Léteznek olyan alkotások, amelyek egy-egy nemzedéknek meghatározó moziélményt jelentenek, igazi kultuszfilmekké válnak. Az okok igencsak különbözőek lehetnek, így maguk a filmek is. Még az sem biztos, hogy a legmagasabb esztétikai kategóriába sorolnák őket a hivatásos ítészek, de ez a rajongótábort egy cseppet sem szokta zavarni. Az itt ismertetésre kerülő filmről nyugodtan ki merem jelenteni, a 70-es években megszerzett hírneve máig töretlen az idősebb korosztály szemében. Az angol címe a bíborszínű kardhüvelyre utal, de nálunk végül A KARDFORGATÓNŐ címmel indult el hódító útjára. Összesen négy kaland készült vele, de nálunk csak az elsőt és az utolsót mutatták be. Hogy a középső két történet miért nem került forgalmazásra, azt nem lehet tudni, csak sejteni Pénz kérdés volt, gondolom. Időközben látva őket, azt mondom, nagy kár volt. Éppoly sikeresek lehettek volna, mint a szerencsésebb társai.
Egy menekülő családtól lemaradó kislány megvakul a közelben lecsapó villám miatt. Valószínűleg elpusztulna, ám egy jó útra tért jakuza neveli mindaddig, amíg a múltja a vesztébe nem sodorja. Egy vándorló ronin menti meg az ifjú lányt, aki felismeri a különleges képességeit, és megtanítja vívni. Óvja ugyan a kardrántástól, de a tanítvány a vártnál hamarabb kényszerül alkalmazni a tudását. Miközben lankadatlanul keresi az elveszett családját és a nevelőapja gyilkosait, egészen váratlanul bukkannak föl a múlt emlékei...
Tovább