Az ember, aki lefektette a modern kori romantikus vígjátékok alapkövét, a Micsoda nőt. Aztán megcsinálta ezt még egyszer az Oltári nővel. Az ember, aki beindította Anne Hathaway karrierjét a Neveletlen hercegnővel. Aztán majdnem kinyírta a Neveletlen hercegnő 2-vel. Szóval ez az ember, Garry Marshall csinált egy filmet 2010-ben Valentin nap címmel, aztán megcsinálta ezt még egyszer a rákövetkező évben Szilveszter éjjel címmel, és most öt évvel később ismét tovább fejlődött, mert megcsinálta harmadszor is. Na, ez az Anyák napja, aminek ha nagyon rosszmájú akarnék lenni, mindössze egyetlen jó eredménye, hogy eszedbe juttatja, van egy édesanyád, és fel kéne köszönteni most hétvégén!

Ezek a színészek ilyen keveset érnének? Vagy jó kedvükben írtak alá? Sam Rockwell, Anna Kendrick és Tim Roth, meg az összes többi gázsija kijött nyolc szaros millából? Mi van? Ja, hogy ezért nem maradt pénz normális rendezőre, forgatókönyvíróra, operatőrre, világosítóra, vágóra. De komolyan. Még a főcím is, még a főcím is Times New Roman 12p. Na ilyen az, amikor egy teljesen jó filmen érződik a csóróság. De szó se róla, amit lehetett, azt ebből kihozták. Hölgyem és uraim, a Gyilkos páros igazi feelgood movie lett, egy atomjó fekete komédia, ami teljesíti a 90 percnyi szórakozás ígéretét, de tartok tőle, ha csak fű alatt kultklasszik nem válik belőle, egy év múlva, ha valaki rákérdez a címre, a többségnek előbb fog a Dumb és Dumber kettyó eszébe jutni.

No hát ez történik ha a készítők nem tudják eldönteni mit is szeretnének. Dokumentumfilmet, ami játékfilmnek látszik, vagy Játékfilmet, ami dokumentumfilmnek hat. A magyar származású Stanley Milgram a 60-as években lett híres és hírhedt különböző pszichológiai kísérleteivel. Legemlékezetesebb a tíz évvel Zimbardo börtönkísérlete előtti parancs végrehajtó analizációja, melyet ma már csak szimplán Milgram-kísérletnek hívnak. A Yale Egyetemen azt vizsgálta emberünk, hogy meddig képesek elmenni alapból egyáltalán nem agresszív viselkedésű emberek, ha arra utasítást kapnak, és ha annak következményeiért vállalja egy felsőbb hatalom a felelősséget. Mára a botrányos kísérlet nagyjából az első szemeszteren előkerül bármely pszichológiai tanszéken. Most mit szerénykedjek, én is onnét ismerem nem Michael Almereyda filmjéből. 

Az idei Filmhéten zsákszámra lehetett válogatni a kisjátékfilmekből is. Először úgy voltam vele, nézze őket az, akinek hat anyja van, de utána erőt vettem magamon – viselkedjünk profiként –, és ledaráltam nagyjából a kétharmadukat. Nagyon sokszor szenvedtem egyiken-másikon, többségét azonban egész érdekesnek találtam, sőt volt, ami kifejezetten tetszett is. Két nagy igazságot vontam le belőlük: egyrészt a forgatókönyv-írási nehézségek már ebben a korszakban elkezdődnek, a másik, hogy nem az alkotók találják meg a témát, hanem a témák az alkotót. Most a Budapesti Metropolitan Egyetem – leánykori nevén Budapesti Kommunikációs Főiskola – hallgatóinak kisfilmjeiből következzék egy csokor.

A fiatal színésznővel a Félvilág sajtóvetítése után beszélgettünk a Puskin moziban. Elsősorban arról, hogy milyen volt viszonya a szerepéhez, és hogyan zajlott a forgatás, valamint hogyan látja jelenlegi helyzetét felgyorsult világunkban.

Múlt hónapban került megrendezésre a Winelovers szervezésében, az idei éves Tokaj Grand, ami ettől az évtől Tokaji Márciusként nevezendő, és az első a 2016-os évben tervezett öt nagy kóstoló sorában. A rendezvénynek idén is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató sajátossága, hogy közel nyolcvan különböző pincészet jött el bemutatni kizárólag Tokaji borait. A rendezvény során tizenöt egyéb kiállító is színesítette a kínálatot, aki pedig a borok világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az hét különböző kurzus közül választhatott. Valamint egy Aszú terem is várta a vendégeket, ahol teljes nyugalomban, külön díjazás ellenében kóstolhatott bárki a tokaji borkínálat csúcsán lévő kizárólag öt- és hatputtonyos aszúkat.

Na jó, az Aglaja valójában nem annyira rossz film, mint amennyire vártam – értsd: nem vágtam fel az ereimet, miközben néztem, és a filmről se sasszéztam ki amúgy angolosan –, de azért éppen elég rossz, hogy be tudjuk illeszteni a Pillangók és a Dumapárbaj sorába, jó hosszú is a tetejébe, ahogy az kell, tíz perc híján két óra. Ez az egyik baj a filmmel, mert ha rövidebb, feszesebb is lett volna egyben. A legnagyobb csúfság azonban, hogy ez volt az egyik utolsó film, amelyet a Filmhét keretein belül meg lehetett nézni, és azért egy Filmhetet ne egy ilyen semmitmondó alkotás zárjon már, ha a Saul fia nyitotta. Ettől válik az Aglaja a legaljává.

„Ne rosszalkodjatok!” 

Kétéves koromban állítólag még féltem ettől a filmtől, de erre én nem emlékszem, csak családi sztorikban fordul elő ennek a felemlegetése.

A Kékfrankos Április a kékfrankos szőlőfajtát a középpontjába állító program, amelyben e sokszínű szőlőfajtára szeretnénk irányítani a figyelmet. A legtöbb tételt felvonultató kóstolóra a Corinthia Budapestben kerül sor április 23-án, ahol a kékfrankos mellett bikavéreket is kóstolhatnak az érdeklődők, és idén a vendégbor a kadarka lesz. Emellett számos csatlakozó programra számítunk országszerte.

A Fantasmania,hu online játékbolttal nyereményjátékot hirdetünk a Batman vs. Superman film kapcsán. Részletekért kattints lent a Tovább gombra!

Megjegyzés: Emlékszel a videokazettás nyolcvanas évekre, amikor minden szart összenéztél, ami pult alól jött? Élvezted? Akkor ez is tetszeni fog.

Már a film felütése, kezdése is sikeresen berántja az embert abba a szikár és véres világba, amelyet egy western-horrorfilmtől elvárunk. Egyrészt egy brutális és naturális gyilkossággal indítunk, amolyan in medias res, másrészt olyan mellékszereplőkkel, akik talán megették a kenyerük javát, azonban szakmailag valamilyen formában lehet a hírnevükre számítani, nem lesznek ismeretlenek azok számára, akik szeretik a horrort.

A filmről nekem egyből a Halhatatlanok című alkotás jutott eszembe. Na, nem a 2011-s fantasztikus amerikai akciófilm, hanem a 2004-s francia-olasz-angol sci-fi (hála a magyar filmcím alkotóinak a névazonosságért), eredeti címén Immortal. Bár lehet ez csak az én képzelődésem, de nekem Hóruszról (Nikolaj Coster-Waldau – Trónok harca) Thomas Kretschmann ugrott be. Illetve a történet is még rádobott egy lapáttal, hiszen szegről-végről mindketten Hóruszt alakítják.