Azt hiszem kijelenthető, hogy ritka borzalmas évet zártunk filmes szempontból. Pedig a mozik nyitva voltak, nincs már Covid, de a legtöbb filmre hat lóval se lehetett elvontatni. Még úgyse, hogy a legtöbb sajtóvetítés már délelőtt 11-től kezdődik, sőt van ami már délután kettőkor. Még úgyse, hogy ez nekem ingyen van, még úgyse, hogy már 2000 forintnál is több a sima mozijegy. Egyszerűen sajnálom az időmet, hogy én beüljek és megnézzem ezeket a filmeket, amiknek a 80%-a ostoba, unalmas, repetitív, és WOKE lesz. Igen, VÓK így csupa nagybetűvel. Persze voltak jobb próbálkozások, kisebb és mérsékelt hehék, úgyhogy nem temetném az egész mozit - streaming fronton se jobb egy fokkal se a helyzet, de azért ugye nem kell felkelni a székből. Mégis a legjobb élmények filmes téren idén is akkor értek, ha valami őskövület filmet néztem OTTHON.

Rögtön egy kiigazítással kezdeném, senki ne gondolja, hogy annak bemutatása következik, hogy 2023-nak mik voltak a legjobb játékai, HANEM a személyes listám jön, hogy ÉN mivel játszottam 2023-ban. Elnézést ha lelohasztottam a kezdeti lelkesedést, de igen, elsősorban RÉGI és NAGYON RÉGI játékok következnek, amikkel az elmúlt évben játszottam. A legtöbbről valahol írtam is, ezeket természetesen linkelem. Alapvetően azt éreztem, hogy borzalmasan kevés újdonság tud lekötni, ezek miatt jó pár játékot újrajátszottam. Voltak csalódások, magasságok és mélységek, és komoly identitászavarba is keveredtem, hogy lehet velem van a gond, és egész egyszerűen kiöregedtem ebből a műfajból. Mindenesetre lássuk milyen kalandokon vagyok túl.

A Karácsonyhoz hasonlóan a Szilveszter is módosult. Régen bár kevesebb csatorna állt a rendelkezésünkre sokkal több minőségi műsort kaptunk. Mostanában már csak azok maradnak otthon szilveszterkor, akik nem akarnak emberek közé menni, vagy átaludják az egészet. A legtöbb csatorna csak és kizárólag unalomig ismert filmeket sugároz, leadja a Himnuszt, aztán valami zenés marháskodás, vagy rosszabb esetben újabb filmek hajnalig. Miért? Mert egyrészt kihaltak - vagy jobb esetben csak megöregedtek, és elfelejtődtek - a neves előadó művészeink, színészeink, nevettetőink. Másrészt, mivel mindenki elmegy valahova bulizni, minek erőltessék meg magukat a televíziótársaságok? Persze ez sem volt mindig így, régen az emberek tűkön ülve várták a Rádiókabaré újabb adását, a Szuperbola ünnepnapot jelentett, és a díszes Gálaesteket az MTV 1-en, vagy Hofi Géza elképesztően minőségi magánszámait milliók nézték a képernyőre tapadva. Úgyhogy gondoltam nézzük meg milyen volt ez az időszak a televíziós/rádiós szilveszterek fénykorában, a 80-as években. Így kívánok a Filmbook nevében is, kicsit megkésve, de Boldog Új Évet!

Sokszor hallom azt a környezetemben, vagy olvasom okos oldalakon, hogy nehezen tudnak, vagy egyáltalán nem tudnak az emberek karácsonyi hangulatba kerülni. Ami részben annak is köszönhető, hogy alig esik évek óta bárminemű hó. Inkább esőben, meg latyakban lehet ünnepelni. Meg persze manapság az a karácsonyi hangulat non plus ultrája, hogy november eleje óta szól ugyanaz a két tucat amerikai karácsonyi dal a bevásárlóközpontokban. Alig van bármi újdonság a tévében, streamingen, ami később klasszikussá nemesedhet. Emiatt, én mindig azt csinálom, ami életem szerves része, nosztalgiázok, és a múltamból előbányászok valamit. Ez leginkább olyan rajzfilmet, sorozatot jelent, aminek van karácsonyi epizódja. Nem tudom miért, lehet pusztán attól a ténytől, hogy beletették a karácsonyt, ezek a rajzfilmek mind jól sikerültek, és egyben felidéznek egy olyan kort, amiben minden, még a Karácsony is gondtalanabb volt. Úgyhogy következzék a tíz legjobb karácsonyi rajzfilm, amiket gyakran elő szoktam venni, hogy hangulatba hozzam magam gyertyagyújtásig!

Ez az egyik legszemélyesebb játékom. Az, hogy volt előtte jó pár rész a Legkedvesebb Játékaim sorozatban nem annak köszönhető, hogy ne szeretném náluk jobban. Helye a Top 10-ben megkérdőjelezhetetlen, a közelmúltban történtek után pedig végérvényesen sziklaszilárd is. Ez ugyanis Indiana Jones legutolsó valódi kalandja.

Nem fog senkit váratlanul érni, hogy ha azt mondom, hogy a Tíz nap anyu nélkül 2. című francia családi vígjáték a Tíz nap anyu nélkül című film folytatása. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor az ilyen alkotások az Újabb tíz nap anyu nélkül, Megint tíz nap anyu nélkül majd a Még mindig tíz nap anyu nélkül címet kapták volna… Mert hogy várhatóan le lehet húzni még pár bőrt anyuról, az zicher, már bocsánat a költői képért.

"I may not be making millions of dollars and I may not have thousands of nubile if uncritical young women lusting for my body but I've got something you haven't... this small piece of coal."

30Y, Elefánt, Parno Graszt, Follow The Flow, Ivan & The Parazol, Palya Bea – csak néhány név az idei Kerekdomb Fesztiválról, ahol ezúttal is minden a zenéről, irodalomról, színházról és a finom borokról szól majd, ugyanis az ősz legjobb színeit és ízeit hozza el idén is a Kerekdomb Fesztivál szeptember 15-17. között Tállya dűlőire.

A most következőkben leírnám magvas meglátásaimat a 32. Művészetek Völgyéről, vagyis milyen MOST a fesztivál egy - immáron - visszajáró szemével. Természetesen csak arról a három napról írok, amíg ott voltunk, nem mondom, hogy a legjobb választás volt ezúttal hétvége helyett hétköznap menni, de kifejezetten érdekelt mennyivel másabb, és mint szoktam volt mondani, érdekes írói tapasztalatszerzésnek bizonyult.

Gyerekkoromban, ahogy sok lánynak, nekem is volt Barbie-m. Gyárilag egy kis rózsaszín koktélruhát viselt a dobozban, de úgy gondoltam, hogy túlságosan elüt a többi játékomtól, szóval hamarosan kapott egy bő Garfieldos melegítőt, s onnantól abban nyomult. Úgy éreztem, hogy a Garfield-mintás Barbie-val helyreállt a világ rendje. Valami hasonlót érzek a Barbie-film kapcsán is.

Először is tisztázzunk pár dolgot. Ebben a filmben, bármennyire is hiszitek, nem Christopher Walken játszik, hanem Cillian Murpy. A filmben nem szerepel Jeremy Irons, akármennyire is hasonlítson rá az egyik szereplő, az ott bizony Robert Downey Jr. Valamint ez a legújabb filmje Christopher Nolannek, ahogy olvasható is a cím felett ezen a plakátvisszamaradványon. És, ahogy azt tudni illik, az ő filmjei még mindig eseményszámba mennek.

Most, hogy betegre néztem magam a KAFF-on Magyar népmesékkel, megfogant a fejemben egy fondorlatos ötlet. Történt ugyanis, hogy a Hírös város vezetősége kitalálta, hogy teret tervez a térben, ahol végtelenített futószalagon vetíti a 35 éven át rajzolt, száz részes sorozat mindahány részit abban a négy napban, amíg a fesztivál ideje tart. Az ötlet jó volt, de beleszólt a 40 fok meleg, a jégeső, a szélvész, meg azon aprócska, ámde nem elhanyagolható tény, hogy a teret egy másik térbe szervezték bele. Így annak másik oldaláról Vikidál Gyula, Levente Péter és egyéb fellépők hangja süvöltötte el a rajzfilmeket. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor majd nyugiba' végignézem itthon. Legalábbis ez a terv.

Mr. Hunt, magának van még egy küldetése, mit gondol így hatvanon túl is menni fog? A világ megmentése a tét, persze, csak ha vállalja.

Nem leszek most népszerű, de rettenetesen gyűlöltem ezt a filmet, mind a majdnem két teljes óráját.