"- Hallottál már a munkáról, tudod mi az a munka?

- Azt akarom, hogy ez az ember börtönben rohadjon, és addig nem nyugszom, amíg ezt el nem érem!

- Ki vagy te? Ki a fasz vagy te, bazdmeg? Bazdmeg a fenyegetéseidet, és bazdmeg a bátyádat is!

- Mit mondott?

- Jól hallottad, bazdmeg!"

- Hát a bátyád mivel játszik?

- Mit tudom én, mindig talál magának valami szart. 

Corvin mozi (2017)

A mai nappal ismét elindítom egykor szebb napokat megélt sorozatomat, amely CE3-ban két évadot élt meg az oldalon. Aki nem tudná, a Tini Scal rovatban olyan filmekről írok, amik számomra a múlt ködébe vesztek és jóformán a lehetetlenség őket előbányászni, mert legtöbb esetben semmire nem emlékszek belőlük, csak egy hangra, egy jelenetre, egy érzésre. Talán mondanom se kell, hogy micsoda öröm, amikor ennek dacára mégis felbukkan egy film a múltamból, legyen ez lázas kutatómunka, avagy a puszta véletlen műve. Ezen filmek legtöbbje nem azzal éri el, hogy szó essen itt róla, hogy legendás alakítások vagy nagy színészek lennének benne, sőt többnyire nem is nagyon jók, mégis gyakran kellemesen csalódok az újrázás alkalmával. Így történt ez a mostani díszpéldánnyal is.

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,

én rajtam át oda, hol nincs vigasság, 

rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság;

Isten hatalma emelt égi kénnyel,

az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,

csupán örökkel; s én örökkön állok.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

"Inspired by historical events and characters. This work of fiction was designed, developed and produced by a multicultural team of various religious faiths and beliefs."

Niki tényleg jól látta a dolgokat. A legdurvább, hogy nem tanítják, talán csak egyetemen találkozhatsz vele, akkor is HA felveszed a szakirányt. Meg tegyük a szívünkre a kezünket, ugyan ki a kóchengeres péket érdekelne egy 15. századi ingyenélő, akit jobb híján filozófusnak hívnak? Nekem szerencsém volt, a tanár egy órát rááldozott a filozófia szakon, pedig ha az igazi filozófusokkal tesszük mérlegre azért hamar elvérzik. Mert szerintem ő nem ez volt, hanem egy korát megelőző politikus, afféle szürke eminenciás, akinek egyeneságú szellemi utódai majd Richelieu és Mazarin lesznek.

El lehetne intézni ezt a filmet annyival, hogy Peter Shaffer nagy sikerű drámájából készült, aki zsidó volt, és homoszexuális, úgyhogy a valláshoz fűződő viszonya vélhetően nem volt a legjobb, így történelmi tényeket meghamisítván arra használta drámáját hogy kritizálja a kereszténységet. De minthogy a drámák nem igazán arról híresek, hogy belőlük kellene a történelmet tanulni - írói szabadság/szabadosság, meg miegymás - és a zsidók istene is láthatatlan, élek a gyanúperrel, hogy inkább azért szar az egész mert a rendező Irving Lerner nem tudott felnőni a feladathoz.

Ébresztő Miszter Anderson! A történetek valójában soha nem érnek véget, legalábbis amíg van rá kereslet és elég sok hülye, aki pénzt fizet érte, hogy moziban lássa. Mert ezeket a folytatásokat a remény adja el, a remény, hogy talán jobb lesz, mint a legutóbbi - amit szintén ez adott el, de ezt mára úgyis elfelejtették. Szóval úgy döntöttünk folytatást akarunk, akkor is ha semmi értelme. És Veled vagy Nélküled, de meg is csináljuk.

Valaki mondja már meg nekem, hogy miért tartják jó ötletnek, hogy még mindig húzzák a bőrt erről a mérsékelt sikerű sorozatról? Már a második rész is egy erőltetett, borzalmasan maníros folytatás volt, és bevallom az elsőt se tartottam annyira jónak, bár ott még voltak jó zenék, egy emlékezetes gonosz, és sütött a stílus minden irányból. A folytatás megpróbálta kitágítani eme univerzumot, mert ugye mindenkit érdekelt mit lehet ebből kihozni. No akkor mi legyen a következő rész, hát egy prequel. Amiben azt fogjuk látni melyek voltak azon események, amik létrehívták a korona legtitkosabb szervezetét.

Ha a címből esetleg nem volna teljesen egyértelmű, hogy ez egy SPOILERES írás, akkor most szólok, hogy ez bizony egy SPOILERES írás.

Valamikor 2001-ben egy HungaroConon:

- Te figyu mán, ha már így összefutottunk nagy kalandjátékosok, segíts már, mert tíz éve elakadtam a Gobliiinsban és ha megőrülök se tudok továbbjutni.

- Persze nagyon szívesen. Hol jársz benne?

- Hát van egy karám, a banya háza mellett, de akármit csinálok, nem tudok átjutni rajta. Mindig visszacsap az a rohadt ajtó.

...

- Mi van?

- Az az első pálya bazdmeg!

Nem rajongok a Tom Holland-féle Pókemberért. Az első rész annyira PC lett, hogy azon röhögött a fél világ, hogy egy fehér osztálytársa se lett Peternek, mert a készítők annyira meg akartak felelni a trendnek, ráadásul megint ott voltunk a kályhánál, mindent elölről kezdeni amit már KÉTSZER is láttunk. A második rész pedig úgy volt feledhető, ahogy volt, egy CGI-ben úszó orgia, amiben még Jake Gyllenhaal se tudta menteni a menthetőt. A harmadik részt már megnézni se akartam, mert rossz látni, ahogy a Marvel is elkezdett küszködni a mindent lezáró kettős opusz után. 

"They were all dead. The final gunshot was an exclamation mark on everything that had led to this point. I released my finger from the trigger, and it was over."

Tartozom egy vallomással. Azért írtam az eredetiről, mert mindenképpen akartam, hogy legyen valami kontraszt. A leírást megpróbálom spoiler-free-nek megtartani, hogy aki szeretné megnézni a Netflix legfrissebb sorozatát, annak ne én rontsam el az élményt (hanem majd saját maga... ha... ha...), de helyenként muszáj leszek belemenni bizonyos dolgokba, természetesen majd ott figyelmeztetek mindenkit. Na akkor? Egy kis vaj és dzsem?