No hát ez történik ha a készítők nem tudják eldönteni mit is szeretnének. Dokumentumfilmet, ami játékfilmnek látszik, vagy Játékfilmet, ami dokumentumfilmnek hat. A magyar származású Stanley Milgram a 60-as években lett híres és hírhedt különböző pszichológiai kísérleteivel. Legemlékezetesebb a tíz évvel Zimbardo börtönkísérlete előtti parancs végrehajtó analizációja, melyet ma már csak szimplán Milgram-kísérletnek hívnak. A Yale Egyetemen azt vizsgálta emberünk, hogy meddig képesek elmenni alapból egyáltalán nem agresszív viselkedésű emberek, ha arra utasítást kapnak, és ha annak következményeiért vállalja egy felsőbb hatalom a felelősséget. Mára a botrányos kísérlet nagyjából az első szemeszteren előkerül bármely pszichológiai tanszéken. Most mit szerénykedjek, én is onnét ismerem nem Michael Almereyda filmjéből. 

Az idei Filmhéten zsákszámra lehetett válogatni a kisjátékfilmekből is. Először úgy voltam vele, nézze őket az, akinek hat anyja van, de utána erőt vettem magamon – viselkedjünk profiként –, és ledaráltam nagyjából a kétharmadukat. Nagyon sokszor szenvedtem egyiken-másikon, többségét azonban egész érdekesnek találtam, sőt volt, ami kifejezetten tetszett is. Két nagy igazságot vontam le belőlük: egyrészt a forgatókönyv-írási nehézségek már ebben a korszakban elkezdődnek, a másik, hogy nem az alkotók találják meg a témát, hanem a témák az alkotót. Most a Budapesti Metropolitan Egyetem – leánykori nevén Budapesti Kommunikációs Főiskola – hallgatóinak kisfilmjeiből következzék egy csokor.

A fiatal színésznővel a Félvilág sajtóvetítése után beszélgettünk a Puskin moziban. Elsősorban arról, hogy milyen volt viszonya a szerepéhez, és hogyan zajlott a forgatás, valamint hogyan látja jelenlegi helyzetét felgyorsult világunkban.

Múlt hónapban került megrendezésre a Winelovers szervezésében, az idei éves Tokaj Grand, ami ettől az évtől Tokaji Márciusként nevezendő, és az első a 2016-os évben tervezett öt nagy kóstoló sorában. A rendezvénynek idén is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató sajátossága, hogy közel nyolcvan különböző pincészet jött el bemutatni kizárólag Tokaji borait. A rendezvény során tizenöt egyéb kiállító is színesítette a kínálatot, aki pedig a borok világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az hét különböző kurzus közül választhatott. Valamint egy Aszú terem is várta a vendégeket, ahol teljes nyugalomban, külön díjazás ellenében kóstolhatott bárki a tokaji borkínálat csúcsán lévő kizárólag öt- és hatputtonyos aszúkat.

Na jó, az Aglaja valójában nem annyira rossz film, mint amennyire vártam – értsd: nem vágtam fel az ereimet, miközben néztem, és a filmről se sasszéztam ki amúgy angolosan –, de azért éppen elég rossz, hogy be tudjuk illeszteni a Pillangók és a Dumapárbaj sorába, jó hosszú is a tetejébe, ahogy az kell, tíz perc híján két óra. Ez az egyik baj a filmmel, mert ha rövidebb, feszesebb is lett volna egyben. A legnagyobb csúfság azonban, hogy ez volt az egyik utolsó film, amelyet a Filmhét keretein belül meg lehetett nézni, és azért egy Filmhetet ne egy ilyen semmitmondó alkotás zárjon már, ha a Saul fia nyitotta. Ettől válik az Aglaja a legaljává.

„Ne rosszalkodjatok!” 

Kétéves koromban állítólag még féltem ettől a filmtől, de erre én nem emlékszem, csak családi sztorikban fordul elő ennek a felemlegetése.

A Kékfrankos Április a kékfrankos szőlőfajtát a középpontjába állító program, amelyben e sokszínű szőlőfajtára szeretnénk irányítani a figyelmet. A legtöbb tételt felvonultató kóstolóra a Corinthia Budapestben kerül sor április 23-án, ahol a kékfrankos mellett bikavéreket is kóstolhatnak az érdeklődők, és idén a vendégbor a kadarka lesz. Emellett számos csatlakozó programra számítunk országszerte.

A Fantasmania,hu online játékbolttal nyereményjátékot hirdetünk a Batman vs. Superman film kapcsán. Részletekért kattints lent a Tovább gombra!

Megjegyzés: Emlékszel a videokazettás nyolcvanas évekre, amikor minden szart összenéztél, ami pult alól jött? Élvezted? Akkor ez is tetszeni fog.

Már a film felütése, kezdése is sikeresen berántja az embert abba a szikár és véres világba, amelyet egy western-horrorfilmtől elvárunk. Egyrészt egy brutális és naturális gyilkossággal indítunk, amolyan in medias res, másrészt olyan mellékszereplőkkel, akik talán megették a kenyerük javát, azonban szakmailag valamilyen formában lehet a hírnevükre számítani, nem lesznek ismeretlenek azok számára, akik szeretik a horrort.

A filmről nekem egyből a Halhatatlanok című alkotás jutott eszembe. Na, nem a 2011-s fantasztikus amerikai akciófilm, hanem a 2004-s francia-olasz-angol sci-fi (hála a magyar filmcím alkotóinak a névazonosságért), eredeti címén Immortal. Bár lehet ez csak az én képzelődésem, de nekem Hóruszról (Nikolaj Coster-Waldau – Trónok harca) Thomas Kretschmann ugrott be. Illetve a történet is még rádobott egy lapáttal, hiszen szegről-végről mindketten Hóruszt alakítják.

Kovács Patrícia színésznővel a Félvilág sajtóbemutatója után beszélgettünk a Puskin moziban arról, hogyan éli meg a film sikerét, milyen volt a forgatás, valamint milyen lehetőségei vannak egy színésznőnek ma Magyarországon.

A Zero kapcsán egy kávé mellett beszélgettünk Tóth Orsival, hogyan is került Nemes Gyula legújabb játékfilmjébe, hogyan látja önmagát és helyzetét a mai világban mint színésznő.