Szóval, az van, hogy akármennyire is próbálom újragondolni a dolgokat, egyre inkább oda lyukadok ki, hogy ez a Viharsziget egy meglehetősen csapongó alkotásra sikeredett, amire sajnos egy héttel később egyre kevesebb lelkesedéssel gondolok vissza.

Most megint kezdhetném a nyavalygásom, amit az Avatarral kapcsolatban levágtam, miszerint a filmek kezdik másolni a játékokat, nem pedig fordítva, de mégsem teszem. Aki nem hiszi, járjon utána inkább a Falloutról szóló ismertetőmben. Ugyanis az Éli Könyve olyan, mint egy küldetés a posztnukleáris…

Az Avatar harmadik része miatt elővettem az első rész kritikáját, amit még tizenhat éve írtam meg az azóta megboldogult Fatum Portalra. Most változatlanul teszem közzé, hogy lehessen érezni mennyire öregek is vagyunk.

Luc Bessont mostanában legalább olyan divat fenyíteni, mint Guy Ritchiet, és állandóan visszamenni Az ötödik eleming, mint az utolsó nézhető filmjéig. Inkább annak kellene örülni, hogy a mester befejezte a CGI bohóckodást, és egy igazi tökös kalandfilmet hozott a vászonra még akkor is, ha a…

Amikor Luc Besson 1999-ben úgy hagyta ott a direktori széket, hogy egy Jeanne d'Arc bukás, és egy válás Milla Jovovichtól előzte ezt meg, mindenki egyet értett. Aztán amikor jó hat évvel később megelégelve a sok producerkedést, ismét behuppant a kamera mögé, és leforgatta az Arthur és a Villangókat,…

A következő kritika szintén egy régebbi, még Szegeden írtam, egyike volt első filmkritikáimnak. Tessék így olvasni tehát, amúgy is akarok majd erről a filmről egy hosszabb lélegzetvételű írást, de az nem a közeljövőben lesz. (És ahogy az első újraközléstől eltelt 15 év mutatja ezúttal könnyen álltam…

- az ördöggel cimborált?

A Zimmer Feri 2 tényleg olyan, mint a címe, egy ötlettelen, sótlan, vértelen és még fokozhatnám folytatás, aminek ki lehetett volna találni egy „szellemes” alcímet, de minek, amikor bőven elég számára az arab kettes, hiszen ugyanaz a film pepitában, mint az első rész csak ezúttal az ötlet sajnos már…

- Menjünk magyar filmre moziba! - Tréfálsz?

A rossz filmek egyik csalhatatlan jellemzője, hogy unalmasak, vontatottak, de cserébe legalább jó hosszúak, mert nagyot, mélyet csak így lehet mondani. Ezen szabály alól csak a gagyi horrorfilmek képeznek kivételt, mivel azok többnyire a kilencven percet sem érik el, mégis olyanok mintha három óráig…

Lehetne, bár inkább fordítva igaz, ugyanis Dönciéket majdnem öt évig generálták. Plusz még pár év ha a tervezési fázist is beleszámoljuk. És mindezt magyarok - igen magyarok - csinálták szépen suttyomban.

Akár ez is lehetne a címe a filmnek. Vagy bármi más. Mondjuk Az ember tragédiája, jaaa, hogy az már foglalt? Talán elég beszédes, hogy a film honlapja még mindig coming soon állapotban van, pedig kb. négy hónapja volt az amerikai premier. Vagy, hogy első nap talán 30-an voltunk a moziteremben? Ez…

A Farkasember Londonja legalább öt évvel későbbi, mint Sherlock Holmesé, legalábbis a Tower Bridge készületi fokát nézve. Ezt leszámítva azonban látványban szinte semmi különbség a kettő között, akinek bejött Holmes legújabb kalandja, az élvezni fogja a Farkasember újabb reinkarnációját is.

Az idő 2010 január 2, este fél nyolc. Westend. Premier előtti vetítés. Ki hinné, hogy ennyi ember kíváncsi erre a filmre? Előttem kábé harmincan állnak, a kijelző szerint meg a szabad férő helyek száma a Sherlock Holmes-ra -2. Ilyet se láttam még. Az egyedüli ok, hogy nem vagyok sík ideg, az az hogy…

Nem tudom mi a jobb. Hisztérikusan várni egy filmet és aztán csalódni egy nagyot - függetlenül attól, hogy mi tettük túl magasra a lécet, vagy a film kecsegtetett valami olyasmivel, aminek a közelében sem járt - lásd 2012. Vagy beülni egy filmre, amiről azt sem tudod ki fia borja, ráadásul a végéig…