A rossz filmek egyik csalhatatlan jellemzője, hogy unalmasak, vontatottak, de cserébe legalább jó hosszúak, mert nagyot, mélyet csak így lehet mondani. Ezen szabály alól csak a gagyi horrorfilmek képeznek kivételt, mivel azok többnyire a kilencven percet sem érik el, mégis olyanok mintha három óráig…
- Na milyen vót a Dűne?
- Őszintén?
- Csakis!
- A film elején Atreideseket lángszóróznak, a film végén meg Harkonneneket.
- Így megy ez.
Könnyed esti kikapcsolódásnak tűnhet eme film, melyben két barát, asszonyt, mobilt, gondokat hátrahagyva kikapcsolódik egy laza hét erejéig, nagyon finom borokat kóstolnak, és egy utolsó nagyot buliznak, mielőtt egyikük kimondaná a boldog(talan)ító igent. Vagy mégsem? Ha megnézzük a rendező nevét,…
A Farkasember Londonja legalább öt évvel későbbi, mint Sherlock Holmesé, legalábbis a Tower Bridge készületi fokát nézve. Ezt leszámítva azonban látványban szinte semmi különbség a kettő között, akinek bejött Holmes legújabb kalandja, az élvezni fogja a Farkasember újabb reinkarnációját is.
Nem tudom mi a jobb. Hisztérikusan várni egy filmet és aztán csalódni egy nagyot - függetlenül attól, hogy mi tettük túl magasra a lécet, vagy a film kecsegtetett valami olyasmivel, aminek a közelében sem járt - lásd 2012. Vagy beülni egy filmre, amiről azt sem tudod ki fia borja, ráadásul a végéig…
Mindig azt hittem, a Gottinál nem lehet szarabb életrajzi filmet készíteni, de hát az a jó az életben, hogy minden napra jut valami új meglepetés. Egy spirális láthatatlan ösvényen fejlődünk mindannyian és így utazunk a nagy végtelenben. Bradley Cooper például odáig fejlődött, hogy mégis sikerült…
Szóval Sanyi, jelenleg egy olyan világban élünk, ahol még egy Alíz Csodaországba oltott Frakenstein történetből is csak ki tudják hozni a végére, hogy egy WÓK FEMINISTA PROPAGANDA legyen, és aztán - bár nem elsősorban ezért, de mégis - tizenegy Oscar díjra jelöljék, és ennek harmadára ráadásul még…
"- De nem én öltem meg!
- Az nem lényeges! Fogd már fel, ebben az ügyben az számít a legkevésbé, hogy mi az igazság."
Azért elég beszédes ha egy franchise annyira szarban érzi magát, hogy már a jól bejáratott címet is szégyelli feltenni a plakátra. Vagy csak annak elismerése, hogy esetünkben a jól bejáratott inkább jól lejáratott.
Először is tisztázzunk pár dolgot. Ebben a filmben, bármennyire is hiszitek, nem Christopher Walken játszik, hanem Cillian Murpy. A filmben nem szerepel Jeremy Irons, akármennyire is hasonlítson rá az egyik szereplő, az ott bizony Robert Downey Jr. Valamint ez a legújabb filmje Christopher Nolannek,…
Akkor most tisztázzunk valamit egyszer s mindenkorra. Ez a Kojot, nem az a Kojot! Ami szintén egy magyar film, de míg az élőszereplős, ez rajzolt. És amíg az az elmúlt tíz év egyik legjobb magyar alkotása, addig Gauder Áron filmje... na ez az, amit megtudsz a Tovább után!
Nem leszek most népszerű, de rettenetesen gyűlöltem ezt a filmet, mind a majdnem két teljes óráját.
