 1984-ben vezették be az MPAA új besorolását, így ez volt a második film, amit azért kellett megvágni, hogy elérjék az USA-ban a PG-13-as értékelést. Ha valakit érdekel az első a Vörös Hajnal volt. Így a filmből kikerült mindenféle meztelenség, az in flagranti jelenetben a tengerentúl csak a hölgy feje látható, a mellei nem. Ugyanígy nem láthatták a nézők Capshaw melleit sem, úgyhogy megint mi jártunk jól, a mocskos fantáziájú, európaiak - meg persze a forgatócsoport, és Steven.

Talán a leggagyibb effekt a kobra megjelenítése, az ma már vállalhatatlan. Ezt leszámítva ez egy teljesen működőképes film mai napig, Quaid csibészes, jóképű, hülye gyerek, Capshaw meg eszméletlenül gyönyörű, - fun fact ugyanebben az évben szerepel még egy filmben, ahol szintén kitépik egy ember szívét. És életemben nem gondoltam volna, hogy Plummer valaha lejátssza, a vászonról von Sydowt, de itt megtörténik ez is. Aki az Eredet álmait túlságosan egysíkúnak tartotta, nyugodtan tegyen vele egy próbát.

Még több Tini Scal film:

Hétszer hét (1968)

Irány Délre! (1978)

Áltengerészek (1981)

Segítség, felszarvaztak! (1981)

A pajzán Dagobert király (1984)

Átjáró élet és halál között (1986)

Les Patterson - Aki megmentette a világot (1987)

Vaníliafagylalt (1989)

Neon City (1991)

A nagy postarablás (1992)

Az utolsó törvényenkívüli (1993)

Marco Polo - a hiányzó fejezet (1996)

Nőfaló Ufó (2000)