Ez az egyik legszemélyesebb játékom. Az, hogy volt előtte jó pár rész a Legkedvesebb Játékaim sorozatban nem annak köszönhető, hogy ne szeretném náluk jobban. Helye a Top 10-ben megkérdőjelezhetetlen, a közelmúltban történtek után pedig végérvényesen sziklaszilárd is. Ez ugyanis Indiana Jones legutolsó valódi kalandja.

Nem fog senkit váratlanul érni, hogy ha azt mondom, hogy a Tíz nap anyu nélkül 2. című francia családi vígjáték a Tíz nap anyu nélkül című film folytatása. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor az ilyen alkotások az Újabb tíz nap anyu nélkül, Megint tíz nap anyu nélkül majd a Még mindig tíz nap anyu nélkül címet kapták volna… Mert hogy várhatóan le lehet húzni még pár bőrt anyuról, az zicher, már bocsánat a költői képért.

"I may not be making millions of dollars and I may not have thousands of nubile if uncritical young women lusting for my body but I've got something you haven't... this small piece of coal."

30Y, Elefánt, Parno Graszt, Follow The Flow, Ivan & The Parazol, Palya Bea – csak néhány név az idei Kerekdomb Fesztiválról, ahol ezúttal is minden a zenéről, irodalomról, színházról és a finom borokról szól majd, ugyanis az ősz legjobb színeit és ízeit hozza el idén is a Kerekdomb Fesztivál szeptember 15-17. között Tállya dűlőire.

A most következőkben leírnám magvas meglátásaimat a 32. Művészetek Völgyéről, vagyis milyen MOST a fesztivál egy - immáron - visszajáró szemével. Természetesen csak arról a három napról írok, amíg ott voltunk, nem mondom, hogy a legjobb választás volt ezúttal hétvége helyett hétköznap menni, de kifejezetten érdekelt mennyivel másabb, és mint szoktam volt mondani, érdekes írói tapasztalatszerzésnek bizonyult.

Gyerekkoromban, ahogy sok lánynak, nekem is volt Barbie-m. Gyárilag egy kis rózsaszín koktélruhát viselt a dobozban, de úgy gondoltam, hogy túlságosan elüt a többi játékomtól, szóval hamarosan kapott egy bő Garfieldos melegítőt, s onnantól abban nyomult. Úgy éreztem, hogy a Garfield-mintás Barbie-val helyreállt a világ rendje. Valami hasonlót érzek a Barbie-film kapcsán is.

Először is tisztázzunk pár dolgot. Ebben a filmben, bármennyire is hiszitek, nem Christopher Walken játszik, hanem Cillian Murpy. A filmben nem szerepel Jeremy Irons, akármennyire is hasonlítson rá az egyik szereplő, az ott bizony Robert Downey Jr. Valamint ez a legújabb filmje Christopher Nolannek, ahogy olvasható is a cím felett ezen a plakátvisszamaradványon. És, ahogy azt tudni illik, az ő filmjei még mindig eseményszámba mennek.

Most, hogy betegre néztem magam a KAFF-on Magyar népmesékkel, megfogant a fejemben egy fondorlatos ötlet. Történt ugyanis, hogy a Hírös város vezetősége kitalálta, hogy teret tervez a térben, ahol végtelenített futószalagon vetíti a 35 éven át rajzolt, száz részes sorozat mindahány részit abban a négy napban, amíg a fesztivál ideje tart. Az ötlet jó volt, de beleszólt a 40 fok meleg, a jégeső, a szélvész, meg azon aprócska, ámde nem elhanyagolható tény, hogy a teret egy másik térbe szervezték bele. Így annak másik oldaláról Vikidál Gyula, Levente Péter és egyéb fellépők hangja süvöltötte el a rajzfilmeket. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor majd nyugiba' végignézem itthon. Legalábbis ez a terv.

Mr. Hunt, magának van még egy küldetése, mit gondol így hatvanon túl is menni fog? A világ megmentése a tét, persze, csak ha vállalja.

Akkor most tisztázzunk valamit egyszer s mindenkorra. Ez a Kojot, nem az a Kojot! Ami szintén egy magyar film, de míg az élőszereplős, ez rajzolt. És amíg az az elmúlt tíz év egyik legjobb magyar alkotása, addig Gauder Áron filmje... na ez az, amit megtudsz a Tovább után!

Nem leszek most népszerű, de rettenetesen gyűlöltem ezt a filmet, mind a majdnem két teljes óráját.

Késő kamaszkorom óta olvasok Stephen King könyveket, nem mondanám magam egy hatalmas rajongónak, de a klasszikusok nagyjából mind megvoltak tőle. Az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy megint kedvem lenne olvasni valamit az öregtől, viszont egyetlenegy olvasatlan könyvem sem maradt tőle a polcomon, szóval jól bevásároltam, hogy a következő 15 évben véletlenül se fordulhasson elő megint ilyen probléma.

Első állomásunk King első novelláskötete. Ezeket a történeteket javarészt a hetvenes években írta egyetemistaként, fiatal férjként, vagy újdonsült apukaként, aki két műszakban dolgozik, hogy el tudja tartani a családját. És hát ahogy későbbi regényeiben gyakran előfordult, hogy egy író (sőt, egy sikeres író!) a történetei főszereplője, úgy itt gyakran találkozunk diákokkal, ifjú párokkal, kezdő apukákkal, tanárokkal, vagy jómunkásemberekkel, mint ahogy King maga is mind ilyen szerepeket töltött be ifjú éveiben.

Még sosem olvastam korábban King novellákat, úgyhogy több szempontból is nagyon kíváncsi voltam. Egyrészt  King talán legnagyobb gyengéje, hogy hajlamos túlírni a regényeit, viszont 10-40 oldalas történeteknél ez a probléma rögtön kikerül a képletből. Másrészt viszont ilyen terjedelemben nehéz olyan különösebben mély karaktereket építeni, ami meg egyértelműen King legnagyobb erőssége. Mi marad akkor hát?

Igazából minden más; dráma, borzalom, félelem, remek hangulatteremtés, kisebb csavarok, és hátborzongató atmoszféra. Ráadásul annyira sokszínű ez a válogatás, hogy sose tudhatod előre, aznap estére milyen mesét kapsz, ami nálam megint csak egy plusz pont.

Végig fogjuk most magunkat rágni a kötet összes novelláján, és nem is akárhogy, ugyanis tier listben fogok értékelni:

Az S tier a létező legjobb,

az A tier a kiemelkedően jó,

a B tier a jó kis cucc,

a C tier a nem különösebben rossz,

a D tier már nem igazán jó,

az E tier a kifejezetten rossz,

az F tier meg ami az olvashatatlan szemét (spoiler: ilyen nem lesz most).

Ami még érdekes, hogy ebben a kötetben egy csomó novellából készítettek egész estés filmet. Nem láttam mindegyiket, de amiket igen, igazából azokat se volt érdemes megnézni, de ezekre majd mindig kitérek a vonatkozó novelláknál.

Hiányzik a sivatag, hiányzik a tenger, de leginkább a nyolcvanas évek hiányzik, amikor még tudtak filmeket csinálni...

Teljes a 32. Művészetek Völgye programja, az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján 2000-nél is több lehetőség közül válogathatnak a látogatók: új és megújult zenei helyszínek, még több színház és gyerekprogram, irodalom és kiállítás tölti meg élettel július 21. és 30. között Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend udvarait.

Nem akarok nagyon gonosz lenni, de ez az a tipikus sorozat, amiből a borító sikerült a legjobban. A filmkönyveknek sem látom sok értelmét. Mármint amikor egy film sikeres lesz, aztán bár nem könyvből íródott, megkérnek egy írót, hogy ugyan szoborjon már belőle egy regényt. Néha ugyan hozzá tesz ezt azt – ha az író ügyes beleépít olyasmiket amik a forgatókönyvben még léteztek, de a gyártás során kihullottak –, de az esetek 80%-ban szóról szóra ugyanaz mint a film. Mínusz zene, mínusz színészek, mínusz látvány. De minthogy ezeket szerintem nincs élő ember aki előbb olvasná mint a filmeket megnézte volna, úgyis ahhoz méri, társítja őket, ergo leképeződik az agyában mindaz, amit a filmben is látott.