A most következő kritika archív anyag, Szent Patrick napja miatt kapartam ismét elő. De az Oscaron nem rég csúnyán - és nagyon megérdemelten - leszerepelt Megfojtott virágok miatt is aktuálissá vált. Ez volt a film, ami miatt előfizettem a Netflixre - és azóta se sikerült lemondani, és ez volt a…

Ezt a filmet mindenkinek levetíteném, aki pedagógusi pályára készül. Afféle elvonóként, jól gondold meg mire adod a fejed, még van visszaút. Előre felkészültem másfél óra dögunalomra, de annyira elképesztően feszesre vágták, hogy képtelenség róla elkalandozni akárcsak egy másodpercre is. Öt díjat is…

Az hiszem a tavalyi legértelmesebb Netflix produkció, kétségkívül ez a film volt, amely több mindenre is bizonyíték. A legfontosabb, hogy úgy néz ki, még 2023-ban is lehet úgy készíteni filmet a leszbikusokról, hogy a film ezt nem tolja ötperceként az ember pofájába, ezzel máris elvágva magát…

Legutoljára a nagy tizesből ezt a filmet láttam, mert az Amazon Prime volt olyan kedves és az utolsó pillanatban vette fel a repertoárjába. Persze ódzkodtam a megtekintésétől, mert ordított róla, hogy ez lesz a fekete film a listából, amiből ezer ilyet láttam már. Mint kiderült, nagyobbat nem is…

- Mamucika, ez micsoda? - Ezek itt dáliák kislányom. - És az ott micsoda? - Az meg tobozvirág, nézd milyen szép, ahogy épp nyílik. - És amaz, az micsoda? - Az ott egy zsidó.

Azt hiszem, minden embernek meg van a chips zabálós időszaka. Ez többnyire fiatalkorban lezajlik, amikor végre betöltjük a tizennyolcat, és többet a hülye felnőttek nem pofáznak, hogy mit együnk, meg mit ne, mert nem egészséges. Úgyhogy tömjük magunkba a Chio és Lays chipseket, a Pom Bart, a…

Figyelmeztetem Mr. Tully, ne lépje át a Rubicont! 

A rossz filmek egyik csalhatatlan jellemzője, hogy unalmasak, vontatottak, de cserébe legalább jó hosszúak, mert nagyot, mélyet csak így lehet mondani. Ezen szabály alól csak a gagyi horrorfilmek képeznek kivételt, mivel azok többnyire a kilencven percet sem érik el, mégis olyanok mintha három óráig…

- Na milyen vót a Dűne? - Őszintén? - Csakis! - A film elején Atreideseket lángszóróznak, a film végén meg Harkonneneket. - Így megy ez.

Könnyed esti kikapcsolódásnak tűnhet eme film, melyben két barát, asszonyt, mobilt, gondokat hátrahagyva kikapcsolódik egy laza hét erejéig, nagyon finom borokat kóstolnak, és egy utolsó nagyot buliznak, mielőtt egyikük kimondaná a boldog(talan)ító igent. Vagy mégsem? Ha megnézzük a rendező nevét,…

 Csak a halott indián a jó indián...

A Farkasember Londonja legalább öt évvel későbbi, mint Sherlock Holmesé, legalábbis a Tower Bridge készületi fokát nézve. Ezt leszámítva azonban látványban szinte semmi különbség a kettő között, akinek bejött Holmes legújabb kalandja, az élvezni fogja a Farkasember újabb reinkarnációját is.

 Injon...

Nem tudom mi a jobb. Hisztérikusan várni egy filmet és aztán csalódni egy nagyot - függetlenül attól, hogy mi tettük túl magasra a lécet, vagy a film kecsegtetett valami olyasmivel, aminek a közelében sem járt - lásd 2012. Vagy beülni egy filmre, amiről azt sem tudod ki fia borja, ráadásul a végéig…

Mindig azt hittem, a Gottinál nem lehet szarabb életrajzi filmet készíteni, de hát az a jó az életben, hogy minden napra jut valami új meglepetés. Egy spirális láthatatlan ösvényen fejlődünk mindannyian és így utazunk a nagy végtelenben. Bradley Cooper például odáig fejlődött, hogy mégis sikerült…