Szóval értem én, hogy valamivel ki kell tölteni a durván majdnem két és fél órát. De ne ilyen nyálas picsogással könyörgöm. Pont ez ment mindenki agyára az első három Pókemberben is, hogy Tobey Maguire picsogott. Kirsten Dunst meg játszotta a picsáját. Miért nem lehetett ezen túllépni, és inkább azt bemutatni, hogy is oldják meg ezt a kettős életet és hogy kezdenek el hétköznapi baromságokon veszekedni, és a végén, hogy zsarolja meg Stacy Parkert, hogyha nem megy vele moziba, elmondja mindenkinek, hogy ő a Pókember!!!!! Annyira hiteltelen lett volna tényleg.

Meg különben is higgyük el, hogy egy csaj fogja magát és elmegy Londonba, és nagy ívben tesz rá, hogy a pasija, nemhogy szereti meg minden, de még ő a Pókember, akiből csak egy van az egész világon. Parker meg utána menne... így elképzelem hogy lengene a hálón Londonban. Vagy egy olyan helyen ahol nincs annyi felhőkarcoló mint New Yorkban. Lényegében meg lenne lőve, mert mindenhová a lábán kéne szaladnia, vagy a metrón.

Apropó lengés. Komolyan azt hiszik a filmesek, hogy feltalálták a spanyolviaszt ezzel a POV kamerával. Hagy mutassak valamit.

Tudom, tudom, én meg a hülye játékaim. A Mirror's Edge ugyanerre épült, és már ott is szédítő, követhetetlen, és fejfájást okozó volt semmint innovatív. Ha annyira bejött volna a népnek, már hatvan másik játék leutánozta volna. És még csak nem is új, 2007-es, vagyis hét éves "találmány". Ha már valamin újítani akartak, akkor én a pókösztönre sokkal inkább kíváncsi lennék, mert ez a bevillan valami és Parker gyanúsan hátranéz már unalmas. Szerintem ezt lehetne érzékeltetni valahogy máshogy. Mondjuk mintha egy LSD flash lenne, vagy mittomén.

Azután a Parker-Stacy párbeszédeken kívül kapunk Parker-May néni párbeszédeket. Amik a lehető legközhelyesebbek, legellentmondásosabbak, hovatovább minek kellett ennek az öregasszonynak ennyit szerepelnie ebben a filmben? Ha ennyire nem működik valami nem árt ám kivágni. Mert ha valaki esküdözik, hogy nem mond el valamit, talán hitelesebb lenne, ha egy nagy trauma után döntene úgy, hogy akkor mégis megszegi esküjét, vagy talán egy több hónapos lelki terror után, nem pedig három másodperccel később. És amiket elmond, hát az is egy rakás... érdektelenség.

Szerintem itt az első részben kapott szülői szál lebegtetés egyértelműen ment a levesbe. Sokan anyáztak, hogy valamit előkészítettek a második részre, és ez igaz is, csak nem biztos hogy ide fut ki ha maradnak az eredeti forgatókönyvírók. Mert így már ne is haragudjon a világ, de ez a sokkal izgalmasabb amíg nem tudtad mi az, mint amikor kiderül tipikus esete. Egyébként a lehető legjobb indikátor a kreativitás nem létére... nem a hiányára, a nem létére.

Most komolyan az a nagy titok, hogy csak akkor lesz valakiből Pókember ha Parker fiát csípi meg egy pók? Ha bárki mást csíp meg Zöld Manó lesz belőle? És ezért kell a fiamat elhagynom? Nem lett volna egyszerűbb ha elviszem a fiamat abból a városból, ahol fennáll a veszélye, hogy bemegy az egyetlen épületbe ahol megtörténhet vele a pókcsípés? Ha Parker mondjuk Wiconsinban, vagy Londonban, vagy Wellingtonban vagy akárhol máshol cseperedik fel akkor a büdös életben nem csípi meg egyetlen mutáns pók se. Ez mekkora hülyeség már.

Szerintem a Pókember azért olyan népszerű, mert amikor az ember tini úgy érzi meg tudná váltani a világot, és bárki beleképzelheti magát a helyébe. De így nem azt kommunikálja a film, hogy Parker lehetsz te is, meg te is, meg te is mert a véletlen műve, hogy megcsípte a pók. Hanem Pókember csak akkor lehetsz ha az apád egy elbaszott, felelőtlen tudós, és történetesen te hordozod azokat a géneket amik a pókméreggel reakcióba lépve átváltoztatnak Pókemberré.

Figyelem az alábbi videóban előforduló tények egy életre megváltoztathatják a Pókemberre való gondolás/azonosulás romantikáját, szóval megtekintése kiemelten mindenki egyéni felelőssége!!!! :D

Térjünk rá a gonoszokra. Mert minél jobb egy gonosz annál jobb a főhős. Megint hármat kapunk. Minek? Miért kell ezt így besűríteni? Pl. Ezt a filmet Electroval adták el. És azt kell mondjam meglehetősen durva főgonosz. Gondolkozzunk csak egy kicsit. Szerintem totál elpusztíthatatlan, Pókembernek ebben a harcban hatszor ki kellett volna nyiffannia - szerencsére Stacy emlékezteti Parkert a nyolcadikos fizikára, egy újabb én kérek elnézést jelentben - mert ez az ember tömény elektromosság, megfoghatatlan. Az áramforrásokból táplálkozik, közlekedik az áramkörökben, és a 21. század emberét egy pillanat alatt visszaküldi a kőkorszakba. Ha ezt vesszük, eltörpül mellette a Gyík által jelentett veszély, mert most mit csinál? Leköltözik a csatornába, és megijeszt pár gyereket, de Electro lényegében olyan ellenség mint Magneto, vagy Káosz doktor, van egy terület ami felett teljes kontrollt tud gyakorolni. És az a terület jelen társadalmunk egyik alappillére. És most gondolj vissza mit csinálsz ha csak 2-3 órára elveszik az áramot...

Sajnos ezzel alig alig foglalkozik a film. Mi történik ha teljes áramkimaradás történik New Yorkban, a káosz érzékeltetésére már nem maradt pénz, vagy nem gondolták fontosnak hogy pár életképben bemutassák. May néni épp lélegeztet egy csecsemőt akkumulátoros gép segítségével, meg a repülésirányítók gyorsan elkezdenek firkálni egy noteszbe - zseblámpa mellett???

A látvány megvalósítása közel tökéletes, - leszámítva, hogy Electro olyasmivel foglalkozik, hogy gatyát varázsol magára villámból amikor totál meztelennek kéne lennie - ezzel nincs is hiba. Ahogy Jamie Foxx átlényegül földi senkiből Electrová, és megtapasztalja életében először, hogy hatalmat kap a kezébe... az szinte tökéletes. Hiszen visszaél vele, még ha pár másodpercig el is gondolkozik azon, hogy ő valójában nem akar bántani senkit. De persze elég hamar rákap az ízére. És ahogy egyre tovább fejlődik, ahogy az elektromosság áramlik az ereiben, lüktet az agyában, és egy idő után már akkor bontja magát atomjaira amikor csak akarja, szóval ez a része a dolognak egészen fantasztikus. A Time Square elpusztítása, vagy a film végi tombolás örökre beégett az agyamba, ráadásul valami elképesztően jól nézett ki sima 3D-ben is, IMAX-ban ezek a jelenetek aranyat érhetnek, és bizonyára lehengerlően szédítőek. Electrohoz képest a Homokember egy nevetséges szörny, mert elég elfutni előle valami lebetonozott területre, de Electro valszeg még a szabadban is simán megtalálná az útját a közlekedésnek, egyszóval igenis veszedelmes ellenfél.

Hanem a motivációja. Jézusmária. Ez tuti a képregényből származik, mert ekkora baromság maximum a 60-70-es években állta meg a helyét, már ezer meg egy filmben elkoptatták és közhely lett. Először is, ez a bekattant kisember, akit mindenki lenéz, aki elégedetlen az életével, és emiatt lesz gonosszá még csak hagyján. De, hogy az legyen a legfontosabb az életében, hogy végre valakinek szüksége van rá, szóval ez már igen csak szánalomhalom, ennél én kicsit komplexebb motivációra szomjazom. És míg Foxx Electroként sokkal jobb mint amire számítottam, azt azért nem tudja velem elhitetni, hogy ő egy annyira szerencsétlen nerd, aki bár jó a szakmájában, még egy normálisat se dugott egész életében, és bárkit isteníteni kezd, aki megjegyzi a nevét. És ahogy gonosszá válik, nem akar ő semmi bajt, csak épp azt nem veszi észre, hogy közben megsüt pár száz embert.

Nekem nagyon rajzfilmes lett ez az egész, és tényleg nem értem az első rész után, ahol egy sokkal fantasztikusabb lényt - egy embernagyságú gyíkot - meg tudtak tölteni hihető és logikus háttérrel és érzésekkel, akkor miért kellett visszamenni ehhez a képregényes karikatúraszerű paródiához ami az eredeti trilógiát is elég durván átjárta. Ennek a legnagyobb bizonyítéka a náci doktor, aki nevetséges akcentussal szodomizálja Electrot, és közben ripacskodik. Hazánkfia Márton Csókás filmográfiája amúgy is tobzódik a fosabbnál fosabb szerepekben, de ez még tőle is nagyon gáz.

Rinó, vagy ahogy a filmben mondják RÉNÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ totál feledhető. Igazából Paul Giamatti egy percig nincs a vásznon, egyrészt meglehetősen elmaszkírozták a hörcsögpofáját, talán a szemeiből lehet rájönni, hogy ő az, másrészt annyira jelentéktelen ideig láthatjuk, hogy mire felfognánk kit is látunk ripacskodni, már vége is a jelenetének. Kérdés, hogy ezt minek kellett? Hogy Pókember megy tovább az útján, mert mindig lesz valami elmebajos? Hol voltak ezek a különleges gonosztevők amíg nem volt Pókember? Nem lehet hogy miatta érzik úgy, hogy nem lesznek nevetségesek, ha belebújnak egy géprinocéroszba? Elvégre ki a faszomnak jutna eszébe, hogy ez bármire is hasznos lehet? Amin az Ace Ventura 2-ben röhögni lehetett, most ezt vegyük komolyan? Remélem a Skorpiót a büdös életben nem csinálják meg, mert ennél már csak az festhet szörnyűbben.

És akkor ki a jó ebben az egészben? No mi a manó? Csak nem a Zöld Manó? Illetve a Hobgoblin :D NEM! Kezdjük azzal, hogy a Zöld Manó iszonyatosan röhejes gonosz. Szerintem a létező legröhejesebb ellenfél akit valaha drogos agy csak kitalálhatott. Ha már realizálunk miért nem lehetett kitalálni, hogy mondjuk ez volt a gúnyneve Harry Osbornnak? A suliban úgyis mindenki kap egyet. És amilyen feje van ennek a Dane DeHaannak nem is kellett volna neki ez a nevetséges maszk. Minek? Azt kell mondjam az ő szála valamiért eszméletlen jó a filmben, az egyetlen ahol azt éreztem igen, ez Webb érzelemdús rendezése.

Ahogy megérkezik a tékozló fiú, és átveszi örökségét, ahogy találkozik azzal a valamivel ami apjából maradt. Hátborzongató jelenet. És utána ahogy próbál urrá lenni a kapzsi részvényeseken. Ahogy megformálja a yuppie kívülállót, akinek nincsenek barátai, nincs társasága, egyedül van. Nem is csodálom, hogy megkeseredik, nem kellett volna már neki ezt a szupergyors haldoklást bevezetni. Életemben nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de ahogy Parker nyugdíjazta Maguiret az első részben - bár őt nem volt nehéz - úgy DeHaan is megtette ezt James Francoval pedig ha valakit hát őt nagyon bírtam a régi trilógiában. Sokan mondják, persze azért mert hálás szerep. Nem, ezekkel a sablon dumákkal egyáltalán nem volt hálás szerepe DeHaannak, igenis rajta múlt, hogy Harry karaktere ennyire jó lett. Nem is tudom mit érzek ezzel a gyerekkel kapcsolatban, egyértelműen Az erő krónikája miatt választották ki, de ott nekem teljesen jellegtelen volt, ahogy néztem a legtöbb filmjében ilyen szerepet kap, remélem nem skatulyázódik be.

A mosolya szerintem tipikusan olyan mint amit utoljára Harrison Ford produkált, de egy kis DiCapriot is látok benne, bár ő ennyi idősen még nagyon nyálas volt, DeHaanból szerencsére ez hiányzik. Akit vele kapcsolatban meg akarok említeni, az Felicity Jones aki megint tipikus példája ahogy ez a film el van kefélve. Egyetlen egy funkciója van ennek a nőnek, pedig Harry elég hamar felfigyel rá, és persze ha lett volna mersze a készítőknek - de nem volt, hiszen gatyát adtak Electrora - akkor kaphatott volna egy kis munkahelyi szexuális zaklatást ettől az elkényeztetett pöcstől, de hát miért is. Pedig Jones jól néz ki, és remélem a harmadik részben ő is kicsit több szerepet kap, tipikus példája hogy kell egy jó karaktert leszarni 140 percen át.

Remélem a harmadik rész már kizárólag Harry és Parker kettősére fókuszál, mert amit most láttam az jó volt, de kevés. Beszélgetéseik végig élvezetesek, emberiek, érzelmesek, szerintem ami az első részben Parker és Stacy közt vibrált az most Parker és Osborn közt zajlott. Mármint, hogy a szerelem kérdését az első rész lezárta, és most a barátságot firtatta, hogy tíz év távlatából egyáltalán fel tudják e venni a fonalat érdekek nélkül, csupán azért, hogy jól érezzék magukat. És aztán ebbe az egészbe belerondít egy olyan egyértelmű kérdés, minthogy Harry szeretne nem megdögleni húsz évesen, és kellene pár csepp Pókember vér, de az nem ad neki. Mert egy önző geci. Nem ad neki, és erre a barátját elveszíti, aki megőrül és ledobja a csaját, így azt is elveszíti. Tanulság: ADJ VÉRT.

Szóval végső soron elég gáz, hogy a Manó funkciója kimerül annyiban, hogy a végén berepül és egy elég durva jelentben megidézzék ahogy egyszer már megölte Stacyt a képregényben. Csak az az egy baj, annyira nem élhető át Parker és Stacy szerelme, nem úgy, mint az első részben, hogy totál hidegen hagyott, pedig nagyon nem akartam, hogy meghaljon. Ó, és még a sminkje se kenődött el miközben a földnek csattant, a végére tettek egy kis vért az orra alá, mert a hülyébb nézők - köztük én is - még azt hiszik csak pihen egy kicsit. Szerencsére az ilyen szokásos levegőbe ordított NEEEEEEEEEEEEEE, vagy a haldokló beszélgetései és jó tanácsai kliséket kihagyták, még az kellett volna hogy beletegyék azt is. És Parker arra is rájött, hogy ne kérjen elhamarkodottan, mert a végén megkapja. Most már egyedül járkálhat ki a sírhoz. Szép munka első részben a papa, most meg a lánya, csodálom, hogy az anyukából nem lett valami szuper gonosz mert ezután vagy megőrülnék, vagy egy életre megesküdnék, hogy megölöm a Pókembert. De hát Parker, az apja megmondta hogy ne a farkad kövesd, vigyázni kell a szellemekkel, nem véletlenül jelennek meg és néznek szemrehányóan!

Az egyetlen ember aki profin végezte itt a dolgát az kérem Hans Zimmer, aki hosszú idő után ismét olyan zenét alkotott, hogy beleborzongtam. Electro témája elemi erővel rendelkezik, élettel tölti meg a karaktert, de az is nagyon tetszett, ahogy a fináléban az Icci-Pici Pókot hangszerelte át, ahogy a nagy és hatalmas Electro játszadozik a látszólag sérülékeny Pókemberrel. És nem tudom kinek az ötlete volt Parker mobil csengőhangjának kiválasztása, de az is jópofa múltidézés volt. Jobb mint amikor egy kínai öregasszony hegedül az utcán. :D

Az a baj, nem érzem hogy filmet láttam volna. Inkább mintha lenne egy vezeték, amiért fizetsz bizonyos összeget, azt beszúrod az alkarodba és akkor rácsatlakozol a Marvel univerzumra és éppen látsz belőle egy részletet, aminek nincs igazi eleje, nincs igazi vége, történnek benne dolgok. És az a baj, hogy ezt már nem először éreztem, de most minden eddiginél hatványozottabban jelentkezett. Főleg, hogy Harry a végére látszólag kiheverte az előző napi lumpolást, és remélem arra utaltak, hogy lesz vele még dolga Pókembernek. Csak felejtsék már el ezt a repkedést, mert ez ugyanolyan szar volt mint tíz éve. Van amit semmilyen technika nem szentesít.

De mindezen nyávogás ellenére furcsa mód a film szórakoztató, csak valamiért én reménykedtem, hogy megugorják azt a lécet, amit az első résszel oly magasra helyeztek. Mert a Pókember reményt ad...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!