Hegymászásról nehéz filmet készíteni. Nem is igazán azért, mert komoly felkészültséget igényel mind a színészek, mind a tanácsadók és a kaszkadőrök részéről, hanem elsősorban azért, mert az ilyen filmek esetében vajmi kevés dolgot lehet "elmesélni". Vagy belekever a rendező-forgatókönyvíró valamiféle hajánál előrángatott sztorit és akkor a hegy, meg a mászás már csak háttérkellék - ez a helyzet a "The Eiger Sanction" (Bosszú az Eiger csúcsán, 1975) esetében - vagy készít egy fél-dokumentarista alkotást, amelyből viszont a történet vész ki és ha megtörtént esetet dolgoz fel, előtérbe kerül az események minnél pontosabb követésének igénye úgy, hogy még ne fulladjon teljes unalomba a film, erre jó példa a "Touching the Void" (Zuhanás a csendbe, 2003).

Évek óta rebesgetik, hogy a francia krimi irodalom legnagyobb bűnözőjének "karrierje" újra nagy vászonra kerül, mégpedig Christophe Gans rendező jóvoltából. Szó volt arról is, hogy Fantomas-t Vincent Cassel, Juve felügyelőt pedig Jean Reno játszaná, sőt, az IMDB anno még a költségvetést is tudni vélte, ami 70 millió euro lett volna. Még egy előzetes, valószínűleg fake plakát is megjelent a készülő filmről. Amiből aztán semmi nem lett. Azóta tudjuk, hogy Vincent Cassel nem lesz címszereplő (helyette mindenféle hollywoodi vacakhoz adja a nevét) és a rendező személye is kérdéses. Nézzük meg, nálunk, hogyan is ismerik a francia ponyva irodalomnak eme klasszikusát.

Hollandiában készült és történelmi mozi? Ugyancsak kapaszkodni kell annak, aki a két kikötést párosítani szeretné. Bár mostanában Paul Verhoeven Fekete könyv filmje kapcsán talán azért könnyebb dolga van az embernek. Szóval, a hollandok nem számítanak melldöngető népnek, pedig bőven akadnak olyan események és időszakok náluk, amikre méltán lehetnek büszkék. Úgy látszik, nekik is feltűnt ez a lyuk a filmművészetük témaválasztásában és hozzáfogtak befoltozni. Roel Reiné rendező és a stábja vállalkoztak a hiánypótló feladatra. Ki más, alkalmasabb főhőst találhattak volna erre a célra, mint Michiel de Ruytert, akit a hadtörténészek beválasztottak az emberiség kilenc legtöbbre tartott admirálisa közé? Tevékenységének ideje a XVII. század, amit Hollandia aranykoraként szokás említeni.

Na ezért nincs igazából sok játékismertetőm, ami filmekhez kapcsolódna. Míg Hollywood most már tényleg kőkeményen azon igyekszik, hogy véletlenül se sikerüljön jó játékadaptációt készítenie - lásd Hitman, a 47-es ügynök -, a játékok világában is hasonló a helyzet. Minek ide kreativitás, majd eladja a film sikere. És persze jöjjön ki a premier napjára, minden elérhető platformra, a szereplőkre nagyjából azért hasonlítson, licenszeljetek egy hat éves motort, aztán mehet a Walmartra. Szóval ha filmes játékokról akarnék írni, tele lenne az oldal szarjátékkal. Nem mondom, néha sikerül egy-két jobb is - pl. Riddick - Escape from Butcher Bay -, de most komolyan ezt akarjátok? Én az igen értékes időm egy részét azzal tölteném, hogy olyan játékokkal játszok, amik se nem érdekelnek, se nem jók, ti meg úgyse játszanátok vele, és lehet el se olvasnátok. Mindenesetre elrettentésnek érjétek be egyelőre ezzel.

Anno körbeugrálták az ötödik részt, de én nem voltam oda érte, a hatodikat meg kifejezetten untam. Ezek után a hetedikre még úgysem voltam kíváncsi, hogy szegény Paul Walker meghalt, pedig bírtam a csávót, sokkal jobban, mint a műmájer Dieselt. Tudtam, hogy Paul sajnos megint csak másodhegedűs lehet, holott volt idő, amikor elvitt a hátán egyedül egy részt, mert Diesel bácsi éppen nem hitt ebben a franchise-ban. Amúgy ha már Paul Walker, akkor melegen ajánlom a veszettül pörgő Halálos hajsza című rejtett akcióthriller gyöngyszemet.

Alku az ördöggel. Sokszor körbejárták már a témát, s kétségkívül hálás. Mi az, ami miatt az ember erre képes lehet? Az időutazás szintén kedvenc témája a könyveknek, filmeknek, videojátékoknak mióta csak H. G. Wells megírta az Időgép című könyvét. Azonban a legtöbb játékban az időutazás csak ürügy, hogy bejárjuk a múltat, vagy a feltételezett jövőt, mint a Time Commandoban. Esetleg alternatív univerzum jöjjön létre ahogy az a Red Alertben történt. Aztán ott van a Prince of Persia trilógia, ahol már konkrétan az idő manipulálása nélkül végig se tudnánk játszani a játékot, de ugyanilyen a TimeShift is. Bizonyos játékokban pedig több idősíkban kell megoldjunk dolgokat, amik kihatással lesznek a múltra, jelenre, vagy éppen a jövőre, mint az Onimusha 3, vagy a Day of the Tentacle. Utóbbi az időmanipulálás koronázatlan királya volt, egészen addig míg meg nem érkezett ez a játék.

Öt évad után véget ért a Robert Rodat által kitalált "Falling Skies" (nálunk "Éghasadás" címen fut), amelynek producerei között ott találjuk Steven Spielberg-et is. Rodat elég nagy név a szakmában, olyan filmeket írt már, mint a "Ryan közlegény megmentése", vagy "A hazafi". Nem is rajta múlott, hogy az ígéretes sorozat elmerült a családi melodráma és a tizenéveseknek szóló matiné műsorok mixelt tengerében. 

- Hello 47-es, Diana vagyok. Jött egy megbízás. Ügyfelünk szeretné ha teljesítene két küldetést Hollywoodban. Az első célszemély Skip Woods egy notórius forgatókönyvíró, akinek lelkén olyan elcseszett filmek száradnak mint a Farkas - a kezdetek, a Die Hard ötödik része, valamint az első Hitman... gondolom már ez önmagában elegendő, hogy vállalja a feladatot, de ismétlem, ne hagyja, hogy elragadják az indulatai. Ha ezzel végzett a következő állomás Malibu, ahol fojtsa meg egy zongorahúrral Aleksander Bach-ot.

- Bűne?

- Az új Hitman film.

A foci nagyjából erre az egy dologra jó, hogy pár okos kihasználja, míg a többiek ezt bámulják. Igazából én is ezt tenném. Kárpótlásul a kocsmákban muszájból végig ült megannyi foci miatt. A most következő film egy igazi unikum - és totál véletlen, hogy a tegnapi 86-os, ez meg 68-as. Annyira jó, hogy a csatornák nagyjából kétszer adták le az elmúlt, lassan ötven évben. Pedig a világ egyik legjobb caper moziját ajánlja nektek Tini Scal, amely tegnap éppen úgy elvarázsolt, mint legelső alkalommal. Pláne, hogy azóta se láttam az elejét, mivel jó darabig meg se találtam - nehéz ám olyan filmek után vadászni, aminek se a címére nem emlékszel, se arra, hogy kik szerepelnek benne. Ugye milyen gyorsan eltelt egy hónap? Szinte tegnapnak tűnik, hogy az Átjárót ajánlottam nektek Delontól.

Ez is csak egy átlagos nap volt. Odakint sütött a nap, az autók egymás után falták a kilométereket a város forgatagában. Te pedig eldöntötted, - mivel volt szabad tíz perced -, hogy ismét rákeresel kedvenc oldaladra, a Filmbookra, és megnézed, ma mivel kedveskedtek neked a szerkesztők. Azért szereted a Filmbook cikkeit, mert nem csupán hihetetlenül igényesen írják meg őket, de egyszersmind nagyon informatívak - fan fact: valójában a leginformatívabbak az adott témát illetően magyar nyelven -, és mindeközben rettentően szofisztikált humorral operálnak. Mire eddig eljutottál a bevezető szöveg olvasásában, magadban kicsit zavarodottan kérdezed. Minek írja le mindezt ez az istentelenül hülye scal? Hiszen ezt magadtól is tudod. Te a cikk miatt ülsz most itt. Tudni akarod mi az a Stanley Parable. Ráadásul most, rögtön, azonnal, csomó mindennel kell majd még foglalkoznod a nap folyamán, család meg azt az izét is meg kéne csinálni. Ilyesmik. Nyugodj meg a cikk tökéletesen körülírja majd mi is az a Stanley Parable. Úgy fogsz felkelni a székecskédről, hogy nálad jobban senki nem lesz tudatában mi is az igazi, az egyetlen, eredeti Stanley Parable fundamentuma... leszámítva persze a sok ezer másik olvasót, akik szintén olvassák ezt... talán veled egyszerre... ugyanebben a pillanatban... Na mindegy, haladjunk, kattints kérlek a TOVÁBB gombra!

Idén első alkalommal került megrendezésre a VideoTube Awards nevet viselő díjátadó, amelyen a legnagyobb online oldal, legnézettebb videóit és előadóit díjazták különböző műfajokban. A szerencsések testközelből találkozhattak a legnépszerűbb előadókkal és zenekarokkal, mivel a díjátadó gálára KORLÁTOZOTT számban lehetett jegyeket vásárolni 2000 Ft-os áron. A VIP jegy 5000 Ft-ba került.

Magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradó hajnalban startolt az AMC kábelcsatornán és így nálunk is a "The Walking Dead" spin-off sorozata a "Fear The Walking Dead". A várakozás óriási volt, hiszen most már nyugodtan mondhatjuk, hogy a "The Walking Dead", ha nem is minden idők legjobb zombi-témájú feldolgozása filmen, de mindenképpen a legsikeresebb és a legnagyobb tömegeket mozgatja meg pro és kontra. Nézzük hát, mit is kapunk a pilotban, milyenre is sikerült a nyitány. 

Vannak színészek, akik mindig meglepnek valamiféle extrával. Vagy azért, mert kibújnak a bőrükből és teljesen más karaktert láthatok tőlük, mint amit megszoktam, vagy azért, mert olyan szerepekkel is megpróbálkoznak, amelyeket alapvetően nem rájuk szabtak. Ez utóbbi esetek a neccesebbek, mert vagy egy tisztességes próbálkozás sül ki belőlük, ami tovább növelheti a színész ázsióját a szememben, vagy az egész díszzene kíséretében elmerül az óceán habjaiban, akárcsak a Titanic. 

Welcome to the States forty-seven!

Welcome back to the job forty-seven!